Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. (Patacsi Dénes közbeszól.) Patacsi Dénes képviselő urat figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni ! Pikler Emil : Csak rá akartam mutatni arra, hogy ma egyes emberek a biróság előtt ilyenekkel mernek előhozakodni. (Szabó István (eöttevényi) : Az államfőt nem nevezte meg !) Tessék elolvasni szó szerint a mai tárgyalási tudósítást : Moldoványi ügyész ur maga mondta, hogy az államfőt értették ez alatt. Tehát nem én mondtam. (Szabó István (eöttevényi) : Majd elolvasom!) Eckhardt Tibor t. képviselő ur, aki ennek - a rendszernek volt sajtófőnöke és egyik szülőapja is, mert ő annak idején sokat dolgozott azért, hogy az u. n. keresztény kurzus nyeregbe ülhessen. Eckhardt Tibor képviselő ur, akit itt sokan tehetséges politikusnak tartanak, hiszen már külügyminiszter-jelöltnek is megtették, akkor, amikor Münchenben a Hittler-puccs volt és egynapos sikert ért el, — mert reggeltől estére összeomlott a puccs, — a Népbe vezércikket irt és ünnepelte Hittlert, a legnagyobb német államférfiunak mondotta és szemrehányást tett Bethlen ministereinök , urnák, hogy előbb nem ismerte fel ezt a nagy német államférfiúi és nem igyekezett vele politikai és diplomáciai kapcsolatokat teremteni. Ez a nagyhangú kijelentés estére már komikumba fulladt, mert a Hittler-kalandnak vége volt 12 órán belül. De Eckhardt Tibor képviselő ur itt ítélkezik, szellemiekben és erkölcsiekben, élők és holtak felett, az igen t. többségi párt jóleső rokonszenvétől kisérve. Ez is jellemző a magyar politikai atmoszférára és arra a nívóra, amely sajnos, ebben az országban a politikai és gazdasági életben elterpeszkedik. (Muszti István : Eckhardt jó magyar ember !) A politikáról csak annyit akartam mondani, de hozzáteszem, hogy bár gazdasági kérdésekről nan szó, azoknak politikai izük is van. Amikor a kormány felhatalmazást kér, hogy költségvetés nélkül kiadásokat eszközölhessen az ország gazdasági életében, akkor meg kell állapitanunk, hogy a kormány már azért sem érdemli meg ezt a bizalmat, mert azt a szükséges takarékosságot, amelynek egy háboruvesztes, koldusbotra jutott ország kormányzásában érvényesülni kell, sehol sem látjuk. Csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy a legutóbbi évek egyik pénzügyministere, Hegedűs Lóránt, egy cikksorozatban is, — amely a Pesti Hírlapban jelent meg, — nagyon nehézmén y ezte azt, hogy a kellő takarékosságot nem alkalmazzuk és miután a házszabályok szerint talán felolvasásokat nem is szabad tartani, csak azt engedje meg a t. Nemzetgyűlés., hogy egy rövid passzust, egy mondatot felolvashassak cikkéből. Azt mondja : (olvassa), »Csak arra kérem a kormányt, hogy ugy a saját, mint az államfő, valamint a jövendő magyar alkotmány érdekében, hogy mindaddig, mig király nincs Budapesten, mindenféle királyi udvartartást hagyjanak abba. Hogy igen érdes legyek, azt merem mondani, hogy egy kis országnak, amelyben nagyon sok koldus van, nincs joga fentartani egy gödöllői uradalmat, ahol minden tehén után egy ministeri tanácsos sétál.« Ezt irta Hegedűs Lóránt és e rövid pár szóból is kitűnik, (Szomjas Gusztáv : Ezt már a zavaros perceiben irta ! — Patacsi Dénes : Az is másképen beszélt, amikor a pénzügyministeri székben üif !), hogy itt tényleg olyan túlkiadások történ nekaz állami élet több területén, amelyek talán illenek az angol világbirodalomba, amelyeket azonban nem lehet helyeselni, sőt a legsúlyosabban el kell Ítélni ebben a koldus, szerencsétlen kis országban. A kormánnyal szemben való bizalmatlanságunknak van egy másik igen nagy oka, amely a legutóbbi időben keletkezett, és pedig az, hogy évi június hó 25-én, csütörtökön. 163 a választójogi törvényjavaslat 13. §-a körül ez a most már szomorú történelmi jelentőséget nyert j puccs történt. Ez a puccs annál inkább elitélendő, j mert, amikor gróf Bethlen István ministerelnök ! ur kijelentette, hogy a titkosság vagy a nyilt sza j vazás kérdésében szabad kezet enged az egységespártnak, akkor az ország egész közvéleménye ezt a szabad kezet ugy értelmezte, hogy azok, akik a titkosságnak a kormány által kontemplált mértéken túl akarnak menni, ezt megtehessék, — de a szabad kezet senki sem értelmezte ugy, hogy a kormány által kontemplált mértéket szűkíteni is lehessen, szóval a titkos kerületeknek egy részét elejteni lehessen. S ha önök kezüket a szívükre teszik. . . (Barthos Andor : A pártértekezleten épen az ellenkező irányban szólottam és igen sokan helyeselték !) Lehet, hogy a képviselő ur igy szólt, de a ministerelnök ur kijelentését az egész országban — akár foglalkozik valaki rendszeresen politikával, akár nem, — minden ember, aki irni-olvasni tud, igy értelmezte, mi is igy értelmeztük. Amikor pedig önök ezzel az értelmezéssel szemben a szabad kezet ugy használták fel, hogy még reakciósabbá tették az amúgy is eléggé reakciós javaslatot, ez által lehetetlenné tették a nyugodt atmoszférát és lehetetlenné tették nekünk, hogy ha nem is bizalommal, — mert ez álláspontunknál fogva lehetetlen, — de legalább jóakaratú toleranciával viseltessünk a kormány iránt akkor, amikor az indemnitási javaslatot beterjeszti és bizalmat kér a nemzetgyűléstől. Itt ebben a teremben látszólag nyugalom van e puccs után és ugy néz ki a dolog, mintha minden rendben volna : megvan az a szakasz szavazva és mehetünk tovább, napirendre térhetünk a dolog felett. (Bâtiez Gyula : Mehetünk aratni ! — Muszti István : Maguknak is az a szerencséjük, hogy mi arathatunk !) Sohasem fogom elfelejteni azt a jelenetet, mely 1916 közepetáján történt. Én ott ültem mint hallgató a karzaton és ezekből a padokból gróf Károlyi Mihály — nem akarok róla dicshimnuszokat zengeni, ne tessék félreérteni, ne tessék azt gondolni, mintha megnyilatkozásait történelmi megnyilatkozásoknak tartanám, csak azért mondom, mert hozzáülik a mai helyzethez — azt mondotta : én ha nem is látom, hogy elveszítjük a háborút, de ugy látom a mai helyzetet, hogy itt nem lesz győző és legyőzött és hogy nekünk egy egyezményes .béke érdekében kell működnünk és mindent el kell követnünk, hogy ennek a vérontásnak véget vessünk, mert ebből győzelem nem néz ki. Ekkor Tisza István felállott és ezt mondotta : nem magyar és nem hazafi az, aki békéről beszél, mi csak győzelemről beszélhetünk. Nem Ítélem el Tisza Istvánt. Tisza Istvánnak ez jóhiszemű nyilatkozata lehetett és ő meg lehetett győződve arról, hogy tényleg nagy győzelemmel fog a háború végződni. Igy vagyunk most is. Önök azt hiszik, hogy ezzel a puccsal, amely a 13. §-nál történt, megnyerték a csatát és nyugodtan pihenhetnek győzelmi babérjaikon. A történelmi erők azonban működnek tovább és én meg vagyok róla győződve, hogy legfeljebb talán csak egy választást fogunk megérni ennek a törvénynek az alapján, de teljesen ki van zárva az, hogy ez a törvény huzamosabb ideig megmaradhasson. Annyira kirívó az ellentét ezen választójogi törvényjavaslat és az Európában mindenütt érvényben lévő választójogi törvények között, hogy bizonyos, — mert mi nem lehetünk egy reakciós szigetecske, a szabadság és a demokrácia tengerében, — végig fog söpörni a demokrácia hulláma Magyarországon is. (Muszti István : Egyszer már végig söpört !) T. képviselőtársam, végigsöpört? Ezek nem voltak a demokrácia hullámai. Ne felejtsük el, hogy minden bajt a vesztes háború okozott.