Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

162 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. évi június hó 25-én, csütörtökön. fogadok iránytűnek, ugy inkább báró Eötvös Józsefet fogadom el, mint Eckhardt Tibort.... (Pataesi Dénes : Csak egyforma nemzeti gondolat lehet, mint ahogyan Marx-féle gondolat is csak egy lehet !) Báró Eötvös József a maga munkáiban leszegezett egy örökéletű igazságot. Nem idézem Marxot, nem Lassalet, nem szocialista irót, hanem idézem báró Eötvös Józsefet, a magyar arisztokráciának egyik tagját, és azt mondom, teljes mértékben aláirom azt, amit ő egyik művében, amelyet már 1840-ben, tehát 85 évvel ezelőtt irt, megállapított és amelyben gyönyörűen megmagyarázza a hazafiság fogalmát. (Pataesi Dénes : Ha ma élne, ő is máskép gondolkoznék !) Amit itt megállapított, az áll ma is. Azt mondja báró Eötvös József, hogy a honszerelem, a hazafiság nem annyit jelent, mint a szamárnak szeretete az istállóhoz, a haza nem csupán az a hely, ahol születtünk, a haza sokkal több, a haza az a hely, ahol mindannyiunknak, akik abban a hazában születtünk, egyforma jogunk, egyforma szabadságunk van, mint ahogyan Petőfi is azt mondja, hogy haza csak ott van, ahol jog van, és gyáva gazember mindenki, aki ezért a hazáért ha kell, az életét is fel nem áldozza. Ezt mi szocialisták is aláírjuk. Azért a hazáért, amelyben mindannyiunknak kivétel nélkül, — akár kastélyban, akár kis falusi kunyhóban születtünk, akár munkások, akár polgárok vagyunk, — egyforma jogunk van, még életünket is feláldozzuk. (Pataesi Dénes : De nem a haza ellen dolgozunk, mert ilyenek is vannak szép számmal !) Eckhardt Tibor képviselőtársam, aki nagyon sokáig a mai rendszernek volt a hive, és bizonyos politikai elgondolásból kivált az önök sorából, — de őszintén szólva kissé gyanúsnak tartom ezt a különválást és azt hiszem, inkább kiosztott szerepekről van szó, mert különösen az utóbbi időkben az ellenzékiségben igen nagy limonádészerű lanyhaságot tapasztaltunk az ő részéről, — interpellációjának elmondásával és azzal a hangulattal, helyzettel, amely itt a Házban megnyilatkozott, megéreztette velünk, akik itt ezekben a padokban ülünk, hogy önök — amint a német költő mondja—

»ein Herz und eine Seele«, önök együtt éreznek. Hiszen Pataesi képviselőtársam közbe is kiáltotta, hogy a keresztény nemzeti gondolatban egyek (Pataesi Dénes : Világnézeti különbség csak mi közöttünk és önök között van ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ne méltóztassék elfelejteni, hogy egyedül Pikier képviselő urat illeti meg a szó ! Pikier Emil : A keresztény nemzeti gondolathoz tartozik, hogy olyan sajtótermékeket, amelyeket más felfogás érdekében irnak, amelyek más irányt -követnek, egyszerűen elégessünk, és autodafét rendezzünk az ilyen újságokkal? Engedelmet kérek Pataesi képviselőtársamtól, de a szabad gondolat, és a gondolatoknak szabad terjesztése Írásban és szóban is, azt hiszem, keresztény vezérelv. Mindenki elmondhatja a maga véleményét. Nem lehetünk mindannyian egy véleményen és . . . (Pataesi Dénes : A növények között van az aranka és mégis irtani kell, nem tenyészteni !) Eckhardt képviselő ur elmondta, hogy Ágai Béla lapszerkesztő ur a Budapesti Napilapok Szindikátusa nevében az akkori ministerelnökhöz levelet intézett, amelyben kilátásba helyezte azt, hogy ha a lapelsülyésztések és elégetések nem fognak megszűnni, "akkor a román "katonai parancsnoksághoz fog fordulni. Ezt hazaárulásnak bélyegezte. Ez époly kevéssé hazaárulás, mint ahogyan nem voltak hazaárulók azok, akik életveszélyben Romanelli ezredeshez fordultak segítségért. Romanelli ezredes ép olyan idegen volt ebben az országban, mint a román katonai csapatok parancsnoka. Nem veszem rossz néven azoktól, akik a vörös terrortól akartak menekülni, hogy Romanellihez szaladtak, de ép olyan kevéssé vehetem rossznéven azoktól, akik a fehér terrortól akartak szabadulni, hogy Mardarescu tábornokhoz szaladtak vagy a másikhoz, nem tudom mi volt a neve a másik tábornoknak (Muszti István : Annyi bizonyos, hogy jobb lett volna, ha egyik sem született volna meg, sem a vörös, sem a fehér terror ! Mert az egyik szülte a másikat, az is bizonyos i) Ez bizonyos. Mindkettő egyaránt elitélendő. Azért mondom, hogy mind a két félnek igaza volt, aki szorongattatásában akár Bomanellihez, akár a román katonai parancsnoksághoz fordult. (Pataesi Dénes : Csakhogy ebben van egy kis különbség !) Amikor Eckhardt képviselő ur ezt az eljárást hazaárulásnak minősiti, ezzel egészen reflektorszerüen megvilágítja az ő fogalmát a hazaszeretetről, amely fogalom az Eötvös József és a Petőfi Sándor-féle fogalomtól nagyon messze esik. Az elméknek ez a teljes elborulása és a fogalmaknak teljes félreismerése nem is csodálatos egyeseknél, amikor Magyarországon közjogi intézmények, bíróságok is beleesnek ebbe a hibába. Épen ma délben olvastam az újságban legnagyobb megrökönyödésemre, hogy ma egy sajtótárgyaláson, amikor az egyik újságírót azzal vádolták, hogy a Nép című lapban bűntettet és bűntevőt feldicsért, ez a maga mentségére azt hozta fel, hogy a kommün utáni időkben Héjj as Ivánnak generális felhatalmazása volt arra, hogy szó nélkül, minden felelősség nélkül bárkit főbeíövethet vagy felakaszthat ; de nem akarja az ország nyugalmát megzavarni s azért nem akarja megnevezni az illetőt, aki Héj j as Ivánnak ezt a felhatalmazást adta. Ezt mondta Kádár Lehel és utána az ő védője is, Ulain Ferenc képviselőtársunk. Azt állítja ez a két ur, hogy van Magyarországon valaki, aki generális felhatalmazást adott Héjjas Ivánnak arra, hogy ha neki jól esik, bárkit szó nélkül felakasztathat, vagy főbeíövethet. Kíváncsi vagyok, hogy e két ur : Kádár Lehel és Ulain Ferenc, állításának mi lesz a következménye. Az Ítélet délelőtt még nem hangzott el, de lehet, hogy ebben az órában már elhangzik. Ne játszunk a szavakkal és a fogalmakkal, mindenki előtt világos, hogy ez a két ur, Kádár Lehel és Ulain Ferenc kire célzott, hogy ki volt ez a valaki, aki ilyen felhatalmazást adott Héjjas Ivánnak. Nem tudom, hogy igaz, vagy nem igaz. De ahol ilyen közállapotok vannak, ahol ilyeneket mondhatnak, — mert ha igaz, akkor is nagyon szomorú, és ha nem igaz, akkor mi lesz a következménye ennek ezzel a két úrral szemben, lehet ilyesmit állítani ?, — ott a viszonyok teljesen elvadultak, ott tényleg sem tekintély, sem tisztelet nincs, ott sem a törvényt, sem az egyéneket nem tisztelik, ott teljes erkölcsi anarchiában élünk. Ha Pataesi igen t. képviselőtársam ebben látja a keresztény nemzeti irány szuperlativuszát, akkor nagyon sajnálom az ízlését ; én nem látok ebben sem keresztény erkölcsöt, sem másféle emberi erkölcsöt, én ebben teljesen erkölcsi debacle-t látok. Hogy ez így van ma, hat évvel a háború után és öt évvel a forradalmak után, az bizonyítja, hogy még mindig igy beszélnek a bíróságok előtt. Ez a két ur : Ulain Ferenc és Kádár Lehel úgynevezett fajvédők és ugy tüntetik fel magukat, mint akik az államfő személyéhez érzelmileg közel állanak, mégis ilyen súlyos váddal mernek előlépni, hogy az államfő adott volna ilyen felhatalmazást Héjjas Ivánnak. Elnök: Kénytelen vagyok e feltételezésért a képviselő urat rendreutasítani ! Méltóztassék a parlamenti szokáshoz alkalmazkodni s ne méltóztassék az államfő személyét bevonni a vitába !