Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

160 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. fogja a munkaadó. Hogy ez elkerülhető lehessen, ehhez természetesen egy létminimumról szóló törvényre volna szükség, amely létminimumot önök a köztisztviselő-kérdés tárgyalásakor elismerik, de minden egyéb rétegtől makacsul megtagadnak. Hivatkoznak az erők szabad játékára, nemjgondolva arra, hogy itt nem az erő, hanem az önök által felszabadított erőszak szabad játékáról van szó. Hivatkozom itt Jászai képviselőtársamnak a szakszervezeti szabadságról szóló fejtegetéseire, hivatkozom az akkori bejelentésekre, amelyek gyűlés-betiltásainkról szólanak, hivatkozom Szeder képviselőtársam előbb elmondott beszédére, amelyben a mezőgazdasági munkások szervezkedési szabadságáról szólt, hivatkozom az egyesülési és gyülekezési szabadság terén fennálló ádapotra, amely nem engedi meg az erők szabad játékának érvényesülését, (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) hanem az egyik oldalon az erőt leköti, mig a másik oldalon megengedi az erők minden oldalra való szabad kilengését. A konkrét javaslatokat fürkésző kormány itt ujabb bázisok bejelentését kéri. Mi ezt megadjuk : tessék megállapítani azt, hogy a jószágár és a munkabér, a bruttó-forgalom és a munkabér, az anyagmérlegtől független haszon és munkabér között, a legkülönbözőbb szakmák legkülönbözőbb nagyságú üzemeiben és üzleteiben a békebeli állapotokhoz viszonyítva milyen eltolódások állottak be. Egy matematikus segítségével ezen az utón mindenkit kielégítő módon meg lehet találni a korrigált létminimumot. De a kedvező alkalommal élve — különösen, hogy a kereskedelemügyi minister ur is itt van — (Rothenstcin Mór: Ritka szerencse!) megkérdezem azt, hogy mi van az alkalmazotti törvénnyel? A kereskedelemügyi minister ur egy elfogadhatatlan retrográd tervezettel lepte meg a magántisztviselői és magánalkalmazotti érdekeltségek képviseleteit. Azzal, hogy ezt a tervezetet felháborodással visszautasították, meg van halva az egész kérdés? A Nemzeti Színház egyik régi intendánsa szerint Shakespèare-t vagy jól kell játszani, vagy sehogy, de játszani mégis kell. Mi ezt az alkalmazotti törvényre apukáivá ugy mondhatjuk, hogy az alkalmazotti törvényt vagy jól, vagy sehogy, de mindenkép be keli nyújtani. Mi várjuk, hogy ennek a tervezetnek, amelyet mi nem tudtunk, mert nem lehetett elfogadnunk, amelynek tárgyalása megszakadt, kijavított folytatását megkapjuk és azután jöjjön a nemzetgyűlés elé, hogy végre ez az alkalmazotti réteg is hozzájuthasson a törvényes védelemhez. Volna még néhány szavam a népbetegségekről, tekintve, hagy a pénzügyminister ur is megemlékezett róluk hétfői beszédében. Meg kell állapitanom, hogy azok okai között, a lakáskérdés, a ki nem elegitő szociál-higiéniaí oktatás, a kórházhiány, a rossz táplálkozás és a nyomorúság ezerféle "fajtája szerepel. Itt megoldást kell találni, minden áron fedezetet kell konstruálni, akárhonnan vesszük is azt, mert a tüdővész, a vérbaj, a gyermekbetegségek pusztitása ma már annyira van, hogy statisztikánkkal ide s tova nem is merünk a nyilvánosság elé lépni. Ennél a kérdésnél rá kell mutatnom a legnagyobb nyomorúságban szenvedőkre, a munkanélküliekre és újra és újra rá kell mutatnom arra, hogy a munkanélküliek biztosításáról szóló törvényjavaslatot még a mai napig se tudtuk megkapni. A munkanélkülinek még ma sincs meg az a reménye, hogy egy későbbi munkanélküliségénél, egy későbbi kényszerű tétlenségénél az állam segítségére siet és kap valamit arra az időre, amely alatt, átmenetileg, saját hibáján kivül, munka nélkül van. évi június hó 25-én, csütörtökön. De itt fel kell vetnem azt a kérdést, hogy mi, akik minden követelésnél a megoldási alapra is rámutatunk, kötelezve vagyunk-e megoldást találni, kötelezve vagyunk-e fedezetet konstruálni akár törvényesen, akár csak erkölcsileg is? Hiszen kormányozni nem annyit jelent, hogy akárhogyan vezetni az ország szekerét, mert azt csak jól szabad vezetni. A kormányzat hibáit feltárni a kritika kötelessége, mig a kormányzat kötelessége, — amint azt itt a pénzügyminister ur velünk szemben hétfőn megjegyezte, — nem a szemrehányás, hanem az alkotás. Az alkotás kötelezettsége alól nem menti fel a kormányt semmi, nem mentik fel még azok a szomorú gazdasági és politikai viszonyok sem, amelyekben most vergődünk, mert nem kellett volna az utolsó esztendőkben egyebet tenni, csak utánozni a jó példát, csak utánozni azt a példát, amelyet más, háboruviselt, háboruvesztett, gazdasági nyomorúságba jutott országokban látni lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Jászai t. képviselőtársam tegnap beszélt azokról az ajánlásokról és egyezményekről, amelyeket a munkaügyi hivatal az összes országoknak elfogadásra ajánlott. Ezek közül az egyezmények közül — amint azt Jászai t. képviselőtársam felolvasta — elfogadták az összes lényegtelen, gyakorlatilag teljesen értéktelen egyezményeket és ajánlásokat, igy pl. a zabhegyezők heti munkaszünetéről, vagy a gilisztahalászok napi munkaidejéről szólót, (Farkas István : A munkásokra vonatkozó egyezményeket már nem fogadták el 1) de a komoly és életbevágó ajánlásokat és'egyezményeket nem, ezek felett napirendre tértek, ezek elfogadását nem ajánlották. Ezeknek az egyezményeknek és ajánlásoknak sorsa bizonyítja a legjobban, hogy a szocialisták bírálatai igazságosak, szakszerűek és a jogos kritika határát nem lépik túl. Megvádoltattunk azzal is, hogy politikumot keverünk a dolgokba, amikor kritikát gyakorolunk az indemnités kapcsán. Megfenyegettek bennünket azzal és meg is csinálták, hogy az adókönnyitéseket külön javaslatba áttéve, a mi lelkűnkön fog száradni, hogy a házhaszonrészesedés a felére, a forgalmi adó 3%-ról 2%-ra nem csökken le idejében. (Farkas István : Ha felemelni kell, a kormány nem kér rá felhatalmazást, hanem megcsinálja a szanálási törvény alapján ! Hányszor emelte fel időközben !) T. Nemzetgyűlés ! Mi ezt a vádat visszautasítjuk és visszafordítjuk önök felé a kérdést : vájjon az a két-három napi késedelem, amely alatt mindenki elmondja azt, amit elmondania törvényhozói kötelessége, nagyobb veszedelem-e, mint amit e pontos, üdvös> bár hiányos intézkedéseknek épen a külön javaslatba való áttétele miatti hosszas eltolódása okoz? Ki az, aki politikai fegyvert kovácsol és ki az, aki a politikai fegyver letételére akar bennünket kényszeríteni ? Ez a szándék már kamaráskulcsot nyerhet, megvan hozzá a kellő számú őse, anélkül, hogy bármikor is eredményeket érnének el vele. Mert bennünket egy soha le nem tett eskü kötelez, amely esküt azonban szocialistává érésünk első pillanatától kezdve bensőnkben érezzük. Ez az eskü kötelez bennünket a nép jogainak minél szélesebb, minél teljesebb kivivására. És ebben a harcunkban, abban, hogy eskünknek eleget tegyünk, sem fenyegetés, sem szép szó nem akadályoz meg bennünket, s egyformán lepattan rólunk. Csalódnak tehát azok a kajánok, akik azt hiszik például, hogy a választójogi törvényjavaslatnál az izgatási szakasznak kapcsán a jogfosztó intézkedések látszatenyhitéseit szinte személyünk felé irányuló udvariasságnak fogjuk tekinteni s kritikánkat mérsékelni vagy magunkba