Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. évi június hó 25-én, csütörtökön. 155 Borsod vármegye közigazgatási bizottságának ülésén tett s amelyben azt mondotta, hogy Borsod vármegyében évenként 700 ember hal meg tüdővészben, 3—4 községre jut egy orvos, a falvakat kuruzslók árasztották el s ennek a helyzetnek a falusi anyák gyermekei esnek áldozatul, a körorvos pedig hetenként legfeljebb egy napra látogat el egyegy községbe. Még ha ez a hivatalos tisztiorvosi jelentés nem is állana rendelkezésemre abból az egy megyéből, még ha nem is tudnám számokban kifejezni azokat a rettenetes közegészségügyi viszonyokat, amelyek a falvakban pusztitanak, akkor is meg tudnám egy pillanatra állapítani, hogy a falvak lakossága etekintetben olyan nyomorúságos viszonyok között él, hogy közönséges ázsiai szinvonalra sülyedt. Az ipari munkások részére az 1907 : XIX. t.cikkel megvalósították a kötelező betegség elleni biztosítást. Számtalanszor szóvátettem, itt a nemzetgyűlésen, hogy hasonlóirányu biztositási intézményeket létesítsenek a mezőgazdasági munkások részére is, ankéteztünk is ezekben a kérdésekben, beszéltünk róla a földmivelésügyi minister ur elnöklete alatt annak idején, de idáig még egy árva lépéssel sem vittük előre a mezőgazdasági munkások ügyét a betegsegélyezés terén sem. (Kabók Lajos : Hiába beszéltünk !) Most ugyanaz a helyzet a mezőgazdasági munkások rokkantbiztositása terén is. Egész Európában már többé-kevésbé törődnek e tekintetben a mezőgazdasági munkásokkal, nálunk azoban hivatalosan egy árva szó sem esik erről a kérdésről. Az utóbbi időkben hirlaptudósitások jelentek meg, amelyek szerint a rokkantbiztositás. kérdését a kormányzat meg akarja oldani a mezőgazdasági munkások szervezkedésével kapcsolatban, mégpedig akként, — amint a hirlaptudósitások szólottak, — hogy a már létező kisgazdaszervezetekbe kapcsolják bele a mezőgazdasági munkások szervezkedését, hogy igy csak megfelelő politikai szempontok figyelembe vételével engedjék a mezőgazdasági munkásokat szervezkedni. Mi, akik hosszú időn keresztül verekszünk, harcolunk a mezőgazdasági munkásoknak, a falvaknak szervezkedési szabadsága érdekében, tiltakozunk a kérdésnek ilyen megoldása ellen, különösen tiltakozunk az ellen, hogy a rokkantkérdés megoldását pártpolitikai szempontokkal kapcsolják össze, mint ahogyan ezt a hírlapok a rokkantkérdés megoldásával kapcsolatban hirül adták. Amit ismételten szóvá akarok tenni, az indemnitási javaslattal kapcsolatban : ez a rokkantak kérdése. Nem régen beszéltem ugyanerről a helyről interpelláció formájában a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak kérdéséről, amikor is a népjóléti minister ur kijelentette, hogy nyitott ajtót döngetek, mert a kérdés már olyan stádiumba jutott, hogy rövidesen törvényjavaslat formájában a Ház elé kerül. Akkor is jelezte a népjóléti minister ur, hogy ő is belátja, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák sokkal többet érdemelnének meg, erre nézve azonban anyagi lehetőséget kellene teremteni. A pénzügyminister ur pedig, amikor az indemnitási javaslatot előterjesztette, ugyancsak ilyenformán célzott erre az interpellációra. Itt van a költségvetés előttünk, amelynek keretei között mozog az indemnitási javaslat. A főrendiház e szerint a javaslat szerint több mint 5 milliárd koronájába kerül a magyar államnak az 1925/26. költségvetési évben. Az Országos Vitézi Szék, amelyet egy rendelet alapján hoztak létre annakidején, 643 "millió korona támogatásban részesül. Több, mint 45 milliárd koronát fordítanak az összes adózóknak a pénzéből az állami lótenyészintézetek céljaira ugyanakkor, amikor a népjóléti minister ur tárcája terhére nyugellátások cimén 9 milliárd 592 millió koronát fordítanak. (Klárik Ferenc : Ez a borravaló J) T. Nemzetgyűlés ! Én nemzetgazdasági szempontból hive vagyok annak, hogy megfelelő jószágállományunk legyen. Nemesítsük állatállományunkat, tenyésszünk minél jobb, mennél használhatóbb lovakat, ámde nagyon fontosnak tartom az emberanyagnak megfelelő módon való gondozását is. A rokkantak, hadiözvegyek és árvák más elbánást érdemelnek. Lehetetlen állapotnak tartom, — amint interpellációm alkalmával is elmondottam — hogy közel 300.000 embert érintő kérdésben 9 milliárd koronát állítanak be a költségvetésbe akkor, amikor az állami lótenyészintézetekre a költségvetés adatai szerint több, mint 45 milliárd koronát állítunk be. Amit még ezután szóvá akarok tenni, az a földreform kérdése. Már szinte unalomig beszélünk erről a kérdésről ismételten anélkül, hogy csak egy fél lépéssel is előbbre tudnánk vinni ennek a kérdésnek sikeres megoldását. Én is azon az állásponton vagyok, amelyet Beck Lajos t. képviselőtársam hangoztatott, hogy elhibázott lépés az, hogy pénzügyileg nem alapoztuk meg a földreform kérdését és igy az már hosszú évek óta csak vajúdik anélkül, hogy megoldáshoz juthatna. A házhelyek kérdésénél is ugyanezt tapasztaljuk. Bár időnként megjelenik egy hivatalos kommüniké, amely szép színben akarja feltüntetni a Földbirtokrendező Bíróság ténykedéseit s amely számokban ki akarja fejezni — és a laikust talán meg is tévesztik ezek a számok elég gyakran — azt a munkát, amelyet a Földbirtokrendező Bíróság a földrendezési eljárás során kifejt. Minket azonban ezek a számok nem tévesztenek meg, mert látjuk kint azt a törekvést most már határozottan, hogy míg egyrészt az igényjogosultak egész tömegét fosztják meg különféle jogcímeken az igényjogosultságtól, másrészt a kisbirtokok helyett inkább középbirtokokat létesítenek. Láttam egy aktát, amely szerint egyesek valósággal verekedtek, még pedig sikeresen verekedtek a pénzügyminist eriumb an is, az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál is, hogy ifyen középbirtokokhoz hozzájussanak, ugyanakkor, amikor az igényjogosultak egész tömegét utasították el hamis ürügyekkel, azon a címen, hogy kommunisták voltak, hogy a forradalmi mozgalmakban tevékeny részt vettek, A másik szomorú tény, amelyet szóvá kell tennem ugyancsak a földbirtokrendezési eljárással kapcsolatban az, amikor az állam tulajdonát egyszerűen odaajándékozzák — bár a törvényhozás utólagos jóváhagyásával — a vitézi széknek. Lehetetlen állapot, hogy előre odaajándékozzanak birtokot és előre beültessen a vitézi szék bárkit az állam tulajdonát képező földterületekbe, addig, amíg a törvényhozás ehhez a ténykedéshez előzetesen hozzá nem járult. Amit még szóvá akarok tenni, a vagyonváltságföldek kérdése. Mi kíváncsiak volnánk — mert hiszen bennünket is érdekel a dolog — vájjon mi történt a vagyonváltságföldekkel. Egy alkalommal szóvátétetett már ez a nemzetgyűlésen és ugyancsak erről az oldalról követeltük, hogy a vagyonváltságföldekről terjesztessék részletes kimutatás a nemzetgyűlés elé, terjesztessék részletes kimutatás arról, hogy mi történt a vagyonváltságföldekkel, hogy kezelik ezeket a vagyonváltságföldeket, mit jövedelmeznek ezek a magyar államnak, vagy mi történt egyáltalában ezekkel a vagyonváltságföldekkel, kik és hogyan sáfárkodnak ezekkel ? Ezzel kapcsolatban egy határozati javaslatot is terjesztek a nemzetgyűlés elé (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a földmivelésügyi minister urat, hogy a földvagyonváltságból az állam tulajdonába átmenő földek hovafordításáról részletes jelentést