Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

156 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. tegyen a nemzetgyűlésnek«. A földreformmal kapcsolatban ugyancsak egy másik határozati javaslatot terjesztek elő, amely a következő (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasitsa a földmivelésügyi minister urat, tegyen részletes jelentést a földreform végrehajtásáról, a törvény életbeléptetése óta megindított és befejezett földbirtokrendezésről a jelentkezettek, igényjogosultak és az elutasítottak számáról, az elutasítás indokainak részletes felsorolásával, az igénybevett föld- és házhelyek számáról és az igényjogosultak által fizetett árakról, illetőleg a velük kötött megállapodásokról«. (Helyeslés a baloldalon.) Én meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország gazdasági életében lényeges változást ma az intenzív termelés hozhat létre. Sorozatosan elkövetett bűnök és mulasztások azok, amelyek különösen a mezőgazdasági termelés terén éreztetik most hatásukat. Nem egyszer-kétszer beszéltem a nemzetgyűlésen arról a termelési különbségről, amely Magyarország és Európa többi államai között fennáll ; nem egyszer-kétszer tettem szóvá azt a terméseredménybeli különbözetet, amelyet Európa többi államai a mezőgazdasági termelés terén Magyarországgal szemben elérnek. Tudom nagyon jól, hogy az intenzív mezőgazdasági termelés alapja az iskolában gyökeredzik. Kulturális téren való elhanyagoltságunk azonban olyan, — mint a hivatalos jelentésből látjuk •— hogy analfabétáink száma körülbelül 20—30% között ingadozik. Mi volna tehát a kötelesség? A legvégsőkig menő erőmegfeszités arra nézve, hogy a mezőgazdasággal foglalkozókat, a mezőgazdasági munkásokat, a mezőgazdasági munkások gyermekeit megfelelő kiképzésben részesítsük. Lehetetlen állapot, hogy mikor annyit beszélünk a magyarságban lakózó energiáról, arról a szellemről, amely ott kibontakozhatnék, ugyanakkor elmulasztjuk ennek a társadalmi rétegnek kulturális nevelését. Aki ismeri az alföldi iskoláztatási viszonyokat, ahol tanyákról járnak a gyermekek iskolába, sokszor öt-hat kilométer távolságról sárban, esőben, szélben, miáltal tehát lehetetlenné válik számukra még a legminimálisabb iskolai kiképzés is, lehetetlen, hogy az illető, ha itt van törvényhozásban, el ne kövessen mindent arra nézve, hogy ez a társadalmi réteg a megfelelő oktatást és kiképzést megkapja. A pénzügyminister ur indemnitást bevezető beszédében azt mondotta (olvassa) : »Százezer koronát adok két részletben földmivesiskolákra, kétmillió koronát tanyai iskolákra.« Bármennyire nagyrabecsülöm is azt a szándékot, — mert csak szándékról lehet beszélni — amit a pénzügy minisder ur beszéde közben elárult, mégis azt kell mondanom, hogy 100.000 korona ugyanakkor, amikor— épen most mutattam rá — papirkoronában 45 milliárdot fordítunk állami lótenyésztési intézetekre, igazán nem jelent semmit, vagy talán a semminél is kevesebbet. ( Ugy van ! a baloldalon.) Kétmillió koronát tanyai iskolákra. T. Nemzetgyűlés, a tanyai iskolák százait kellene felépítenünk, minden erőt meg kellene feszítenünk, minden erőforrást igénybe kellene vennünk arra nézve, hogy a falut abból a tudatlanságból, amelyben él, kiemeljük, az ottlakó embereket kulturális, intelligens emberekké tegyük, megtanítsuk őket munkájukra, mesterségükre ; mert a mezőgazdaság is épen olyan mesterség, mint a cipész, szabó vagy bármilyen ipari munkás foglalkozása ; azt meg kell tanulnunk, mert csak akkor tudjuk munkánkat becsületesen végezni. Súlyt kellene helyeznünk arra, — ezt már csak röviden érintem, mert rövid idő áll rendelkezésemre s igy nem beszélek részletesen a kérdésről — hogy végre-valahára előre lendítsük a magyar mezőgazdaságot. Számtalanszor elmonévi június "hó 25-én, csütörtökön. dottam és itt ismételten rámutatok, hogy ősszel, télen és tavasszal úgyszólván járhatatlanok a tanyai utak. Csatornázásaink hiánya miatt óriási terület használhatatlan. A csatornahálózatot kellene kiépíteni, utainkat kellene megjavítani, mert ez a mezőgazdaságnak fontos, elsőrendű, eminens érdeke, e nélkül hiába való beszéd intenzív mezőgazdaságról beszélni. (Kun Béla : Elsősorban az ország érdeke ! — Peyer Károly : A pénzt a ludovikai ünnepségekre költjük ! A lipcsei csatára !) Ezeket a törekvéseket nem látom én a költségvetésben. Amit ugyancsak a rendelkezésekre álló rövid idő alatt szóvá akarok tenni, az a sajtó kérdése. Meggyőződésem szerint, mint már előzetesen is hangoztattam, minden egyén és társadalmi réteg jogot formálhat ahhoz, hogy olyan politikai hitvallást valljon a törvény korlátai és keretei között, amityent akar. Mégis azt tapasztaljuk, hogy azokat a politikai vagy gazdasági irányzatokat, amelyek a kormányrendszerrel szembenállanak, elnyomják és lehetetlenné teszik. Sajtóját pedig betiltják. Egyszerűen lenyakazzák Trepov-módon bánnak el vele. Utalok ebben a tekintetben a velem nem azonos politikai hitelvet valló képviselőtársaim lapjaira, a Rög-re, a Magyar Ugar-ra, de szóvá kell tennem ez alkalommal a Földmivesek Lapját is, amelyet annakidején a belügyminister ur jogtalanul és indokolatlanul betiltott és azóta lapunkat minden közbelépésünk, sőt ministeri Ígéret ellenére sem tudjuk visszakapni. Amikor ilyen politikai viszonyok között vagyunk kénytelenek élni, amikor látjuk, hogy gazdasági téren sem halad a kormányzat abban az irányban, amely felfogásunk szerint szorosan az ország érdekeit és közgazdasági életét szolgálná ; amikor látjuk, hogy csak a reakciót akarja törvényesíteni, intézményesíteni, megcsontositani ebben a szerencsétlen országban, lehetetlen, hogy az indemnitást elfogadjuk. Mielőtt még beszédemet befejezném, két határozati javaslatot terjesztek be. Az egyik a következő (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasitsa a belügyminister urat, hogy a Földmivesek Lapja betiltására vonatkozó rendeletet helyezze hatályon kivül, hogy a mezőgazdasági munkások érdekeit védő lap a sajtószabadság elvének tiszteletben tartásával újból és haladéktalanul megjelenhessék«. A másik határozati javaslatom, amellyel ismételten nyitott ajtót döngetek, a népjóléti minister urnák a rokkantak ügyében való cselekvésére vonatkozik és szól a következőképen (olvassa) : »A nemzetgyűlés ismételten utasítja a munkaügyi és népjóléti minister urat, hogy a rokkantak ellátásáról törvényjavaslatot nyújtson be a Háznak, amelyben a rokkantak, árvák és özvegyek járadékát és egyéb illetményeit a létfentartás biztosításának megfelelően szabályozza és véglegesen rendezze«. (Helyeslés a baloldalon.) Én röviden, sokszor darabosan, rapszodikusan hangot akartam itt adni a magyar falu érzésének, gondolkozásának, törekvéseinek. Újra és ismételten idézem Herczegh képviselőtársamnak ama kijelentését, hogy a földmunkásoknak egész tömege van egészen kenyér nélkül. (Kun Béla : Igaz ! Ugy van !) Idézem újra és ismételten azt a rettenetes nyomorúságot, mely a falvak lakosságát — nemcsak munkásságát, " hanem kispolgárságát és kisbirtokosságát is gyötri — ((Ugy van ! a baloldalon.) és nagyon szeretném, ha a kormányzat gazdasági politikája abban az irányban haladna, hogy végre valahára ezek az emberek kikerüljenek ebből a nyomorúságból és emberi megélhetéshez jussanak. Hiába beszélnek szanálásról, mikor az ország dolgozó népe nyomorog. Lehetetlen állapot az, uraim, hogy az ország lakosságának — ha már magyarságról beszélnek, — legmagyarabb rétege