Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

154 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. évi június hó 25-én, céütóriöhön. felelő időben a választójogról szóló törvényjavaslat, ha elmondhattuk volna valamennyien véleményünket a választójog titkosságáról vagy nyíltságáról? Három éven keresztül sürgetjük a választójogról szóló törvényjavaslatot, a kormány a füle botját sem mozdította s egyszerre csak idehoz egy torz javaslatot, amely végeredményében nem jogkiterjesztést, hanem jogszükitést foglal magában s akkor égetően sürgős szüksége válik annak törvénybe iktatása, és hogy ezt elérhessék, puccsal hajszolják keresztül azt. Ilyen körülmények között ne várjanak tőlünk konciliáns magatartást. Ha mereven szembehelyezkednek velünk s nem hallgatják meg érveinket és kifogásainkat, hanem csak a többség erejénél fogva kíméletlenül keresztül akarnak rajtunk gázolni, mi ez ellen mindenkor védekezni fogunk. Ne méltóztassanak különben egy pillanatig sem gondolni, hogy ezzel a puccsal a választójog titkossága elintézést nyert. Nem fogunk sem mi, sem a jogfosztottak jogfosztásához és a nyilt szavazás rendszerébe belenyugodni, hanem felvesszük ellene a harcot és küzdünk továbbra is az általános, titkos választói jog törvénybe iktatásáért. De amilyen gondolat és felfogás jelentkezik velünk szemben itt a nemzetgyűlésen minden egyes törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, ugyanezt látjuk künn a közigazgatási hatóságok részéről — valószínűleg felsőbb utasításra. — Kétségtelen, hogy a kormány az ellenforradalmat intézményesiteni akarja. Hivatkozom e tekintetben, t. Nemzetgyűlés, az egyesülési és gyülekezési jog kezelésére. Nem vitás, —- hiszen már sokszor szóvá tettük ezt itt a nemzetgyűlésen — hogy a kormány intézkedéseivel a közvélemény megnyilatkozását lehetetlenné akarja tenni. A közvéleményt a kormányzat és maga az egységespárt is valahogyan az ő szájaize szerint, az ő gondolatának megfelelően akarja átformálni, és mert ez nem sikerül és nem sikerülhet, mivel ennek a kormányzatnak gazdasági politikája mindezideig nem volt és az egész ország munkásságát, illetve most már kispolgárságát, törpebirtokosait is a legkétségbeejtőbb nyomorúságba hajtotta, — amire rámutatott Herczegh Béla t. képviselőtársam is — ennek a politikának következményeként a falunak lakossága a kormányzattal mereven szembehelyezkedik. Tapasztalhatják ezt mindazok az egységespárti képviselők, akik vidéki városokat és falvakat képviselnek. A belügyminister ur valószínű utasítására a közigazgatási hatóságok ép ezért teszik lehetetlenné az ország lakosságának megnyilatkozását és mozgósítják a közvélemény megnyilatkozása ellen az egész közigazgatási apparátust. Félnek ettől a megnyilatkozástól. De nemcsak politikai, de gazdasági téren is lehetetlenné teszik az egyesülést és a gyülekezést. Drozdy Győző képviselőtársam rövid beszéd keretében felpanaszolta itt azt a sérelmet, amely őt, mint valamilyen egyesületnek vezetőjét a napokban érte. A belügyminister urnák itt a nemzetgyűlésen nemcsak egyszer-kétszer leszögezett álláspontja az, hogy a mezőgazdasági munkásokat nem engedi szervezkedni. Hogy milyen törvény alapján, ezt eddig sohasem mondta meg (Klárik Ferenc : Ezután sem fogja megmondani !) és nagyon valószínű, hogy ezután sem fogja megmondani, mert il j'en törvény a magyar törvénytárban ezideig nincs. Ennek ellenére is — tehát törvényellenesen — lehetetlenné teszik a falvaknak, de különösen a mezőgazdasági munkásoknak a szervezkedést. • Én a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének elnöke vagyok. Mint ilyen, meglehetősen ismerem a közigazgatásnak a falvak lakossaiyal szemben tanúsított magatartását, különösen I akkor jelentkezik ez erőteljesen, ha a mezőgazdasági munkásság szervezkedni és igy a nyomorúságos gazdasági helyzetén javítani akarnak. Egész tömege van nálam azoknak a nyakatekert betiltó végzéseknek, amelyeket a közigazgatási hatóságok adnak ki, amikor taggyűlést, alakuló gyűlést akartunk tartani egyes községekben. Egész tömege van a.kezem között azoknak a betiltó végzéseknek, amelyeket egyes alispánok adtak ki, amikor tudomásulvétel végett beterjesztettük hozzájuk a helyicsoportok működéséről szóló bejelentést. Pedig ha indokolt bármilyen társadalmi rétegnek is a szervezkedése, ha indokolt, hogy az egyes társadalmi rétegek szervezetbe tömörülve törekedjenek gazdasági helyzetük megjavítására, százszor és ezerszer indokolt ez a mezőgazdasági munkásoknál. (Klárik Ferene : Ugy van ! Páriák azok !) Egy társadalmi réteg sem él oly rossz, nyomorúságos viszonyok között, mint a mezőgazdasági munkásság. A túlsó oldalról jelentette ki Herczegh képviselőtársam beszéde közben, hogy teljesen"kenyér nélkül álló földmunkások vannak Szolnok megyében, akiknek még kilátásuk sincs arra, hogy valahonnan előteremthessék csak a szükséges kenyeret is. De nemcsak Szolnok megyében ilyen a helyzet, hanem ugyanezt a jelenséget tapasztalhatjuk az ország nagy részében. Sohasem volt a magyarországi földmunkásság valami rendezett viszonyok között, sohasem élt rendes körülmények között, de ilyen elképesztő nyomorúságban, mint aminőt most kénytelen átélni, — és ezt legnagyobb részben a kormány politikájának terhére vagyok kénytelen irni — a magyarországi földmunkásság még nem élt. Felfogásom szerint lehetetlen állapot az, hogy egy országban első-, másod- és harmadosztályú állampolgárok legyenek. Lehetetlen állapot, hogy amig az egyik társadalmi réteg javíthat a viszonyain a szervezkedés erejével, addig a másiknak a szervezkedést lehetetlenné teszik. Szeretném, ha a kormányzat nemcsak pénzért menne külföldre és nemcsak kölcsön tekintetében orientálódnék a külföld felé, hanem e tekintetben egy kis demokráciáért is. De mikor a választójog kérdését is ugy intézik el nálunk, mint ahogyan a napokban tapasztaltuk, ezen a téren ettől a kormányzattól semmit sem várhatunk. Mindamellett- beterjesztem erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a belügyminister urat, hogy az egyesülési és gyülekezési jog kezeléséről szóló törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé, amelyben az egyesülési és gyülekezési jog szabadságát egyenlően biztosítja minden társadalmi réteg számára.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nemcsak hogy ekképen kezelik az ország legnagyobb társadalmi rétegét, a földmunkásságot, hanem szociálpolitikai téren is teljesen elhanyagolják. Kaptunk ugyan egynéhány szép szót a pénzügyminister úrtól, — amikor beterjesztette az indemnitásról szóló törvényjavaslatot -— arra vonatkozólag, hogy nagyobb összegeket bocsát a népjóléti minister ur rendelkezésére, mint eddig, különféle betegségek megelőzése céljából, ámde azokat a mélyreható kérdéseket, amelyek valójában szociálpolitikát jelentenének a mezőgazdaságban, sem a pénzügyminister ur, sem a kormány bármely tagja itt a nemzetgyűlésen nem is érintett. Nem mondok vele ujat, ha újra és ismételten felidézem azt a rémes pusztítást, amelyet a különféle betegségek künn a falvakban, a legalsóbb társadalmi rétegben, a mezőgazdasági munkások között végeznek." Az orvosi gyógykezelés a falvakon úgyszólván ismeretlen. (Klárik Ferene : Kuruzsolnak 1) Legyen szabad hivatkoznom csak dr. Katona József egészségű gyi főtanácsos, tisztiorvos jelentésére, amelyet