Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

À nemzetgyűlés 434. ülése 1925. hallunk ilyeneket, valóban el kell ismernünk, hogy a magyar kormány helyes külpolitikai utón kereste azt a kibontakozást, amellyel a magyar jobb jövendő alapjait teremtheti meg. A magyar belpolitikai kérdésekkel ez alkalommal nem óhajtok foglalkozni, s csupán azt vagyok bátor megjegyezni, hogy csak nagy örömömet fejezem ki azon, hogy az igen t. kormány a tisztviselőkkel szemben azon az állásponton van, hogy a tisztviselők még mindig szükséges létszámcsökkentését nem azok elbocsátásával akarja elérni. Valóban a tisztviselői kérdés a magyar közéletnek egyik igen-igen nehéz kérdése, mert hisz az elbocsátott tisztviselő alig tud az amugyis nehéz magyar gazdasági életben elhelyezkedni s csak nagy elégedetlenségre nyújtott alkalmat a tisztviselőknek eddigi szükségessé vált elbocsátása is. Miután most aratás előtt állunk s aratnak ott, ahol az Isten áldást adott, nem tartom szükségesnek annak kifejezését, hogy remélem azt, hogy a felesleges gabona értékesítésénél megtalálja a kormány a magyar közgazdaságnak és magyar politikai céloknak megfelelő helyes utat. Ez mindenesetre szükséges volna, mert egész évi magyar munkánk eredménye az egyévi magyar termés, s nagyon sok függ attól a köznyugalom és megelégedettség szempontjából is, hogy ennek értékesítése hogyan történik. A kormány iránti teljes bizalomból a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szóló t. képviselőtársam " szemrehányást tett az ellenzéknek, amiért az eredeti indemnitási javaslat négy napon át való letárgyalásához nem járult hozzá és igy megakasztotta ugy a tisztviselői fizetések terén, mint az adóztatások terén mindazokat a könnyítéseket, amelyeket ez a javaslat tartalmazott. Mi is tehetünk szemrehányást a velünk szembenálló egységespártnak. Ha több megértést tanúsítanának törekvéseink iránt, akkor számithatnának konciliáns magatartásra a részünkről is. Ámde méltóztassék igen t. képviselőtársam csak a közeli napokra visszagondolni, amikor az egységespárt puccsal leszavazott bennünket a választójogi javaslat titkos szavazásról szóló paragrafusánál, akkor megállapíthatja, hogy ezzel párttal és kormánnyal szemben nagyon indokolt ez a magatartásunk. Méltóztassanak csak visszagondolni a közelmúlt eseményeire. Nemrég karhatalommal hurcoltak ki bennünket a nemzetgyűlésből, kihurcolásunk után a nemzetgyűlés egy házszabályt alkotott ; s ennek a házszabálynak szigorított rendelkezéseit velünk szemben azon a ponton alkalmazták, amely legfájóbb pontja általában az ellenzéki oldalnak : a választójog titkosságánál. Erről a kérdésről különben még részletesen fogok beszélni, most még csak annyit Herczegh t. képviselőtársam szavaira, hogy mi soha sem állitottuk, hogy Közép-Európa politikájának a tengelye Benes. Nem is tudom, hogy a t. képviselőtársam kire célzott, amikor ezt megemlítette. Mikor mi a nemzetgyűlésbe bejöttünk, amikor még a túlsó oldalról szenvedélyesen kiabálták, hogy tiszteltetjük a Nyugatot, igenis rögtön mondottuk, hogy Magyarországnak, ha boldogulni akar, ha gazdaságilag talpra akar állani, nincs más módja, mint orientálódni a Nyugat felé s ott keresni azokat a segitőforrásokat, amelyek lehetővé teszik ennek az országnak talpraállitását, de meg kell látnia azt a demokratikus haladást és fejlődést, amely általában az európai államok alapját képezik és a régi rendi Magyarország visszaállítása helyett azt is át kell hozzánk plántálni. évi június hó 25-én, csütörtökön. l53 Az egész indemnitási kérdést én inkább politikai, mint gazdasági szempontból bírálom. Jól tudom, hogy az államélet alapja és talpköve a gazdasági élet. Bár ezt tudom, mégis állítom, hogy egészséges gazdasági élet pedig csak ott fejlődhetik ki, ahol az ország belső életében helyes, okos, a nép érdekeit szolgáló politikát is folytatnak. Majd beszédem későbbi folyamán erre részletesen kitérek, most csak ezt a megállapítást tettem, amiből következik az a kritikám, melyet az indemnitási törvényjavaslattal kapcsolatosan a kormány politikájával szemben el fogok mondani. Utaltam már Herczegh t. képviselőtársammal szemben arra a magatartásra, amelyet az egységespárt a választójogi kérdésekben velünk szemben tanúsított. Bejöttünk a választójogi javaslat tárgyalására és pár hete tárgyaltuk a választójogi javaslatot. Mikor paszszivitásban voltunk, nem vettünk részt a törvényalkotás munkájában, minduntalan hangzott a hivó és csalogató szó. Néha szépen, szirénhangon, máskor fenyegető hangon és kötelesség teljesítésre sarkaltak bennünket. Kormánypárti oldalról hangzott el nem egyszer-kétszer, amikor az ellenzék előőrsei bevonultak a választójogi bizottságba és ott bírálat tárgyává tették a beterjesztett választói javaslatot, hogy : ha pedig az ellenzék teljesiti kötelességét és részt vesz a parlamenti munkában még az előadó ur is megjegyezte ezt az előadói székből — akkor esetleg eredményeket érhet el a választójogi javaslat tárgyalása alkalmával. Keserves, hosszú és fáradságos munka előzte meg részünkről azt, hogy végre leülhettünk a választójogi javaslat tárgyalásához. A szociáldemokrata pártnak nemcsak Magyarországon, hanem szerte egész Európában az volt a felfogása és meggyőződése — mint ahogy az a mienk is, — hogy amíg az általános, egyenlő és titkos választójog törvényben biztosítva nincs, az ország minden állampolgára és lakosa számára, faji és felekezeti különbségre való tekintet nélkül, addig komoly demokratikus átalakulásról ebben az országban beszélni sem lehet. Ez a gondolat vezetett bennünket mindenkor becsületes meggyőződéssel, amikor verekedtünk céljaink megvalósítása érdekében, amikor nyíltan megmondottuk, milyen célok vezetnek bennünket, milyen gondolatok sarkaltak előre, mit akarunk elérni, amikor verekszünk országunk demokratikus berendezéseért. T. Nemzetgyűlés ! Tudjuk, mit jelent a választójog titkossága, hiszen erről a kérdésről röviden, amennyi idő rendelkésünkre állott, beszéltünk a választójogi törvényjavaslat megfelelő szakaszánál. A magyar jellemmel, a magyar őszinteséggel, a magyar becsületességgel hozták összefüggésbe a választójog titkosságát vagy nyíltságát. Teljesen tisztában vagyunk vele, hogy milyen szempontok vezették az egységespártot a választójogi kérdéseknél. A hatalomnak minden áron való megtartása, a mai, az ellenforradalom után kialakított kormányrendszernek a fentartása sarkalta és inspirálta a velünk szemben ülő kormánypártot arra a puccsra, amelyet a választójogi javaslatnak a titkosságról szóló szakaszánál velünk szemben elkövetett. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Hangoztattam már az előbb is, hogy hogyan várhatnak tőlünk lojális magatartást a kormánynak bármilyen intézkedésével szemben is akkor, amikor velünk szemben iiyen illojális módon jártak el, amikor velünk szemben a távollétünk alkalmával hozott házszabályok szigorító intézkedéseit épen azon a ponton alkalmazzák, amely ponton az bennünket a legfájdaímasabban érint, összedőlt volna a világ, ha egy fél napon, vagy egy napon túl tárgyalhattuk volna a választójogi törvényjavaslatnak a titkosságról szóló szakaszát? Nem jutott volna tető alá meg22*