Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

À nemzetgyűlés 434. ülése 1925. el az uj pénzegységünk alapjául. Azonfelül, hogy nekünk a pénzegység megállapításánál mindenképen arra kell törekednünk, hogy egy nagy és hatalmas pénzvilág egységéhez közeledjünk s hogy a körülfekvő világgazdasági rendszerhez alkalmazkodjunk, arra is törekednünk kell ennek megválasztásánál, hogy a nagy számokról a kis számokra való áttérés minél kisebb rázkódtatások árán eszközöltessék, Rendkivül fontos, hogy akkor, amikor ez az áttérés megtörténik, a szükséges uj fizetési eszközök kellő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre, mert hogy ez az uj pénzrendszer pl. Ausztriában nem tudott kellő simasággal és kellő gyorsasággal beidegződni, annak egyik legfőbb oka az volt, hogy amikor Ausztria az osztrák shillingrendszerre tért át, az uj osztrák shillingek, illetőleg az uj pénzrendszernek megfelelő fizetési eszközök, nem állottak kellő mennyiségben rendelkezésre. Sokan érvelnek, kivált a legutóbbi időben — de azt hiszem, az igen t. pénzügyminister ur expozéja óta mind kevesebben — az'osztrák shillingrendszerre való áttérés mellett. Hiszen rendkivül tetszetősnek látszik a tizezres osztószám elfogadása, mert a közönség mindig arra törekszik, hogy minél kevesebb fejtöréssel tudja megállapítani, hogy az uj pénz a régi pénzhez viszonyítva mit jelent, már pedig nagyon jól tudjuk tapasztalatból, hogy hosszú idők telnek el, míg a köztudatba annyira beidegződik, hogy az uj pénzrendszer alapján kell tudni számolni s megállapítani, hogy az uj pénzrendszer mit jelent az egyes ember számára. Nem kell különösen kiemelnem, hogy falusi körökben még ma is forinttal számolnak s hogy ma is még igen sokan, különösen az öregebb korosztályúak, a koronát gyorsan forintra igyekeznek átszámítani. Ilyen szempontból a tizezres osztószám maga rendkivül kecsegtetőnek látszik. De — amint az igen t. pénzügyminister ur igen helyesen jegyezte meg — ne felejtsük el, hogy nemcsak osztani, hanem szorozni is kell mindig s a valódi érték megállapításánál a szorzás is tekintetbe jön. Ezenkívül akkor, amikor első pillanatra olyan tetszetősnek látszik az osztrák shillingnél a tizezres osztószám, az az osztás már nem megy olyan könnyen, amikor az uj magyar pénzegységnek a külföldi valutával való relációját akárjiik kiszámítani, mert akkor az a tizezres osztrák osztószám is felmondja a szolgálatot és rettenetes, szinte kimondhatatlan törtszámokra olvad le. Ezenkívül, eltekintve, attól, hogy az osztrák rendszerhez való csatlakozást már csak azért sem helyeslem teljesen, mert oly pénzegységre igyekeznék szert tenni, amely az aranykoronához való gondolkodásunkat is közelebb hozza, mondom, eltekintve ettől, az osztrák shillinghez való csatlakozást azért sem tartanám egészen helyesnek, mert nézetem szerint ez ujabb provizóriumot létesítene pénzügyünk és valutarendezésünk terén, már pedig ezen a téren — azt hiszem — elég volt a provizóriumokból, átmenetekből s ha mi egyszersmindenkorra az angol shillingrendszerre térnénk át, ezeknek az átmeneteknek végetvetésével,, a végleges rendezés kikötőjébe eveznénk. A tisztviselőkérdéssel már csak az idő rövidsége folytán sem akarok bővebben foglalkozni, hiszen egyik előttem szóló t. képviselő ur szinte egész beszédét ennek a kérdésnek szentelte. Csak egy gondolatot kivánnék felvetni. Én azt tartom, — és lehet, hogy ez nem népszerű kifelé, de mindig meg fogok állni e mellett a meggyőződésem mellett — hogy nekünk a tisztviselői problémát igazán erős kézzel és tisztán az állam magasabb érdekeit szem előtt tartva kell megoldani. Ne méltóztassék azt hinni egy pillanatra is, hogy ez a humanitárius szempontok kikapcsolását jelenti. Igyekeznünk kell megtalálni ezen a téren is a megoldásnak azt NAPLÓ. XXXIV. évi június hó 25-én, csütörtökön. Í51 a módját, amely az emberies szempontok szemelőtt tartásával és teljes méltánylásával az államnak mindenekfelett való magasabb érdekét tartja szemelőtt. Ámbár igen szépek azok az eredmények, melyeket az igen t. pénzügyminister ur a leépítésnél felmutat és amelyeket tisztán a kihalási bázisra kíván alapítani, én ezt a tempót mégis lassúnak tartom s a leépítendők kilátásba helyezett számát még mindig kevésnek tartom. Épen ezért én még ma is azon az állásponton vagyok, hogy gyorsabb tempóban kellene a tisztviselői leépitest véghezvinni és arra kell törekedni, hogy kevés tisztviselő megfelelőbb dotációval szolgálja az államot. Miután azonban ennek a problémának legfőbb akadálya a nyugdíj kérdése, amely rettenetes kérdőjelként mered elénk, azt tartom, hogy — ha emberileg lehetséges, ezt a kérdést egy külföldi kölcsön bekapcsolásával megoldani, ugy, hogy megmagyarázzuk a külföldnek épen ugy, mint a birtokreform kérdésében, hogy pénzügyeink végleges rendezését enélkül nem remélhetjük — egy külföldi kölcsön igénybevételével akkép kellene a kérdést megoldani, hogy nem annyira nyugdíjat, hanem végkielégítést kell az illetőknek biztosítani. (Malasies Géza : A külföld még a termeléshez sem ad pénzt !) A végkielégítést két részre kellene osztani ; a végkielégítési összeg felét az illetőnek rendelkezésére kellene bocsátani, hogy uj exisztenciát alapítson és ezáltal a társadalomnak hasznavehető tagja legyen, a végkielégítési összeg másik felét pedig tiz évre felosztva járadékként kellene számára biztosítani. Hogy ez nem olyan lehetetlen, mint t. képviselőtársam megjegyzi, bizonyítja az, hogy a küiföldön kísérletek történnek, hogy ennek a kérdésnek ilyentén való megoldását az életbiztosítás problémájával összekössék s ezáltal ezt a kérdést oly biztos alapra helyezzék, mely egyfelől a külföldf kölcsön nyújtását, másfelől a belföldi összegek rendelkezésre bocsátását is biztosítja. T. Nemzetgyűlés ! Végéhez értem felszólalásomnak. Konstatáltam felszólalásom elején, hogy nagy bizonytalanság, nagy nyugtalanság vett erőt az egész magyar gazdasági életen a szanálás kezdetének pillanatától fogva. Konstatáltam, hogy az újjáalakításnak, a gazdasági élet újjáépítésének alapfeltétele egy olyan nyugodt, olyan bizakodó atmoszféra megteremtése, amely lehetővé tegye azt, hogy az emberek bizzanak a kormányukban, bízzanak önmagukban és bizzanak abban a lehetőségben, hogy ebben az országban van még erő arra, hogy bár idegen segitség igénybevételével is, talpraálljon. A helyzet ma kétségtelenül jobb, sokkal biztatóbb, mint volt egy esztendő előtt. Hiszen ne felejtsük, hogy az az összeg, amely az év végén rendelkezésünkre fog állani beruházási célokra s amely összeg — nem fogok csalódni, ha azt mondom — a százmillió aranykoronát meg fogja haladni, csaknem kétezer milliárdot jelent, tehát majdnem felét annak az összegnek, amely ma bankjegy formájában forog Magyarországon. Ez az összeg kellően alkalmazva, a szociális szempontoknak épugy, mint a gazdasági szempontoknak szemelőtt tartásával a magyar vérszegény gazdasági élet erejébe beleöntve megtermékenyítő hatással indíthatná meg azt a későbbi kívánatos processzust, amely végül Magyarország gazdasági konszolidációját fogja eredményezni. Én csak azt kívánom, hogy amellett a Programm mellett, amely mellé odaszegődött, az igen t. pénzügyminister ur, okosan, bátran és minden elgáncsolásnak ellentállva meg is tudjon állani és akkor azt hiszem, hogy az a kedvező eredmény, amelyet fel fog tudni mutatni és az a kedvező beszámoló, amelyet el fog tudni mondani, mindnyájunk megelégedésére fog szolgálni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Herczegh Béla 1 . . t 22