Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

À nenizetgyùlès 434. ülése 1925. •Magyarországnak nem fognak hitelezni. A hiba csak az, és a kormány ott vétette el a dolgot, hogy abban a pillanatban, amikor már ez a kölcsön biztosítva volt, amikor a külföld szakértőinek égisze és fenhatósága alá lett helyezve maga az egész rekonstrukciós terv, nem ment a külföldre, nem lépett a külföld elé nyomatékkal és nem használta fel azokat a tényezőket, amelyek erre á leghivatottabbak lettek volna, hogy a külföldön azt a második kölcsönt is megszerezhessük, amely a magángazdaságnak is segitségére lehetett volna. Ilyen körülmények között elsősorban az adóalanyok súlyos kimerülésének jelenségét konstatálom és ezt két főokra, az adópolitika túlzásaira és a kereskedelmi és ipari politika csonkaságára vezetem vissza. Hogy adópolitikánk túlfeszített volt, ezt nem csupán ellenzéki szempontból mondják, beismerte ezt az igen t. ministerelnök ur is genfi utjának eredményéről tartott beszámolóbeszédében. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. pénzügyminister ur nincs jelen akkor, amikor a forgalmi adó sokat vitatott kérdésével kivánok foglalkozni. Az 1921. évi XXXIX. te. még 1 %%-al irta elő forgalmi adót, amelyet 1922. márciusában 3%-ra emeltek fel. Hozzá kell tennem, hogy ez ma legmagasabb forgalmi adó Európában," hiszen Ausztriában 2%, Németországban 1.5%, Csehországban mezőgazdasági terményekre 1%, ipari terményekre 2%, Olaszországban csak 1% a forgalmi "adó, tehát, mint látjuk, sehol a 3%-ot nem éri el. Amellett ma ez a 3% — mint tudjuk — csak papiron levő dolog, mert az adókulcs halmozódása folytán ez a forgalmi adó valójában ugy fest, hogy a cipőnél 16%-of, a ruházati cikkeknél 16%-ot, a lisztnél 12%-ot tesz ki. Azt hiszem, hogy a 2%-ra való leszállítást magát, mindenki csak örömmel üdvözölheti. Más kérdés azonban az, hogy a nagykereskedő mentesítése helyes-e és a fogyasztóra és a kiskereskedőre nézve kedvező és üdvös hatással lesz-e? Én azon a felfogáson vagyok, hogy helytelen a nagykereskedők ilyen mértékű mentesítése és helytelen e téren az ellensúly meg nem találása azért, mert a nagykereskedő ugyanolyan forgalmi adó megterheléssel juttatja a jövőben is áruját a kiskereskedőhöz és fogyasztóhoz, amint azt ezek a külföldi kereskedőtől közvetlenül megvehették volna. A reform tehát leveszi az adóterhet, a kockázatot és az adminisztrációs költségek terhét a nagykereskedőről, viszont a fogyasztóra és a kiskereskedőre annál nagyobb súllyal hárítja át. Én nem vagyok tisztában azzal, hogy az a pénzügyi eredmény, amelyet az igen t. pénzügyminister ur bizonyára lelkiismeretes kalkuláció alapján remélt ezen redukció folytán behozni a forgalmi adóból, tényleg be fog-e folyni? Maga az a tény, hogy a kulcsot 1%-kal leszállítják, ami a forgalmi adóbevételeknek 33%-kal való esését jelenti, olyan nagy hiányt fog eredményezni, amelyet még csak tetőzni fog a nagykereskedők mentesítése, ami hozzáértők véleménye szerint további 20—25%-nyi jövedelmi csökkenést jelent. Magának az osztrák rendszernek behozatala nézetem szerint nem rejti magában azt a veszedelmet, amelyet a kormány ebben látni vél. Én azon az állásponton vagyok, hogy az ipar védelmére mindent meg kell tennünk és talán sokak által kárhoztatott álláspontot foglaltam el a vámtarifa tárgyalásánál is azért, mert igyekeztem összhangba hoznia fogyasztók érdekeit a magyar ipar alátámasztásának érdekeivel. Abból az elvből indultam ki, hogyha ipart próbálunk teremteni, és ha már annak alapjait a régi osztrák-magyar monarchia keretein belül és a velünk ellentétes nagy áramlatokkal szemben is sikerült megalapoznunk, akkor most ezt elejteni, elpusztulni hagyni, nemzeti bűn volna. Azt hiszem azonban, egyáltalában nem évi június hó 25-én, csütörtökön. 14? mehet az iparpártolás nemzeti- és közérdekből odáig, hogy ez a fogyasztók, a kisemberek és a termelési árak lényeges kárára menne. Az a kifogás, hogy a forgalmi adó osztrák rendszerének behozatala bennünket a kereskedelmi szerződések megkötésénél fog akadályozni, már azért sem áll fenn, mert hiszen tudjuk, hogy Ausztria egyfázisos forgalmi adórendszere mellett is igen nagy sikerrel és eredménnyel tudott a közelmúltban is kereskedelmi szerződéseket kötni. A gyáriparnak az a kifogása, hogy az adókulcs magassága ártana a gyáriparnak, nem állhat meg, mert akár külföldön, akár belföldön szerzi be az árut, a kereskedő az, aki előlegezi az áru árát, a kereskedő az, aki az előleggel és a forgalmi adó előlegezésével is kamatveszteséget szenved, a kereskedő az, aki a kockázatot viseli, ellenben a gyáripar a forgalmi adót végeredményben az áru árának beszedése pillanatában szedi be. Ennélfogva a gyáripar tulaj donképen csak a közvetítő szerepére vállalkozik, a kereskedő és az állam között, a kockázatot azonban egyáltalában nem viseli és a forgalmi adót akkor szolgáltatja be, amikor az áru árát is kézhez veszi. Ilyen körülmények között és pedig különösen a fogyasztók érdekeit tekintve, nem tartom helyénvalónak az osztrák rendszer behozatalának mellőzését. Mert ha a fogyasztók szempontjából nézem a dolgot és ha igaz az, hogy maga az adó alacsonyabb lesz az osztrák egyfázisos rendszer alapján, ha igaz az, hogy az állami adminisztráció feltétlenül olcsóbb lesz az osztrák rendszer alapján, -— mert nem lesz szükség olyan óriási adminisztratív szervezetet fentaitani, mint. most, amikor az áru után egyfelől a termelés helyén, másfelől a vámkezelés helyén hajtják be a forgalmi adót — és ha igaz az, hogy a magángazdálkodás terén, tehát a kereskedőnél, iparosnál az egyfázisos rendszer rendkívüli költségkíméléssel jár, akkor ebből nyilvánvaló, hogy az osztrák egyfázisos rendszer a jobb és az adminisztráció bizonyos leépítését fogja maga után vonni. Ez pedig nagyon kivánatos, mert meg fog kímélni igen sok vexaturától olyan adóalanyokat és magát a kormányt is, amely adóalanyok, de maga a kormány is beismeri, hogy ez a legigazságtalanabb adója ma Magyarországnak. Már pedig azt mondani, hogy az osztrák lázisos adórendszer mellett magasabb lesz az adókulcs, mint ma, egyáltalában nem áll meg, meit ha nézem például az OMKE memorandumát, amelyben számításokat ejtenek meg a mai helyzet és az osztrákfázisos rendszer között, akkor azt látom, hogy például lisztre ők 5%-os forgalmi adót preliminálnak, holott a mai viszonyok között a lisztre - mint az előbb kimutattam — 12%-os forgalmi adó esik. Ezeknek előrebocsátásával csak röviden rá kivánok térni még a jövedelemadó kérdésére is. Az elmúlt viták folyamán egyik kormánypárti képviselőtársunk igen erősen foglalt állást amellett, hogy egész adórendszerünket a jövedelemadóra kellene átépítenünk, Ez azok közé a pium desideriumok közé tartozik, amelyeket mindenki, aki ideális adórendszerek tanulmányozásával foglalkozott, szívből kivan. Ma azonban, amikor sajnos, a gazdasági élet leromlásánál és az állam szükséges rekonstrukciójánál fogva sokkal kevésbé vagyunk abban a helyzetben, hogy ideális rendszerek keresztülvitelével, hacsak egy pillanatra is, szem elől tévesszük azokat a magasabb állami érdekeket, amelyek bizonyos adójövedelmek behajtását feltétlenül szükségessé teszik, a jövedelemadónak, mint az egész adórendszer gerincének kiépítését feltétlenül elhalasztandónak, jobb időkre elteendőnek kell tartanunk. A jövedelemadó-rendszer, mint ideális alapja minden adózásnak, még Poroszországban sem vált be békés időkben nyugodt körülmények között.