Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

148 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. Pedig nagyon jól tudjuk, hogyha egyáltalában van adómorál/Poroszországban volt az a háború előtt a legjobban kifejlődve, ugy hogy adóeltitkolás és adóeltagadás miatt ott csak a legritkább esetekben fordult elő büntetés. Igaz, hogy a németek és kiváltképen a poroszok ezt olyan drákói szigorral vitték mindig keresztül, hogy elijesztették és elrettentették az adóalanyokat az eltitkolástól, ugy hogy az adózó polgár Poroszországban igen helyesen rájött arra, hogy még mindig jobb, előnj'ösebb rá nézve bevallani az adót, és azt rendesen, a való tényeknek megfelelően megfizetni, mint rajtakapatni magát és hosszú évekre menő jövedelmeit ez által a büntetéspénz által elveszíteni. De ha ennélfogva a jövedelemadónak, mint az egész adózási rendszer gerincének a behozatalától ma még el is kell tekinteni, ez nem jelenti azt, hogy a mai egészségtelen és igazságtalan jövedelemadó-rendszer fentartásához ragaszkodjunk, vagy csak olyan csekély mértékben módosítsuk azt, mint ahogv azt a pénzügyi kormány óhajtja. A Wekerle-féle 1909. évi X. te. 120.000 koronáig emelkedőleg 5%-os adókulcsot állított fel a jövedelemadóra. A háború végén ezt felemeltük 6%-ra. Most az 500. számú pénzügyi rendelet kimondja, hogy a békebeli 120.000 koronáig terjedő 5%-os adókulcs helyett már 10.000 korona után alkalmazzák az 5%-os kulcsot, 120.000 koronánál 25% az adókulcs, a legmagasabb kulcs pedig 40%. Ilyen körülmények között kétségtelenül az adókulcsnak az egész vonalon való lemérséklését kell követelnünk. Az adókulcsnak az egész vonalon való lemérséklése annál kívánatosabb, mert magával azzal a ténnyel, hogy mi a legmagasabb adónál való kulcs leszállítását propagáljuk, még nem szolgáltuk azt a célt, amelyre a szociális szempontokat szemelőtt tartó minden adópolitikának törekednie kell : igyekezni az alsóbb osztályok, a csekély jövedelmek és a középjövedelmek adózásának mérséklését elérni és azokat a terheket minél erőteljesebb lendülettel áthárítani a nagyobb vagyonokra. Itt meg kell jegyeznem azt is, hogy én magának ennek az adóskálának az egész vonalon való lemérséklésén kívül feltétlenül szükségesnek és kívánatosnak tartom a létminimum felemelését is, ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon), mert a 800 aranykoronás létminimumot én megfelelőnek nem tartom és ugy képzelem, hogy amikor a pénzügyi kormányzat az adózás terén bizonyos szociális érzékről tesz tanúságot, akkor ezen a téren is, a legszegényebb és a leglesujtottabb adóalanyok terheinek enyhítése terén is engedményeket és kedvezményeket tehet. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel rátérek arra a másik kérdésre, amely szintén rendkívüli fontossággal bir gazdasági életünk kiépítésénél : a hitel kérdésére. A mezőgazdasági hitel problémája tekintetében — mint a pénzügyi bizottságban is megállapítottam, — őszinte sajnálattal azt kell konstatálnom, hogy nekem volt igazam akkor, mikor hónapokkal ezelőtt megmondottam, hogy a világ pénzügyi helyzete nem fogja megengedni, hogy mi mezőgazdasági hitel céljaira Angliából pénzt kapjunk. Kétféle indokolással indokoltam ezt meg és mind a kettő bevált. Egyik indoklásom az volt hogy akkor, amikor az angol pénzügyi kormányzat, a fontparitásnak minden erővel való elérésére és megtartására törekedik, meg fogja akadályozni az angol pénznek bármilyen célra való kiáramlását, a második pedig az volt, hogy Angliában nem ismerik a záloglevél intézményét és a telekkönyvet, a mi kedvünkért pedig nem lesznek hajlandók belemenni ebbe a változtatásba és rendszerüknek ebbe a felforgatásába akkor, amikor a háborút megelőzőleg az általuk nagyon ismert Franciaország kedvéért, sem voltak hajlandók megbarátkozni a telekkönyvvel és a záloglevél intézményével. évi június hó 25-én, csütörtökön. De amikor Anglia különben sem mutatja azt a rózsásan virágzó képet, amelyet róla festeni szeretnek ; amikor 1,250.000 nrunkanélkülije van ; amikor az utolsó hónapban, májusban 150.000-el emelkedett ezeknek a munkanélkülieknek a száma : akkor Angliának a fontparitás fentartásán felül is kell, hogy az a törekvése. legyen, hogy magában saját hazájában teremtsen olyan munkaalkalmakat, amelyek a már-már krízissel fenyegető munkanélküliséget is legyőzni segítenek. Legnagyobb baja a mezőgazdaságnak, ép ugy, mint a termelés többi ágainak, az immobilités. Ennek az immobilitásnak elhárítására és enyhítésére volna tehát szükséges a mezőgazdasági hitel inaugurálása. Itt, ámbár az igen t. pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban azt a megnyugtató felvilágosítást adta, hogy a magyar pénzügyi kormányzat sohasem kívánt és a jövőben sem kivan elzárkózni semmiféle olyan reális közvetítés elől, amely a magyar pénzügyi viszonyoknak és a magyar kormánynak presztízsét nem rontja, én mégis újból sajnálattal konstatálom — és nem találtam kellő megnyugtatást az igen t. pénzügyminister ur ott adott, felvilágosításában — hogy az első perctől fogva a pénzügyi kormányzat szinte hermetice kizárta — ma már talán nem akarja — az egészséges magánkezek közvetítését és lehetetlenné tette azoknak, a külfölddel évtizedek óta jóviszonyban lévő, ott kitűnő hírnévnek örvendő pénzintézeteknek és iparvállalatoknak közvetítését, amelyek épen ezeknél a tradícióiknál fogva elsősorban lettek volna hivatva a. magyar állam és a magyar mezőgazdaság számára beruházási hitelt szerezni. Nem kívánok kitérni arra, mire Rupert t. képviselőtársain és Sándor Pál t. képviselő ur tegnap kitértek, akkor bizonyos szernél}'éknek a mezőgazdasági hitel megszerzése terén való szerepéről megemlékeztek. Nem akarok kitérni bővebben azért, mert az illető urnák, vagy uraknak szerepét, jelentőségét, a magyar közgazdaság terén szerzett érdemeit teljes objektivitással lemérni nem tudom. Nem tudom t. i. egyfelől azt, van-e az illető uraknak tényleg súlya és befolyása külföldön, másfelől tudott-e szerezni kézzelfogható kölcsönöket, tud-e eddig is felmutatni kézzelfogható eredményeket. Ha igen, örömmel kell üdvözölnöm az ő közreműködését, de ha nem, annál súlyosabb felelősség terheli a kormányt, mert ha igaz az, hogy az illető urnák vagy uraknak a kedvezményben való részesítése érdekében bizonyos elsőrendű és bevált pénzintézetek és vállalatok mintegy félretolattak a közvetítő szereptől, ez olyan hiba volt, amelynek hátrányát ma érezzük. (Bud János pénzügyminister : Ez téves !) Én feltételes formában mondtam és azt mondtam : ha igaz. Annál szomorúbb ez, mert hiszen tapasztalatok is állanak előttünk, hogy nem volt lehetetlen a közelmúltban és az angol pénzpiac legutóbbi elzárkózása előtt mezőgazdasági hitelcélokra és jelzáloghitel célokra nagyobb segitségnek elnyerése. Itt csak Ausztria példájára utalok. Ausztriában a Landwirte-Stelle az osztrák szanálás megkezdése előtt az osztrák mezőgazdaságnak jelentős kölcsönöket szerzett és a szanálás megkezdésének idejében Ausztriában osztrák összeköttetés folytán aRotterdamische-Bankverein »Niederländische Reconstructie Bank von Österreich« címmel bankot alapított, amely a mezőgazdaság számára — osztrák koronában kifejezve — igen jelentékeny összegeket biztosított és csak a legutóbbi időben, de meg az angol piac elzárkózásának percei előtt, tehát pontosan kapuzárás előtt az osztrák Bodenkredit-Anstalt több millió dollárra rugó értékben tudott elhelyezni osztrák zálogleveleket angol tőkéseknél, ami természetszerűleg, amint arra egy