Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

14:6 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. ugyanattól az alispántól egy másik végzés ; ebben pedig szórói-szóra ez áll (olvassa) : »Az alakuló közgyűlésen megjelent egyének egyáltalán nem tagjai a Független Földmives Szövetségnek és így nem állott jogukban a helyi szervezetet megalakítani.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) Szóval csak azok alakithatnak szervezetet, akik már tagjai a szervezetnek, azoknak azonban, akik nem tagjai, de azért akarnak szervezetet alakítani, hogy tagjai lehessenek, az alispáni végzés és az alispáni bölcsesség szerint helyi szervezetet alakítani nem szabad. De hát egészen felesleges a szószaporitás ebben a kérdésben, egészen felesleges rámutatnom arra, hogy itt rendszeres munka folyik az ellen, hogy ebben az országban a földmives népet bárki is megszervezze, hogy a magyar faluhoz bárki is hozzányúljon. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A kormányzatnak minden cselekedete azt bizonyítja, hogy a falu népével ugy bánik ez az állam, mintha a magyar falu népe 140—150 kormánypárti urnák telekkönyvi tulajdona lenne. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : És mintha 1500-ban élnénk !) Feleslegesnek tartom, hogy e kirivó, idegtépőén borzalmas hatósági visszaélést, e rut és gálád cselekedetet, amellyel itt szemben állok, tovább ecseteljem ; elég, ha kijelentem, hogy ilyen kormányzattal, ilyen irányzattal szemben minden bizalmat megtagadok nemcsak én, hanem megtagad minden tisztességes magyar ember. Elnök : Szólásra következik? Lány Járos jepyzö : Beck Lajos \

r Beck Lajos : T.' Nemzetgyűlés! Őszinte sajnálattal kell konstatálnom, hogy akkor, amikor a nemzetnek életbevágó pénzügyi és gazdasági problémájáról szólunk, újból azzal a sivár képpel találkozunk, amellyel az egész költségvetés tárgyalása folyamán találkoztunk. (Propper Sándor : Ha le kell szavazni a titkosságot, majd itt lesznek !) Annál fájdalmasabban kell, hogy érintsen ez a jelenség bennünket, akik e kérdés pénzügyi és gazdasági részével foglalkozunk, mert ugy a Házban, mint a Házon kivül nap-nap után halljuk azt a vádat, hogy ez a nemzetgyűlés szakkérdésekkel, és főképen gazdasági kérdésekkel nem foglalkozik ; de halljuk azt a vádat is, hogy ha akadnak olyanok, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkozni óhajtanának, itt figyelemre és méltánylásra nem találnak. (Barthos Andor : A sajtóban sem Î) Pedig az ország pénzügyi és gazdasági helyzete ma sem mondható olyan rózsásnak, hogy ezekkel a kérdésekkel csak ugy, mellékesen foglalkozhatnánk. Valóban az a kedvező költségvetés, amelyet a t. pénzügyminister ur beterjesztett, amelyre lesz szerencsém részletesebben rátérni s az az expozé, amelyet ennek keretében benyújtott, ha kedvező auspiciumokat mutat is, maga a tényleges gazdasági helyzet, ugy ahogy most látjuk, és az elmúlt hónapok szomorú és sivár jelenségei nagy mementókként merednek elénk és figyelmeztetnek arra, hogy, ha egy jobb jövő reménysége fel is csillan előttünk, ne bizzuk el magunkat, «íert még sok szikla között kell az állam gazdasági hajójának keresztüleveznie, mielőtt nyugodt vizekre juthatna. Én nagyon jól megértem a t. pénzügyminister urnák azt az álláspontját, amelyet a költségvetési vita folyamán is elfoglalt, amikor nemcsak tiltakozott, hanem felemelte kérő szavát, hogy a gazdasági krízisről ne szóljunk túl élesen. ^Nagyon értem a t. pénzügyminister ur álláspontját, azért, mert minden pénzügyministernek, minden felelő pozícióban levő állam férfiúnak kötelessége a bizalmat a lehető legteljesebb mértékben fentartani az ország adózó közönsége körében. Ez azonban bennünket, a nemzetet itt képviselő képviselőket évi június hó 25-én, csütörtökön. nem mentésit az alól, hogy viszont mindazokat az aggályokat, amelyeket táplálunk és azokat az aggasztó momentumokat, amelyeket észlelünk, az ország szine előtt feltárjuk. E kötelességérzetből kifolyólag kell rámutatnom arra, hogy az előbb emiitett javuló tendencia ellenére se titkoljuk azt, hogy mi ma is súlyos gazdasági krízis közepette vagyunk, ne titkoljuk "azt, hogy ez a krizis nem csupán termelési krizis, hanem — ami a krízisek súlyos jellegét megadja — erősen előrehaladott fogyasztási krizis. Ennek illusztrálása céljából nem kell számos példára utalnom. Hiszen a munkanélküliek ma már az összes ipari és kereskedelmi alkalmazottak 8%-át teszik és mig 1924-ben az egész év alatt összesen 66 csőd és 196 kényszeregyezség volt, addig 1925-nek csupán első 'három hónapjában 84 csőd és csaknem 700 kényszeregyezség volt. Annál a tárgyilagosságnál fogva, amellyel gazdasági kérdéseket mindig bírálnunk kell, nem lehet mindezt az ódiumot a kormány terhére irni. Kötelességünk annak a konstatálása is, hogy mi egy szerencsétlen pillanatban, gazdasági szempontból szerencsétlen pillanatban kezdettük meg és folytattuk le javarészt szanálásunkat. Ausztria egy nagy gazdasági fellendülés közepette kezdte meg szanálását és vitte azt javarészt végig s abban a pillanatban, amikor az esés, az összeroppanás Ausztriában bekövetkezett, a gazdasági szanálásnak majdnem révbe jutott hajója is megfénekléssel fenyegetett. Németországban viszont a szanálás pillanatában egyszerre megnyíltak a külföldi kölcsön csatornái s azok a hatalmas összegek, amelyek ipari invesztícióra a külföldről beáramlottak, épen abban a pillanatban siettek Németország gazdasági fellendítésére, amikor a szanálás megkezdésénél fogva Németországban erre a legnagyobb szükség volt. De a diagnózis igazságossága és méltányossága szempontjából meg kell állapitanunk azt is, hogy a kormány bizonyos súlyos felelősség terhe alól e tekintetben nem mentesíthető. Nem mentesíthetjük a kormányt elsősorban azért, mert gazdasági politikája egészen a legutóbbi időkig egészen elhibázott volt, főképen azért, mert a pénzügyi politikát, mint olyant, kiszakított, magában egységet képező kérdésnek tekintette és nem vette észre, vagy nem tudta észre venni, hogy szerves, egészséges és eredményes pénzügyi politikát csak szerves gazdasági programm részeként lehet keresztülvinni. A kormány másik lényeges hibája a gazdasági rekonstrukció tekintetében az volt, hogy a külföldi kölcsön megszavazásakor megállapított programúinak tempóját elsiette, elhamarkodta és nem vette igénybe azt a lassú és a magyar gazdasági viszonyok szemmeltartásával etape-okra osztott gazdasági és pénzügyi rekonstrukciós programmot, amelyet az egész rekonstrukciós terv számunkra előirt. Az történt, amit már hónapok előtt hangoztattam és azóta unosuntalan ismételtem, hogy a kelleténél talán hamarább, gyorsabban és radikálisabb módon vittük keresztül államháztartásunk egyensúlyának helyrehozatalát, viszont ezt csak annak árán voltunk képesek megtenni, hogy magángazdaságunkból az összes erőket lecsapoltuk. De nem csupán ez a felelősség terheli a kormányt. Én súlyosan megítélendőnek tartom azt is, hogy ugyanakkor, mikor a rekonstrukciós terv értelmében a külföldi kölcsön a kormány számára megszavaztatott, a kormány nem ragadta meg az alkalmat arra, hogy ezzel a kölcsönnel parallel egy másik kölcsönt is felvegyen, egy olyan beruházási kölcsönt, amely ahelyett hogy a rekonstrukció alapján megbénítaná az ország gazdasági életét, ennek uj erőre való ébredését segítette volna elő ; mert arra hivatkozhatnak unosuntalan, hogy addig, amig a rekonstrukciós programm tető alá nem jut,