Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. a harmadik osztály pedig azt a réteget, amelyet kizártak a szavazati jogból. A faluval szemben csak ez a kormány jelszava : harmadik osztály hátra ! Ha ellenben azt nézzük, hogy a falusi nép oktatása, irányítása, felvilágosítása tekinteté­ben megtette-e a kormánj^ kötelességét, ki kell jelentenünk, hogy nemcsak hogy meg nem tette, hanem ellenkezőleg mindent elkövet a kormány­zat, hogy a falu népéhez a felvilágosító, tanitó, okos szó hozzá ne férkőzhessek. A falu sajtóját, úgyszólván, teljesen kiirtotta. Itt emlitem fel, ezúttal első alkalommal azt a sérelmet, amely a Magyar Ugar című legjobban elterjedt mezőgazdasági irányú lapnak betiltásá­val érte a falu társadalmát. Ezt a lapot nevetséges indokolással tiltották be. Aki az indokolást el­olvassa, könnyen megállapíthatja, hogy egy ájta­tossági folyóiratnak két számából össze lehet szedni annyi deliktumot, amennyivel azt is be­tilthatnák ugyanolyan jogcímen, mint amilyen jogcímen ezt az újságot betiltották. Hogy a kormány a sajtószabadságra nem hederít, hogy elnyomja a gondolatot, a vélemények szabadságát, hogy bünteti a jogosult bírálatot és bilincsekbe veri az igazságot kutató szellemet, arról ne is beszéljünk, az befejezett tény. Megdöb­benéssel kell azonban kijelentenem, hogy a kor­mány talán egyedül áll a világon a tekintetben, hogy egy parlamenti pártnak, mint aminő az Or­szágos Kisgazda és Földmivespárt, amelyhez én is tartozom, nem engedi meg, hogy pártlapot alapít­son, hogy pártlapban is elmondhassa választói előtt a maga véleményét. Nincs erő és lehetőség, mely a kormányt arra bírná, hogy ennek a pártnak hi­vatalos lapot engedélyezzen. A lapok megjelenését engedélyezési joghoz kötötték épugy, mint akkor, amikor Napoleon elnök lett és különféle fenyegető rendszabályokat tartanak a lapok feje felett, hogy megjelenésüket beszüntethessék. Nemcsak a falu sajtóját, hanem a falu szer­vezkedési lehetőségét is teljesen megbénította és eltiltotta a kormányzat. Istenben boldogult nagy­atádi Szabó Istvánnak utolsó ministeri tényke­dése az volt, hogy a Független Földmives Szövet­ség alapszabályait a maga részéről jóváhagyta, véleményezte. Az ő szavára jóváhagyta ezeket a alapszabályokat a belügyi kormányzat is. De amikor nagyatádi Szabó István behunyta a szemét és a kormányzat látta, hogy már nem figyeli azt, hogy a Független Földmives Szövetség működését is engedélyezze, kiment a titkos ukáz a vármegyei alispánokhoz és ebben utasítják a vármegyei al­ispánokat, hogy egyetlenegy vidéki szervezetet se hagyjon jóvá a vármegye alispánja. Egyetlenegy vidéki szervezetet hagytak eddig jóvá, azt is csak véletlenül, egy veszprémmegyei kis faluban, de a Földmives Szövetség százakra menő szervezetei­től, amelyek megalakulásukat kimondták, az al­ispánok a tudomásulvételt egyszerűen megtagad­ták, úgyhogy a Független Földmives Szövetség bármilyen nagy lendülettel és népszerűséggel in­dult is el nagy kulturális, nevelő, oktató munkájára, annak ellenére, hogy alapszabályaiból a politika teljesen ki volt zárva, és egyetlenegy eset sem fordult elő, hogy akár a hatóság, akár más figyel­meztetett volna vagy leszögezte volna azt, hogy a szövetség az alapszabályait túllépte, mert talán politikával is foglalkozott, a szövetség működését teljesen meggátolta a kormány. (Szeder Ferenc : Félnek a sziklától !) Ma már annyira ment a konrány a falusi szervezeteknek üldözésében és a falusi nép meg­mozdulási lehetőségének meggátlásában, hogy tegnap egy váratlan és, hogy ugymondjam, alkot­mányos országban, szinte borzalmas jelentőségű eset történt. Anélkül, hogy a Független Földmives Szövetséggel bármiféle hatóságnak baja lett volna, évi június hó 25-én, csütörtökön. 145 anélkül, hogy a Független Földmives Szövetség működése ellen bármely hatóság is kifogást emelt volna, tegnap délután 6órakor, amikor én az Orszá­gos Földbirtokrendező Bíróságnál voltam, hogy ott néhány községemet képviseljem, megjelent a lakásomon, amelynek egyik szobája egyúttal a Független Földmives Szövetség irodája, dr. Szenes István fővárosi tanácsjegyző vezetésével két tiszt­viselő, akik magukkal hoztak egy szolgát is és ennek vállán ott lógott a heveder. Rövid három­négy perces vizsgálat után, megállapították, hogy nagy bűnt követtünk el, mert a szövetség túlsá­gosan nagy fizetést adott az irógépes kisasszony­nak, aki reggeltől estig való működéséért havi 2 millió koronával dotáltatott ; ennek megjegyzése után kivették a zsebükből az előre elkészített és belügyministeri számra hivatkozó elismervényt és a szövetség összes vagyonát lefoglalták. Az elismervény igy szól (olvassa) : »Alulírott hatósági biztos ezennel elismerem, hogy a Füg­getlen Földműves Szövetség vagyonát, ugy mint 9030 korona, azaz kilencezerharminc korona kész­pénzt a m. kir. belügyminister ur 219.202/925. sz. rendelete értelmében a mai napon lefoglaltam és a kerületi elöljárósághoz beszállítottam. Dr. Sze­nes István tanácsjegyző.« (Zaj a baloldalon. Szakács Andor : Mennyibe került ez az eljárás?) A történeti hűség kedvééit meg kell jegyeznem, hogy ez az elismervény-blanketta kézírással már az elöljáróságon elkészíttetett és a lakásomon az én tintámmal csupán csak az összeget írták bele, amelyet véletlenül a szövetség pénztárában talál­tak. (Propper Sándor : Kilencezer aranykorona?) Nem. Nem elégedtek meg azonban azzal, hogy a szövetség pénzbeli vagyonát lefoglalták, hanem ekkor előállították a magukkal hozott szolgát, ki­terítették a lakásomban, illetve az ebből a szövet­ségnek átadott irodahelyiségben a hevedert és bele rakták abba az összes levelezéseket, még pedig azokat a leveleket is, amelyeket én, mint Drozdy Győző, esetleg mint a szövetség elnöke, de névre szólóan kaptam, amelyekhez tehát senkinek más­nak, még a szövetségnek sincs semmi köze, mert ez az én^ saját, egyéni tulajdonom. (Propper Sándor : Éljen a jogrend !) Az egész dossziéit, amelyben százakra menő panaszos, siralmas levelet fognak találni, amelyben egy ország né­pének feljajdulását fogják találni és az azokra adott száz meg száz, sőt ezrekre menő választ, amelyben a nép felvilágosítását és oktatását büsz­kén végeztem, mind elvitte, elhurcoltatta lakásom­ról a kormányzat, levétette ajtómról a Független Földmives Szövetség tábláját és mindez akkor tör­tént, amikor a ház gazdája, én, nem is voltam jelen. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. — Friedrieh István : Azért ezt még sem lehet csinálni ! — Propper Sándor : Ez a jogrend 1) Én úgyszólván kritika nélkül bocsátom a nemzetgyűlés tudomására és az egész nemzet tisztességes társadalmának Ítélőszéke elé ezt a cselekményt. Hogy miképen, milyen eszközökkel dolgoztak a Független Földmives Szövetség ellen, arra nézve idehozhatnám százával az alispáni véghatározatokat, amelyekben a helyi szervezetek megalakulását megtagadták. De nem hozom ide, c^ak kettőt, amely kezem közt van. Ez két vég­határozat. Az egyikben Zala vármegye alispánja azt irja (olvassa) : »Miután az alapszabályok 3. §-ának utolsó bekezdésében meghatározott fel­vételi díjat lefizették és ezáltal az anyaegyesület tagjává válva, a tagsággal járó jogaikat gyakorol­hatták, vagyis ez esetben joguk volt a helyi szervezetet megalakítani, a tudomásulvételt meg­tagadja.« Azért, mert joguk volt a helyi szerveze­tet megalakítani és mert lefizették a tagsági díjat, a megalakulást tudomásul nem veszi ! (Derültség és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Jön azután SÍ

Next

/
Thumbnails
Contents