Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. a harmadik osztály pedig azt a réteget, amelyet kizártak a szavazati jogból. A faluval szemben csak ez a kormány jelszava : harmadik osztály hátra ! Ha ellenben azt nézzük, hogy a falusi nép oktatása, irányítása, felvilágosítása tekintetében megtette-e a kormánj^ kötelességét, ki kell jelentenünk, hogy nemcsak hogy meg nem tette, hanem ellenkezőleg mindent elkövet a kormányzat, hogy a falu népéhez a felvilágosító, tanitó, okos szó hozzá ne férkőzhessek. A falu sajtóját, úgyszólván, teljesen kiirtotta. Itt emlitem fel, ezúttal első alkalommal azt a sérelmet, amely a Magyar Ugar című legjobban elterjedt mezőgazdasági irányú lapnak betiltásával érte a falu társadalmát. Ezt a lapot nevetséges indokolással tiltották be. Aki az indokolást elolvassa, könnyen megállapíthatja, hogy egy ájtatossági folyóiratnak két számából össze lehet szedni annyi deliktumot, amennyivel azt is betilthatnák ugyanolyan jogcímen, mint amilyen jogcímen ezt az újságot betiltották. Hogy a kormány a sajtószabadságra nem hederít, hogy elnyomja a gondolatot, a vélemények szabadságát, hogy bünteti a jogosult bírálatot és bilincsekbe veri az igazságot kutató szellemet, arról ne is beszéljünk, az befejezett tény. Megdöbbenéssel kell azonban kijelentenem, hogy a kormány talán egyedül áll a világon a tekintetben, hogy egy parlamenti pártnak, mint aminő az Országos Kisgazda és Földmivespárt, amelyhez én is tartozom, nem engedi meg, hogy pártlapot alapítson, hogy pártlapban is elmondhassa választói előtt a maga véleményét. Nincs erő és lehetőség, mely a kormányt arra bírná, hogy ennek a pártnak hivatalos lapot engedélyezzen. A lapok megjelenését engedélyezési joghoz kötötték épugy, mint akkor, amikor Napoleon elnök lett és különféle fenyegető rendszabályokat tartanak a lapok feje felett, hogy megjelenésüket beszüntethessék. Nemcsak a falu sajtóját, hanem a falu szervezkedési lehetőségét is teljesen megbénította és eltiltotta a kormányzat. Istenben boldogult nagyatádi Szabó Istvánnak utolsó ministeri ténykedése az volt, hogy a Független Földmives Szövetség alapszabályait a maga részéről jóváhagyta, véleményezte. Az ő szavára jóváhagyta ezeket a alapszabályokat a belügyi kormányzat is. De amikor nagyatádi Szabó István behunyta a szemét és a kormányzat látta, hogy már nem figyeli azt, hogy a Független Földmives Szövetség működését is engedélyezze, kiment a titkos ukáz a vármegyei alispánokhoz és ebben utasítják a vármegyei alispánokat, hogy egyetlenegy vidéki szervezetet se hagyjon jóvá a vármegye alispánja. Egyetlenegy vidéki szervezetet hagytak eddig jóvá, azt is csak véletlenül, egy veszprémmegyei kis faluban, de a Földmives Szövetség százakra menő szervezeteitől, amelyek megalakulásukat kimondták, az alispánok a tudomásulvételt egyszerűen megtagadták, úgyhogy a Független Földmives Szövetség bármilyen nagy lendülettel és népszerűséggel indult is el nagy kulturális, nevelő, oktató munkájára, annak ellenére, hogy alapszabályaiból a politika teljesen ki volt zárva, és egyetlenegy eset sem fordult elő, hogy akár a hatóság, akár más figyelmeztetett volna vagy leszögezte volna azt, hogy a szövetség az alapszabályait túllépte, mert talán politikával is foglalkozott, a szövetség működését teljesen meggátolta a kormány. (Szeder Ferenc : Félnek a sziklától !) Ma már annyira ment a konrány a falusi szervezeteknek üldözésében és a falusi nép megmozdulási lehetőségének meggátlásában, hogy tegnap egy váratlan és, hogy ugymondjam, alkotmányos országban, szinte borzalmas jelentőségű eset történt. Anélkül, hogy a Független Földmives Szövetséggel bármiféle hatóságnak baja lett volna, évi június hó 25-én, csütörtökön. 145 anélkül, hogy a Független Földmives Szövetség működése ellen bármely hatóság is kifogást emelt volna, tegnap délután 6órakor, amikor én az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál voltam, hogy ott néhány községemet képviseljem, megjelent a lakásomon, amelynek egyik szobája egyúttal a Független Földmives Szövetség irodája, dr. Szenes István fővárosi tanácsjegyző vezetésével két tisztviselő, akik magukkal hoztak egy szolgát is és ennek vállán ott lógott a heveder. Rövid háromnégy perces vizsgálat után, megállapították, hogy nagy bűnt követtünk el, mert a szövetség túlságosan nagy fizetést adott az irógépes kisasszonynak, aki reggeltől estig való működéséért havi 2 millió koronával dotáltatott ; ennek megjegyzése után kivették a zsebükből az előre elkészített és belügyministeri számra hivatkozó elismervényt és a szövetség összes vagyonát lefoglalták. Az elismervény igy szól (olvassa) : »Alulírott hatósági biztos ezennel elismerem, hogy a Független Földműves Szövetség vagyonát, ugy mint 9030 korona, azaz kilencezerharminc korona készpénzt a m. kir. belügyminister ur 219.202/925. sz. rendelete értelmében a mai napon lefoglaltam és a kerületi elöljárósághoz beszállítottam. Dr. Szenes István tanácsjegyző.« (Zaj a baloldalon. Szakács Andor : Mennyibe került ez az eljárás?) A történeti hűség kedvééit meg kell jegyeznem, hogy ez az elismervény-blanketta kézírással már az elöljáróságon elkészíttetett és a lakásomon az én tintámmal csupán csak az összeget írták bele, amelyet véletlenül a szövetség pénztárában találtak. (Propper Sándor : Kilencezer aranykorona?) Nem. Nem elégedtek meg azonban azzal, hogy a szövetség pénzbeli vagyonát lefoglalták, hanem ekkor előállították a magukkal hozott szolgát, kiterítették a lakásomban, illetve az ebből a szövetségnek átadott irodahelyiségben a hevedert és bele rakták abba az összes levelezéseket, még pedig azokat a leveleket is, amelyeket én, mint Drozdy Győző, esetleg mint a szövetség elnöke, de névre szólóan kaptam, amelyekhez tehát senkinek másnak, még a szövetségnek sincs semmi köze, mert ez az én^ saját, egyéni tulajdonom. (Propper Sándor : Éljen a jogrend !) Az egész dossziéit, amelyben százakra menő panaszos, siralmas levelet fognak találni, amelyben egy ország népének feljajdulását fogják találni és az azokra adott száz meg száz, sőt ezrekre menő választ, amelyben a nép felvilágosítását és oktatását büszkén végeztem, mind elvitte, elhurcoltatta lakásomról a kormányzat, levétette ajtómról a Független Földmives Szövetség tábláját és mindez akkor történt, amikor a ház gazdája, én, nem is voltam jelen. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. — Friedrieh István : Azért ezt még sem lehet csinálni ! — Propper Sándor : Ez a jogrend 1) Én úgyszólván kritika nélkül bocsátom a nemzetgyűlés tudomására és az egész nemzet tisztességes társadalmának Ítélőszéke elé ezt a cselekményt. Hogy miképen, milyen eszközökkel dolgoztak a Független Földmives Szövetség ellen, arra nézve idehozhatnám százával az alispáni véghatározatokat, amelyekben a helyi szervezetek megalakulását megtagadták. De nem hozom ide, c^ak kettőt, amely kezem közt van. Ez két véghatározat. Az egyikben Zala vármegye alispánja azt irja (olvassa) : »Miután az alapszabályok 3. §-ának utolsó bekezdésében meghatározott felvételi díjat lefizették és ezáltal az anyaegyesület tagjává válva, a tagsággal járó jogaikat gyakorolhatták, vagyis ez esetben joguk volt a helyi szervezetet megalakítani, a tudomásulvételt megtagadja.« Azért, mert joguk volt a helyi szervezetet megalakítani és mert lefizették a tagsági díjat, a megalakulást tudomásul nem veszi ! (Derültség és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Jön azután SÍ