Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

144 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. tendő, célirányosnak tartanám, ha munkateljesitményük korlátolt mértékben állapittatnék meg, addig is, amíg az állam szolgálatában vannak és ennek megfelelően illetményeik is ehhez mérten szabatnának meg. Szükségesnek tartom végül ismételten hangoztatni, hogy a nyugdijterhek növelését minden körülmények között megakadályozó intézkedéseket kell tenni, azonban mégis ugy, hogy azoknak, akiknek az egyetlen megélhetési forrása, megfelelő nyugdij biztosittassék. Nem ismerem azokat a megállapodásokat, amelyek a Népszövetséggel ebben a kérdésben létrejöttek, azonban, ha annak a módja meg van, hogy ezek a kérdések ilyenmódon rendeztessenek, a magam részéről felettébb kivánatosnak tartanám ezt és ennek elérése érdekében vagyok bátor a következő határozatot beterjeszteni (Olvassa) : »Határozati javaslat. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy azon nagy állami érdekre, amely a közalkalmazottak megfelelő javadalmazással való ellátásához fűződik, szükségesnek tartja a közalkalmazottak illetményeinek az ország teherbiróképességeinek határán belül, az eddiginél megfelelőbb összegben való megállapítását.Minthogy pedig egyedül az alkalmazottak természetes apadásával egyáltalán nem, vagy legjobb esetben is csak igen hosszú idő után lenne ez elérhető és az ország lecsökkent teherbiróképessége következtében a közalkalmazottak megfelelő javadalmazással való ellátása másként, mint ugy a) ha a felesleges intézmények megszüntetésével az állami igazgatás ugy szervezeti, mint eljárási részében teljesen egyszerüsittetik ; b) ha az alkalmazottak száma a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb ; c) ha a magasabb állások aránytalansága megszűnik és cl) ha a nyugdijterhek csökkentetnek, nem biztositható, utasítja a nemzetgyűlés a kormányt : 1. hogy a felesleges intézmények megszüntetése, nemkülönben az állami igazgatásnak ugy szervezeti, mint eljárási egyszerűsítése érdekében a szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg ; 2. hogy a közalkalmazottak látszám- és státusrendezését az 1924. évi IV. te. 2. §-ának kiegészitő részeként a törvényhez csatolt a) melléklet A/II. rész, 1. pontjának (5-ik) bekezdésében nyert felhatalmazás alapján vigye keresztül olymódon, hogy ugy a felesleges állások általában, mint az aránytalanul sok magas állás megszűnjék és hogy a feleslegessé váló alkalmazottaknak az állam szolgálatából való elbocsátásának szükségszerű és csak ideiglenes mellőzése, a szolgálatban végleg visszatartott alkalmazottak természetes előmenetelét megakadályozza. 3. hogy tegye meg mindazokat az intézkedéseket, melyek alkalmasak arra, hogy a feleslegessé váló alkalmazottaknak más életpályákon való elhelyezkedését, amint annak lehetősége a gazdasági helyzet javulása esetében meglesz, előmozditsa, a feleslegessé váló alkalmazottaknak nemcsak erre irányuló serkentésére, hanem ennek elősegítésére és könnyítésére alkalmas intézkedések által is ; 4. hogy dolgozzon ki javaslatot és tegye meg mindazokat az intézkedéseket, melyek alkalmasak az államháztartásra nehezedő nyugdijterhek csökkentésére és arra, hogy azok részére, kiknek egyetlen életfentartási forrását a nyugdíj alkotja, létfentaitásukat biztositó és az államnál eltöltött szolgálatuknak megfelelő nyugdíjilletményeket lehessen biztosítani. Mindennek könnyebb elérése és elősegítése érdekében végül, utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy ez alkalommal is abban az esetben, ha ezt a népszövetséggel létrejött megállapodások ki nem zárják, már a jelenleg tervezett 20%-os illetményjavitásra szükséges egész összeget is évi június hó 25-én, csütörtökön. ezentúl minden fizetésjavitásra fordítható egész összeget feltétlenül, ne százalékszerüen lineárisan alkalmazott fizetésjavitásra, hanem kizárólag a fentebb megjelölt célok elérésére alkalmas módon (létszám- és státusrendezéssel kapcsolatban) használjon fel.« T. Nemzetgyűlés ! Meg vagyok róla győződve, hogy a mélyen t. kormány a köztisztviselők érdekeit a maga részéről teljes egészében szem előtt tartja és arra törekszik, hogy a tisztviselők javadalmazását az államháztartás érdekeinek megfelelő mértékben biztosithassa. S miután bizalommal viseltetem a kormány iránt ezért is, de azért is, mert meg vagyok róla győződve, hogy az az ut, amelyen a ministerelnök ur az országot vezeti, az egyetlen helyes ut (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) és mert meg vagyok róla győződve, hogy ezen az utón haladva a nemzet mihamarabb el fog érkezni ahhoz a ponthoz, amikor többé nemcsak a háborús sebek gyógyítása, hanem ennek a nemzetnek fejlődése érdekében is munkálkodhatunk, mondom, miután teljes bizalommal vagyok a kormány iránt, a kért felhatalmazást megadom, és a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Drozdy Győző ! Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Előttem felszólalt igen t. ellenzéki képviselőtársaim fényes elokvenciával kifejtették a maguk álláspontját s megmagyarázták, miért nem lehet az ellenzék bizalommal ez iránt a kormányzat iránt és miért nem adhatja meg a felhatalmazást ennek a kormánynak arra, hogy hat hónapon keresztül költségvetés nélkül gazdálkodjék. Én a magam részéről szinte tőmondatokban, távirati stílusban akarom csak leszögezni, hogy miért vagyok ezzel a kormánnyal szemben bizalmatlan. Abban a rendszerben, amely ma Magyarországon folyik, a parlamentarizmus kikezdését látom. Ha az utóbbi időkben meghozott törvényekre, különösen a szanálási törvényre gondolok, akkor meg kell állapitanom, hogy ma már ez a parlament nem más, mint az abszolutizmus bábszínháza. Mi már ebben a parlamentben nem jelentünk semmit. Bármilyen igazság, bármilyen okos emberek és nagyszivü magyar hazafiak ajkáról hangozzék is itt el, az meghallgatásra nem talál. A legjobb szándékú, a legjobb irányú és talán az ország megmentését célzó felszólalások is elhangzanak itt anélkül, hogy a kormány egyetlen-egy lépéssel is közelednék a tökéletes, teljes alkotmányos élet felé. A parlament lemondott, úgyszólván, minden jogáról. Ma már nem tekinthetem ezt a gyülekezetet másnak, mint jószándéku, naiv gentlemanek gyülekezetének, de olyan gyülekezetnek, amely egyáltalán nem képes arra, hogy a maga nagy feladatát megoldja. Nem vagyok bizalommal a kormány politikája iránt elsősorban azért, mert a kormánynak minden lépése, minden cselekedete azt bizonyítja, hogy a magyar falusi népet, ennek az országnak gerincét és fundamentumát eltapossa és a magyar falusi nép törekvéseit érvényesülni nem engedi. Nehogy az a vád érjen, hogy frázisokat mondok és bizonyítani nem tudok, meg kell említenem, hogy a kormány a magyar faluval szemben olyan lépéseket tesz és olyan cselekedeteket követ el, amelyek a falut a magyar alkotmányos életből nemsokára talán teljesen ki fogják kapcsolni. Nem akarok hivatkozni a választójogi törvényjavaslatra, amelyet a legrosszabb időben terjesztett a Ház elé a kormány és amely a magyar polgárok között háromféle osztályt statuál, amely három osztály közül, épugy mint a vonaton, az első osztály megilleti a városi lakosságot, a második osztály azt a falusi lakosságot, amely nyíltan szavaz,