Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. egyetlen alkalmazottat is el kellene bocsátani s anélkül, hogy a magasabb állások megszüntetése végett egyetlen tisztviselőt is rangjától és címétől meg kellene fosztani. Minden olyan megoldási tervezet ugyanis, amely a tisztviselők érzékenységét, rangjukhoz, címükhöz való ragaszkodását nem veszi tekintetbe, gyakorlatilag már eleve keresztülvihetetlen. Mindezt eléri a javaslat azzal az egyszerű megoldási módszerrel, hogy az alkalmazottak között különbséget tesz minden fizetési osztályon belül a rangidősebb, rangfiatalabb és felesleges alkalmazottak szerint és ezeknek javadalmazását ezen csoportoknak megfelelően más és más mértékben viszi keresztül. Mondom, ez a megoldási mód, amelynek részleteit illetőleg itt most nem tartanám helyénvalónak további fejtegetésekbe bocsátkozni, teljes figyelemmel van két olyan szempontra is, amelynek megoldását a státusrendezésnél figyelmen kivül hagjmi nem lehet. Az egyik szempont a nyugdíjterhek kérdése, a másik az államnak a felesleges alkalmazottaktól való mentesítése. A nemzetgyűlés szives engedelmével először röviden az utóbbi kérdésről akarok szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Emiitettem, hogy nem tartom megengedhetőnek, sőt feltétlenül elkerülendőnek tartom azt, hogy a felesleges alkalmazottak az állam szolgálatából elbocsáttassanak, mielőtt más pályákon való elhelyezkedésüknek lehetősége biztosítva volna. Azonban legalább is ugyanilyen mértékben feltétlenül szükségesnek tartom épen az állam érdekében azt, hogyha ezeknek a más pályákon való elhelyezkedéseknek lehetősége komolyan megnyílt, szóval, ha módjuk van nekik más pályákon elhelyezkedniök, az állam szolgálatából az államháztartás tehermentesítése végett feltétlenül elbocsáttassanak. Már pedig, ha csupán elméleti szám az, hogy az alkalmazottak közül ki a felesleges és soha senkisem fogja tudni, hogy ő-e a felesleges alkalmazott vagy pedig mások, akkor soha senki sem fog komolyan arra törekedni, hogy más pályákon való elhelyezkedésének lehetőségét keresse, ellenben nagy-on jól fogja érezni magát az állam szolgálatában. De ha valaki tudni fogja magáról, hogy a gazdasági helyzet javulása esetében az ő elbocsátására is sor kerülhet, akkor saját érdekében törekedni fog arra, hogy más pályán való elhelyezkedésének lehetőségét keresse és megtalálja, amit ha mégsem tenne és elbocsáttatnék, viselnie kellene a maga nemtörődömségének következményeit. A felesleges alkalmazottakat ebben való törekvésükben azután nemcsak serkenteni, hanem segíteni is kell. Ennek a segítségnek, nem mondom, hogy egyetlen, de egyik módja az is, ha az illetőknek a munkateljesítményből kevesebb állapittatik meg, mint azoknak, akik az állam szolgálatában visszatartattak, hogy igy is módjuk legyen ezeknek már az alatt is, míg az állam szolgálatában állanak, megszerezni azokat az előfeltételeket, amelyek uj pályájukhoz szükségesek. Ennek logikus következménye egyedül csak az lehet, -hogy részükre illetményeiket is ennek a csekélyebb munkateljesítménynek megfelelően kellene megszabni, mert a felesleges alkalmazottak illetményeinek megállapítása azután szorosan összefügg a státusrendezésnél figyelmen kivül nem hagyható másik fontos kérdéssel, a nyugdíjterhek kérdésével is. Ugyanis a felesleges alkalmazottak elbocsátása, —; amit nézetem szerint mellőzni csak addig szabad, mig ezek exisztenciájának veszélyeztetése nélkül az nem lehetséges, és amelyre feltétlenül sor fog kerülni, — még igen nagy mértékben fogja növelni a nyugdíjterheket. Mert nem szabad figyelmenkivül hagyni ennél a kérdésnél azt, hogy az eddig eszközölt elbocsátás, sőt még az a 7759 főnyi létszámapasztás is, amelyet a minist erein ök ur itt NAPLÓ. XXXIY. évi június hó 25-én, csütörtökön. 143 nemrégiben a nemzetgyűlésnek bejelentett, még mindig csak a jelenlegi adminisztráció teljes változatlan fentartása mellett vált felesiegessé, úgyhogy ezeknek száma az állami igazgatásban szükséges egyszerűsítések végrehajtása után még tetemesen növekedni fog. A ministerelnök ur 3000-ben jelölte meg ezeknek számát, én azonban azt gondolom, hogyha ezek az egyszerűsítések valójában szigorúan és konzekvensen fognak keresztülvitetni, akkor ez a háromezres szám még nagyobbra fog növekedni, úgyhogy a felesleges alkalmazottak száma a most már feleslegessé vált és az adminisztrációs egyszerűsítések után még feleslegessé váló alkalmazottakkal együtt a tízezret jóval meg fogja haladni. Már pedig lehetetlenség az államháztartást ezektől máskép rnentesiteni, mint ugy, hogy — ha annak lehetősége részükre megnyilvánul — fokozatosan elbocsátásra kerülhessenek. Amikor tudjuk, hogy a felesleges alkalmazottak illetményeinek emelése milyen szorosan összefügg a nyugdíjterhek növelésével, elkerülhetetlen, hogj

T komolyan ne gondolkozzunk azon, hogy a feleslegessé váló alkalmazottak illetményeit más mértékkel szabjuk meg, mint a végleg visszatartott alkalmazottakét, ami méltányos is abban az esetben, ha ezeknek munkateljesítménye is más mérték szerint szabatik meg. T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur rámutatott itt azokra a súlyos okokra, amelyek a nyugdíjterhek növelését akadályozzák. Én teljes mértékben osztozom az ő felfogásában és a magam részéről is azt tartom, hogy a nyugdíjterheket mindaddig, amig ez a kérdés véglegesen rendezve nincs, megfelelőleg felemelni teljes lehetetlenség, nemcsak azokból az okokból, amelyekre az igen t. ministerelnök ur rámutatott, t. L, hogy a megszállt területekről milyen óriási számban tódultak ide a tisztviselők, akik a nyugdíjasok számát horribilisán megnövelték, hanem azért is, — hiszen elég e tekintetben csak egyetlen tényre utalni — hogy amig békében, Nagymagyarországon, az összes nyugdíjterhek körülbelül 63 millió aranykoronát tettek ki, addig jelenleg 133 millió aranykoronára rúgnak, holott a fizetések jóval alacsonyabbak, mint a békében voltak s hozzá még a nyugdíjasok nem is kapják meg a teljes skála szerinti nyugdíjukat, hanem, mint méltóztatnak tudni, a szanálási törvény értelmében bizonyos eltöltött szolgálati idejükön belül jóval kevesebb nyugdíjat élveznek, ugy, hogy én a magam részéről feltétlenül szükségesnek tartom ennek a nyugdíjkérdésnek a rendezését, már csak avégből is, hogy azok részére, akiknek egyetlen egy életfentartási forrásuk a nyugdíj, olyan nyugdíjat lehessen biztosítani, amely létf

entartesuknak némileg megfelel... Összefoglalva tehát az elmondottakat, álláspontom az, hogy az alkalmazottak illetményeit az eddiginél jelentékenyebb mértékben kell megállapítani, ha azt akarjuk, hogy ez az értékes társadalmi osztály el ne pusztuljon, és szükségesnek tartom, hogy a tisztviselők természetes előmenetele minden körülmények között és feltétlenül biztosittassék. Miután a fizetések megfelelő felemelése máskép, mint a felesleges intézmények megszüntetésével, az adminisztráció teljes egyszerűsítésével, továbbá a felesleges magas állások megszüntetésével el sem képzelhető és miután mindez csupán a természetes apasztással semmi körülmények között nem biztositható, sőt ez az alkalmazottak előmenetelét belátható időre elzárná, szükségesnek tartom, hogy a tisztviselői státusrendezés intézményesen biztosittassék. Szükségesnek tartom épen azért, hogy a feleslegessé váló alkalmazottak akkor, de csakis akkor, ha ezek más életpályákon való elhelyezésének lehetősége már megvan, az állam szolgálatából fokozatosan elbocsáttassanak és mindezt elősegi21