Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-434
140 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. nyugdíjjogosultságuk vagy nincs. Elbocsátják nyugdíjazás nélkül és a legjobb esetben, ha nyugdíjat adnak nekik, papirkoronákban akarják azt adni, ami a nyugbérszabályzatban meg van állapítva. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János : Kérem a t. Nemzetgyűlést, kegyeskedjék még egy negyedórát adni ! (Felkiállások jobbfelől : Nem lehet ! "Házszabály ! — Más is akar beszélni !) Elnök : A képviselő urnák nincs joga ilyen kérelmet előterjeszteni ! Esztergályos János : Sajnos ! (Derültség.) így vagyunk nemcsak a nyugdíjak kérdésével, de az életbiztosítás kérdésével is. Méltóztatnak tudni, hogy nagyon sokan életbiztosítást kötöttek, nagyon sokan életjáradéki kötvényeket vásároltak, beadták pénzüket annakidején valamely biztosító intézetbe, hogy majdan életjáradékot kapjanak. De itt van a legszörnyüségesebb dolog, a hadikölcsönkötvények kérdése. Annak idején azt mondotta az állam : adjátok ide minden pénzeteket, mert hazafias cselekedet, hogy támogassuk az államot ebben az irtózatos harcban ; adjátok ide a kén3 T szerkölcsönre, azok részére, akik odakin a fronton küzdenek a lövészárokban az ország becsületéért, a haza határaiért. Ezek a szerencsétlenek a falu jegyzője, papja, birája és minden hivatalos közegének felszólítására hordták be, sorba állottak és vitték utolsó falat kenyérrevalójukat is hogy befektessék azt hadikölcsönkötvényekbe, -abban a reményben, hogy majd annak idején visszakapják ugyanezt a pénzt. Most ott állunk, hogy ezek részére valorizációról szó sincs és kénytelenek keserű lelkülettel beletörődni abba a tudatba, hogy a kormány most papirkoronában akarja nekik visszaadni azt. Épen ezért, miután nincs jogom még egyszer kérni, hogy tovább beszélhessek, azt kérem a t. kormánytól, hogy ne kérjen tőlünk, de a nemzetgyűlés egyetlen tagjától sem bizalmat és ne kérje tőlünk azt, „hogy mi ehhez a javaslathoz hozzájáruljunk. Épen ezért méltóztassék megengedni, hogy a következő határozati javaslatokat terjeszszem elő mindannak alapján, amit én itt rövid keretek között elmondottam (olvassa) : 1. »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az általános forgalmi és állatforgalmi, valamint fényűzési adó és egyéb, az elsőrendű közszükségleti cikkeket terhelő kincstári részesedés 1925 augusztus 1-étől kezdődő hatállyal való megszüntetéséről törvényjavaslatot terjesszen elő.» Második számú javaslatom a következő (olvassa) : Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügvminister urat, hogy az 1922. évi XVII. tcikk 36."§-ában nyert felhatalmazás alapján általa éltebeléptetett vámkezelési illetékeket ugy a kivitelre, mint a behozatalra nézve 1925 július 1-étől kezdődő hatállyal szüntesse meg.« Ugyancsak sérelmeink és panaszaink vannak a munkásbiztositó pénztárak ellen is. Itt is ugyanaz az eljárás, ami a forgalmi adózás terén és épen ezért a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, és a munkaügyi- és népjóléti minister urat, tekintettel a munkásbiztositási és a betegsegélyezési intézményeknek az autonómia felfügesztése óta bekövetkezett hanyatlására, hogy az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak az 1907. évi XIX. tcikkben biztosított önkormányzatát a hivatkozott törvény rendelkezéseinek megfelelően sürgősen állítsa vissza. Ugyancsak utasítsa a nemzetgyűlés a munkaügyi- és népjóléti minister urat, hogy a Ferenc József betegsegélyző pénztár önkormányzatát is állítsa vissza s a választások megtarévi június hó 25-én, csütörtökön. tásáról és pártatlan lebonyolításáról záros határidőn belül gondoskodjék«. Miután mindaz, amit itt elmondottam, szivemből jött, nem viseltetem bizalommal a kormánnyal szemben és igy a javaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Tamássy József ! Tamássy József : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A ministerelnök ur és a pénzügyminister ur genfi tárgyalásainak eredményeit, amelyek közül különösen némelyiknek gazdasági életünk szempontjából való jelentőségét mérlegelnünk már alig lehet, három csoportba sorozhatjuk aszerint, hogy az ország által viselendő közterhek csökkentését, másfelől egy nagyobbarányu beruházási programm megvalósítása utján az ipar foglalkoztatását és közvetve a munkanélküliség csökkentését és végül harmadszor à közalkalmazottak illetményeinek felemelése utján az ország fogyasztóképességének növelését célozzák. A két elsősorban emiitett kérdéssel kapcsolatban csak egész röviden kívánok néhány megjegyzést tenni, a harmadik kérdéssel, a tisztviselőkérdéssel azonban a nemzetgyűlés szives türelmével kissé részletesebben kívánok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Egyes közterheknek a kormány által tervbevett csökkentését magától értetődőnek csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetem és különös örömömre szolgál, hogy a kormány két olyan adónemnek, mint a forgalmiaadónak és a házhaszonrészesedésnek leszállítását vette tervbe ; különösen örvendek ennek azért, mert az egyik adónem a gazdasági élet szabad kifejlődését nagyban korlátozza, a másik adónem pedig szociális szempontból eshetik komoly kifogás alá. Figyelmeztetnem kell azonban e helyről is arra, hogy a házhaszonrészesedés kulcsának 25%-ról 12-5 %-ra történő lemérséklése a közteherviselés szempontjából csak az üzletbéreknél jelent bizonyos mérséklést, ellenben a lakások után fizetendő terheket illetőleg ilyen mérséklést nem jelent. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy az 1924 : IV. tcikkel a lakások és üzlethelyiségek bére a békebeli bérek bizonyos növekedő százalékában van megállapítva és az ott megállapított kulcs szerint az 1924. év augusztus 1-én kezdődő és 1925. év július 31-ével végződő egy esztendő alatt a lakások bére a békebeli bérek 17-5 %-át tette ki, az üzletbérek pedig a békebeli bérek 38 %-át tették ki. Ha tehát a legutóbbi évnegyedben eszközölt 50%-os adómérséklést nem is számitjuk, a kincstári haszonrészesedés lakásoknál az 1917. évi bér 4*4 %-át, üzleteknél pedig ennek 95 %-át tette ki. Ha már most az utolsó évnegyedben eszközölt adómérséklést, t. i. a kulcsnak 25%-ról 12-5%-ra történő mérséklését figyelembe vesszük, akkor a lakások után az 1917. évi bérek 3-6 %-át, üzleteknél pedig ezeknek 7-9 %-át kell megfizetni. Ezzel szemben az 1925 augusztus 1-én kezdődő és 1926 július 31-én végződő egy esztendő alatt a lakások bére az 1917. évi béreknek már nem 17-5 %-át, hanem meglehetős pontossággal 39-75%-át fogja kitenni, az üzletek bére pedig az 1917. évi béreknek nem 38 %-át, hanem pontosan 50%-át fogja kitenni, ugy, hogy a haszonrészesedés kulcsának 50%-kal történő mérséklése tulajdonképen csak az üzletbéreknél jelent mérséklést, amennyiben a múlt évben fizetett teherrel szemben 20-8%-kal kevesebb terhet fognak viselni, ellenben a lakások után fizetendő kincstári haszonrészesedés az ez évben fizetett közteherrel szemben még mindig 38% emelkedést mutat. Amilyen kívánatosnak és örvendetesnek tartom, hogy a gazdasági élet által súlyosan megterhelt kereskedők és iparosok terhei a házhaszonrészesedés kulcsának leszállítása folytán csökkentessenek, és olyan kívánatosnak tartanám azt :'s,
