Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. évi június hó 25-én, csütörtökön. 139 Itt szeretnék egy pillanatra kitérni a népjóléti minister urnák tegnapi Generalmajor-formáju izgatottságára és szeretném megmondani a népjóléti minister urnák is, hogy amiként a Generalmajor uraknak nem igen volt minden esetben igazuk, amikor dühösek voltak, ugy nincs ebben az esetben sem teljesen igaza a népjóléti minister urnák, amikor olyan izgatottságot engedett magán uralomra jutni, mint ahogy tegnap láttuk. Mert az, amit Kabók t. képviselőtársam itt mondott, az az elkeseredettség a tömegek lelkéből jön. A helyzet az, hogy Kabók t. képviselőtársamban összegyülemlett az a keserűség, amely kint él a lelkekben. Szeretném a mélyen t. népjóléti minister urnák megmondani a következőt. Elhiszem, hogy a népjóléti minister ur megütközik a keseTüség ilyen kitörésén, amilyet itt tegnap hallott. Én azonban . meg tudom érteni, mert tudom azt, hogy az a társadalmi osztály, amelyben a népjóléti minister ur él, nincsen elkeseredve. Tudom, hogy az a társadalmi osztály, melynek egyik vezető és fényesen csillogó tagja a népjóléti minister ur, meg van elégedve mindenféle szempontból a kormány politikájával. De szeretném kérni a népjóléti minister urat arra, hogy vesse le talárját, adok részére egy öltözet jól álló civilruhát, jöjjön el velem, én kezénél fogom vezetni őt oda, ahol mi élünk, ahol mi, dolgozó munkásemberek élünk. Jöjjön el velem, megígérem neki, hogy nem követek el indiszkréciót, nem fogom megmondani, hogy ő Magyarország népjóléti ministerej jöjjön el velem az Angyalföldre, jöjjön el Óbudára, a Krisztinavárosba vagy a Teréz-, a Ferenc- vagy a Józsefvárosba. (Homonnay Tivadar : Ezelőtt húsz esztendővel ott volt az Angyalföldön !) Az húsz esztendővel ezelőtt volt. De jöjjön el ma velem. Én a hnsz év előttről nem beszélek, hanem a máról. Jöjjön el tehát velem, én el fogom vezetni és nem fogom elárulni, hogy kicsoda (Propper Sándor : Megismerik, mert méglátják rajta a népjólétet !) és hallgassa végig azt a bírálatot és kritikát, amelyet nemcsak a kormány politikájáról, de amelyet az ő politikájáról is mondanak. Ha azután visszajött a minister ur például Pécsről az ottani hegyoldalban levő Putur-luk lakói közül és meghallotta azoknak a szörnyű nyomorúságban élő magyar embereknek véleményét erről a politikáról, amelyet a népjóléti minister ur követ, meg vagyok győződve róla, hogy a népjóléti minister ur fel fog állani itt a nemzetgyűlés szine előtt és azt fogja mondani, hogy : Mea culpa ! Mea maxima culpa ! Szánom és bánom, (Propper Sándor : Jól ismered őt !) hogy Kabók képviselő úrral szemben megengedtem magamnak azt a generalmajori izgatottságot. Oly szörnyű rövid az idő s ha tudnám azt, hogy méltóztatnak még egy órát engedélyezni, akkor folytatnám körülbelül ott, ahol elhagytam, de nem teszem, hanem iparkodom az időt felhasználni. Csak hivatkozom arra a bánásmódra és kezelésre, amelyben a kisiparosságot részesitik. Méltóztassanak megengedni, hogy ne én mondjam, mert nem én mondom, de mondja a szegedi kereskedelmi és iparkamara körzetébe tartozó ipartestületek memoranduma a következőket arra vonatkozólag, hogy miként kezelik őket (olvassa) : »A hódmezővásárhelyi iparosság köréből érkezett be sok panasz az adatgyűjtés kiméletlen és az iparosokat és kereskedőket lealacsonyitó módja miatt. Ugyancsak e helyről érkezett be a legtöbb panasz a forgalmi ellenőrök durva bánásmódja és felesleges zaklatása miatt is. Egy adózó részéről panasz érkezett amiatt, hogy 2000 korona pénzbüntetéssel sújtatott azért, mert a forgalmiadót helyesen rótta ugyan le, de a bélyegeket fekve ragasztotta könyvébe. Panasz érkezett e helyről amiatt is, hogy a forgalmi adóellenőrök követelik a forgalmi adókönyvben a vevő nevének és lakásának feltüntetését is. E helyről érkezett panasz amiatt is, mert egy megszorult kisiparos felesége csirkéit egy izben eladta és ezért forgalmiadót kellett fizetnie. Általános a pánasz Hódmezővásárhelyen amiatt is, hogyha a felek valamilyen ügy miatt beidéztetnek a forgalmi adóhivatalba, ott a drága munkaidőt órákig tartó várakozással kénytelenek eltölteni«. Nem én mondom, hanem hivatalos Írások vannak itt és tisztes társulatok, egyesületek adják írásban azt a szörnyű bánásmódot és kezelést, amelyben a kisiparosságot részesitik. A pénzügyi kormányzat az elmúlt napokban iparkodott lanszirozni azt a hírt, hogy az iparosságot kölcsönnel fogja ellátni, illetőleg, hogy már adott is ki kölcsönt. Hát, t. Nemzetgyűlés, ugy vagyunk mi ezzel a kölcsönnel, melyet a kormány a kisiparosság részére adott, mint a gazda, mikor azt mondja, hogy : adtál Uramisten esőt, de nincs benne köszönet. A kölcsön után óriási összegeket kell ezeknek az iparosoknak fizetni. Az a kisiparos, aki a maga reális napi munkáját folytatja, örül, ha nyolc-tiz százaléknyi haszonra dolgozhatik ; ezzel szemben azt a kölcsönt, amelyet a kormány ad részére, ennél jóval magasabb kamattal termelhetik meg. Honnan vegye ez a kisiparos ezt a magas kamatot. Munkájába nem tudja belekalkulálni, tehát, hogy az államtól vett kölcsönt visszafizethesse, amely kölcsönből ő anyagot vett — de az általa elkészített áru még ott van a raktárában, hogy teljesíthesse kötelezettségét, hogy bajba ne jusson, csalásért, sikkasztásért vagy másért el ne Ítéljék, kénytelen elmenni újra máshoz kölcsönt venni, hogy ezt az állami kölcsönt visszafizethesse. A kisiparosságnak tehát az a kívánsága, hogy a kormány adjon haladéktalanul olyan kölcsönt, amelyet a mostani gazdasági viszonyok mellett elbir a kisiparosság, hogy ne kelljen neki olyan magas kamatot fizetni a kölcsön után, amely kamatot nem bir beleilleszteni kalkulációjába, illetőleg nem tudja ennek a kamatnak hozzácsapásával az általa elkészített árut értékesíteni. Miután rohan az idő, legyen szabad még egy kérdésre visszatérnem a népjóléti minister úrral kapcsolatban. így vagyunk nemcsak a kisiparosságnak rideg és mostoha kezelésével, de ugy vagyunk a kormány egész politikájával. Nincs a kormányzat egyetlen ressorttárcájának sem egyetlen olyan ténykedése, amelyet, ha szemügyre veszünk, bonckés alá veszünk — nem is éles késsel, hanem egyszerű letompított késsel — akkor sem látjuk egyetlen olyan ténykedését sem, amelyre azt lehetne mondani, hogy az a politika, amelyet az illető resszortminister, vagy az a politika, amelyet a kormány összessége folytat, helyes, jó, okos és bölcs, mert nincsen egyetlen resszortminister tárcájában és működésében sem olyanirányu intézkedés, olyan cselekmény, amely ennek az országnak dolgozó népét megnyugtatná. így vagyunk például a valorizáció kérdésével. Számtalan esetben hangoztattam én és hangoztatta ezekről a padokról több képviselő már, hogy gondoskodjék a kormányzat arról, hogy a valorizálás kérdése minél hamarább megoldassék, mert hiszen ami ezt illeti, szörnyű esetek vannak kint a mindennapi életben. Legyen szabad csak egy-két képet hamarosan vázolnom. Nagyon sokan vannak például, akik annakidején valamely vállalathoz mentek dolgozni, amelynek kebelén belül nyugdíjintézmény is volt. 20—30—40 esztendőn keresztül becsületes, jó, aranyértékü koronákkal fizették a nyugdíjjárulékokat és most — lásd a Dunagőzhajózási Társaságot Pécsett — 30 esztendős szolgálat után elbocsátják a bányászokat, elbocsátják az alkalmazottakat, tekintet nélkül arra, hogy van-e