Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. évi június hó 25-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Táríjyai: Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A kereskedelemügyi minister benyújtja a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben létrejött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és a személyi és podgyászfuvarozás tárgyában létrejött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Bud János, Mayer János, Pesíhy Pál. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra íO perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 871, 873) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Esztergályos János képviselő ur, aki beszédének elhalasztására tegnapi ülésünkön engedélyt kapott. Esztergályos János képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Az indemnitási vita tegnapi felszólalói között Sándor Pál igen t. képviselőtársam felszólalása elején és végén azt a kijelentést tette, hogy ő azért szavazza meg az indemnitási javaslatot, mert annak megszavazását nem tartja bizalmi kérdésnek. Őszintén szólva Sándor Pál mélyen t. képviselőtársamnak ezt a felfogását nem tudom megérteni, mert ugy ismerem Sándor Pál t. képviselő urat, mint aki reális, valóságos életet él, egyik oszlopos tagja lévén annak a hasznos társadalmi rétegnek, amely a kereskedői gyűjtő név alatt ismeretes. Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak tudnia kell azt, hogy igenis épen a kormány politikáj politika, amelyet éveken keresztül követ és folytat a kormány, teszi bizalmi kérdéssé a felhatalmazási javaslatot. Kell is, hogy bizalmi kérdéssé tegye, hiszen Sándor Pál képviselőtársamnak nem kerül nagy fáradságába tudni azt, hogy a harcos kereskedelmen kivül vannak kereskedők és iparosok, akik egész más szemüvegen keresztül nézik a napi élet súlyos gondjait és problémáit, mint amilyen szemüvegen keresztül azt Sándor Pál képviselőtársam pl. a Lipótvárosban látja. Ha Sándor Pál képviselőtársam fáradságot vesz magának, hogy átjöjjön pl. a Terézvárosba, a Józsefvárosba, a Ferencvárosba, Budapest többi kerületébe ; vagy hogy elmenjen a vidék különböző városaiba és megfigyelje azt a hangulatot, amelyet a kormány politikája teremtett a vidéki kisiparosság és kiskereskedők körében ; ha fáradságot venne magának és lejönne pl. Pécsre s megkérdezné a pécsi kereskedőket és iparosokat, hogy meg vannak-e elégedve a kormány politikájával, amely megteremtette azt az irtózatosan súlyos helyzetet, amelyben a pécsi kereskedők és iparosok, de az egész ország kereskedői és iparosai vannak : akkor valószínű, hogy Sándor Pál igen t. képviselőtársam megváltoztatná a bizalmi kérdésben eddig elfoglalt álláspontját és rájönne arra, hogy igen súlyos helyzettel állunk itt szemben. De más oldalról is, ha megtörténne pl. az az elképzelhetetlen eset ennél a felhatalmazási javaslatnál, hogy a jóindulat lelke megszállná a túlsó oldalon levő képviselőtársaimat olyan mértékben, mint amilyen mértékben feltétlenül elvárná az ország dolgozó népe, különösen az iparosság és kereskedelem, hogy jóindulattal viseltessenek iránta ; ha mondom, ez a jó lélek megszállná az egységes pártot és azt mondaná, hogy miután a kormány politikája nem hasznos, nem kedvező és nem előnyös az ország kiskereskedőire és kisiparosaira, teliát megvonja bizalmát a kormánnyal szemben ennek a javaslatnak a megszavazásánál, meg vagyok győződve róla, hog}

7 bármennyire szereti a hatalom életét a kormány, bármennyire ragaszkodik a hatalomhoz, az egységespárt ilyen bizalmatlanságának megnyilvánulása révén el kellene hagyni a kormánynak azt a helyet az ország dolgozó népének örömére, amelyet ezidőszerint elfoglalt. Én nemcsak bizalmi kérdésnek tekintem ezt, ellentétben Sándor Pál képviselőtársammal, azonban keresem az alapját a bizalomnak a magam részéről is, mert az, hogy én ezen az oldalon ezekben a padokban ülök, nem jelenti egyúttal azt, hogy elvi álláspontomnál és pártállásomnál fogva minden esetben, mindenkor, minden kormánnyal szemben ellenzéki álláspontot kell, hogy elfoglaljak. Nem. Kísérelje egyszer meg a t. túloldal s iparkodjék a kormányra hatni, iparkodjék a kormányt rábírni arra, hogy szociális javaslatokkal jöjjön ide, iparkodjék elérni a kormánynál azt, hogy hozzon a kormány javaslatot a népegészségügyi kérdésekről, az aggkori és rokkantbiztositásról, az anya- és gyermekvédelemről, a munkaidő törvényes szabályozásáról, a létminimum törvényes biztosításáról, s ekkor majd meg méltóztatnak látni, és megláthatja a kormány is, hogy én és a velem együtt itt ülő képviselőtársaim is örömmel fogjuk a kormány javaslatait megszavazni. (Felkiáltások a jobboldalon : Majd meglátjuk ! — Podnmniezky Endre : Ez ki van zárva !) Ha több NAPLÓ. XXXIV. SO