Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. 123 amely bűncselekményt követett el, rokoncrzéséről és szolidaritásáról biztosította, bűnpártolást követett el és ezért a Magyarországi Újságírók Egyesületével szemben bűnpártolás címén a bűnvádi eljárást felfogásom szerint megindítandó (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : Még mélyebben a pincébe ! — Rupert Rezső közbeszól. —- Nagy zaj.) Sokkal inkább a kabinetiroda felfogását képviselem, mint Rupert Rezső képviselő úrét ! (Peyer Károly : Ő is azt mondja !) Egész röviden még arra is rá akarok mutatni, hogy a magyar újságíró társadalom felfogását azonban semmiképen sem fejezi ki ez a határozat. A magyar újságíró társadalom a Pátria-körben egyesül és az Újságíró Egyesületnek ez a felfogása túlnyomó részben a destruktív zsidóságnak felfogását fejezi ki, amihez a magyar újságíró társadalomnak semmi köze nincs. Végezetül rá akarok még mutatni arra a meg engedhetetlen állapotra is, hogy a nyomdász szakszervezet Az Újság betiltása alkalmából szimpátia-sztrájkot rendelt el, amely felfogásom szerint politikai sztrájk jellegű volt és ezzel a politikai sztrájkkal a nyomdász szakszervezet túllépte azt a határt, ameddig a törvények keretén belül elmehet és e miatt a cselekménye miatt a szakszervezetet is bűnvádi eljárás alá kell vonni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : Fognak még kellemetlenkedni !) Elnök : Következik Eckhardt Tibor képviselő ur szóbeli interpellációja a ministerelnök úrhoz a keresztény főváros tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Héjj Imre jegyző (olvassa) : »Hajlandó-e a kormány a legutóbbi fővárosi választás tanulságait levonni és evégből 1. a törpe kisebbséget képező Ripka-párt feloszlatása iránt intézkedni ; 2. a főváros polgármesterét és tanácsát munkája végzésében támogatni ; 3. uj fővárosi törvényjavaslat beterjesztésével a főváros keresztény és nemzeti jellegét a jövőre nézve biztosítani?» (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor : T. Nemzetgyűlés ! A mai nap folyamán még egy olyan üggyel szándékozom foglalkozni, amely úgyszólván politikai bevezetése volt annak a forradalmi akciónak, amelyet az imént voltam bátor vázolni Erre az akcióra nem került volna sor, ha az igen t. kormány szerencsétlen fővárosi politikája nem növesztette volna meg a szarvait annak a baloldalnak, amely most már ilyen cselekmények elkövetésére is elérkezettnek véli az időt. (Rupert Rezső: Miért nem adták ki a napi parancsot, hogy mindenkinek Ripkára kell szavazni.) A kormány fővárosi politikájával óhajtok ilt egész röviden foglalkozni, amennyiben az uj törvényhatóság ma már összeült és az uj törvényhatósági bizottság összeülése után (Propper Sándor : Az uj menyasszony keserve !) ny Jván valóvá vált, hogy az újszülött a születése első percétől kezdve paralizisben vagy legalább is valami olyan krónikus betegségben szenved, amely őt konkrét munkára és életképes fejlődésre alkalmatlanná, képtelenné teszi. Amikor azonban hónapokon keresztül arra történt hivatkozás, hogy müven sürgős és lontos munka vár a fővárosi bizottságra, azt látjuk, hogy az első formális ülés után holnapután még egy formális ülés lesz és ezután őszig elnapolja magát a fővárosi képviselőtestület, mertugy látszik, nincs meg az összhang, a harmónia, sót nincs meg a kormányképes többség sem, mert hiszen a két irányzat körülbelül egyforma erővel vonulván be a főváros üléstermébe, teljesen kilátástalan és reménytelen, hogyan lesz lehetséges ott konkrét munkát végezni Másfél esztendős kormányzati politika eredményével állunk itt szemben és én, aki szintén gyakorlati politikai munkát végzek, keresem azokat a szándékokat, amelyek talán az igen t. kormányt vezették Akik felelősek, azok majd annakidején az Úristen előtt számoljanak be a gyakorlati politikájuk eredményéről. Én kénytelen vagyok megállapítani, hogy a kormány fővárosi politikája száz százalékig rossz, hibás, beteg eredményeket szült. Végeredményben munkaképtelen fővárosi bizottságot hoztak össze, amely világnézeti és egyéb legsúlyosabb ellentelek következtében a főváros érdekeit gyakorlati téren szolgálni képtelen és alkalmatlan. Emlékszem, a múlt évi szanálási törvényjavaslat vitájával kapcsolatban, hogy abban az időben felszólaltam itt a Házban és előre rámutatta n arra, hogy az után a paktum után, amit a ministerelnök ur a baloldallal kötött, a főváros jövője a legsúlyosabb veszedelmeknek néz elébe, mert a kormány már a törvényjavaslat megalkotásakor feláldozta egy beteg és rossz paktumnak azokat a szempontokat, amelyeket a keresztény nacionalista társadalom érvényesíteni óhajtott és pedig mindenekelőtt a tiz évi helybenlakás és a tízes kerületi beosztás mellett való választás kritériumát. Azt hiszem, az igen t. kormány a saját pártérdekét is talán helyesebben szolgálta volna, ha minden megkötöttségtől menten szabadon nevezte volna ki a kinevezendő tagokat, nem pedig az érdekképviseletek kijelölése alapján. De fel kell vetnem azt a kérdést is, hogy van-e joga az ezidőszerint Budapesten élő lakosságnak, amely, jól tudjuk, főleg az utóbbi 25 esztendőben külföldről bevándorolt asszimilálatlan, idegen tömegek toldalékaival van megterhelve, egymagában a magyar főváros életéről és jövőjéről diszponálni és nem lett volna-e helyes már a fővárosi törvény megalkotásakor — amint az többünk részéről jsvaslatba .tétetett — képviseletet biztosítani a főváros autonómiájában a vármegyéknek és egész Magyarországnak is? Azt a beteg helyzetet, amelybe a fővárost a kormány helytelen politikája süllyesztette, kellő előrelátással el lehetett volna kerülni. Vagyok bátor még rámutatni arra is, hogy az a politikai platt form, amelyet az igen t kormány felállított, teljesen elhibázott és ab ovo lehetetlen, kivihetetlen volt . Az a felfogás, mintha lehetséges volna polgári frontot csinálni a nem polgári elemekkel szemben, a legelső pillanatban megbukott, helytelennek, kivihetetlennek —- és a magam részéről még azt is hozzáteszem, hogy nem kívánatosnak — bizonyult. A keresztény nacionalista tömegekkel és közvéleménnyel szemben itt a fővárosban ma kétféle tábor all Ott van egyrészt a bevándorolt zsidóság meglehetősen nagy számban. Körülbelül 35 százalékra teszem a fővárosban a zsidók számát. Itt vannak azután a szociáldemokrata munkástömegek, amelyek ugyancsak zsidó vezetés alatt a nemzeti gondolattal szembeszegődnek. Tisztelettel kérdem, vájjon nem lett volna-e helyesebb, ha a kormány mindazt az erőfeszítést, munkát, pénzt és áldozatot, amit a soha meg nem nyerhető zsidóság megnyerése érdekében áldozott, a keresztény munkástömegek megnyerésére fordi totta volna? Nem megbízhatóbb szövetségeseket, a nemzeti gondolatnak nem biztosabb támaszát alkotja-e az a keresztény magyar munkás, aki a testvérünk, mint a bevándorolt zsidó, aki máról holnapra talán opportunizmusból vagy praktikumból, politikai konjunktúrából látszólag behódolt, de lélekben mindig idegen es mindig a nacionalista Magyarországnak ellensége, elgáncsolója lesz. 17*
