Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. 115 idő.« A levél azután igy folytatja (olvassa) : »Ezenkívül pedig Németh "főszolgabíró vagy Horváth főszolgabíró horribilis büntetéseket szab ki reánk és ezeket, ha nem tudjuk megfizetni : párnánkat, ágyneműnket, ekét, taligát és egyéb gazdasági eszközeinket viszi el a végrehajtó. À község lakosai majd mindegyike lebüntetés és végrehajtás alatt áll. Az ide mellékelt ivén csupán azért van csak 52 aláírás, mert nem volt időnk a többiekkel is aláíratni«. Ott van Baranya megyében Pécs mellett Árpád község. Az elmúlt hetekben az egész község fiatalságát szülőikkel, illetve hozzátartozóikkal együtt a szó szoros értelmében behajtották Pécsre azért, mert fiuk nem ment el Leventegyakorlatokra, mert a fiuknak dolgozniok kellett a mezőkön, hiszen itt van az aratás ideje, itt van a mezei munkák legfőbb ideje, amikor a falusi embernek minden óráját fel kell használni arra, hogy dolgozhasson. De még vasárnapi napon »em lehet pihenni, mert hiszen azoknak a földmives fiuknak, akik egész héten kint a mezőn dolgoznak, vasárnapon szerszámjukat keli rendbehozni, hogy egész héten ismét dolgozhassanak, meg azután egy kis emberi pihenőre is szükségük van. Itt van a szomszédos Rákoshegy és környéke. Mindenünnen panaszok jönnek. Igaz, hogy én már ismételten eljártam a kultuszministeriumb

an panaszokkal és meg kell állapitanom, hogy a kultuszmini sterium ezen osztálya, illetve ennek vezetője, Koneth ellentengernagy ur, aki a testnevelés vezetője, jóindulattal viseltetik, megígért minden jót, de hiába, az Ígéret nála is ugy van, mint ha a kormány részéről kapunk ígéretet vagy akár a belügyminister ur, ha valamit megígér idebenn, künn a közigazgatási hatóságok, az ő alantasai azt csinálnak, amit akarnak, mert azt mondják : a minister Budapesten ur, falujukban azonban ők az urak. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni ! Esztergályos János : Legyen szabad még egy esetet felhoznom. Zalamegye Bucsuta községében Kútfej József munkás kinn dolgozott a hercegi erdőben s favágással 15—20.000 koronát keresett naponta. Elment az iskolába, ahol egy Hartmann nevű tanító felszólította, hogy olvasson. A fiu, aki 21 éves, azt mondotta : Tanító ur, én nem tudok olvasni, mert abban az időben, amikor az iskola padjain kellett volna ülnöm, háború volt, tanítónő volt az iskolában, aki nem helyezett súlyt a tanításra, hanem hazaküldött és azt mondotta, majd ha hazajönnek a tanítók, akkor majd megtanulhatok olvasni. A fiu tehát kijelentette, hogy nem tud olvasni. Hartmann tanító erre rászólt, hogy ha nem fog azonnal olvasni, ugy tekinti, mintha nem volna jelen. A fiu erre leült. Közben feljött Budapestre és itt dolgozott néhány hetet. Egyszerre csak kap az édesanyjától értesítést, hogy azért, mert annak idején nem olvasott, 250.000 koronára megbüntették. A fiu panaszkodott, hogy nem tudja megfizetni az összeget, aminthogy nem is tudta megfizetni. Erre a 250.000 korona rögtön felemelkedett 275.000 koronára. Minthogy nem fizethetett, ismételten kapott intést s a büntetésösszeg 250.000 koronáról felemelkedett 318.000 koronára, amennyiben hozzájárult végrehajtási napidíj címén 30.000 korona, árverési napszámosoknak 25.000 korona, karhatalmi költség címén 8000 korona s a nyomtatvány ára — ez a nyomtatvány, méltóztassanak megnézni ! — 5000 korona. Elnök : Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert a rendelkezésére álló idő már letelt. Esztergályos János : Befejezem, csak a mondatot méltóztassék megengedni elmondani. Miután azonban a 318.000 koronát nem tudta megfizetni, kapott egy ujabb felszólítást, amely szerint ez a 318.150 korona felemelkedett különböző címeken 581.250 koronára. Nekem az a célom ezzel az interpellációval, hogy felhívjam erre a belügyminister ur figyelmét is. Mert a falu jeg^^zői, segédjegyzői 3—4—5 csendőrt magukkal visznek és ahol nem tudnak bemenni a lakásokba, betörik az ajtókat. Méltóztassék kioktatni a közigazgatási hatóságokat, hogy ezzel nem szolgálják azt a célt, amelyet ez a törvény-, illetőleg rendelet kitűzött, nem szolgálják az önök szerint bevallott hazafias célt, hanem épen az ellenkezőjét érik el, meggyülöltetik a testnevelésnek minden intézményét a falu lakosaival. A kultuszminister úrtól pedig azt kérem, szíveskedjék intézkedni Koneth ellentengernagy ur révén, hogy ezek a felesleges zaklatások künn a falukon megszűnjenek. Elnök : Az interpelláció kiadatik a kuituszrninister urnák. Következik Kabók Lajos képviselő ur szóbeli interpellációja a belügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szöveget felolvasni. Iléjj Imre : jegyző (olvassa) : »Hajlandó-e a belügyminister ur az 1922 : XVII. te. 4—10. bekezdés értelmében a megszált területen illetőséggel biró, de ténylegesen magyar állampolgárok visszahonositása tárgyában kibocsátott 200.000— 1925. VII. számú rendeletet olykép módosítani, hogy a visszahonostiási eljárás megkönnyittessék ez érdekelt kérelmezők számára.? Hajlandó-e a belügyminister ur a pénzügyminister úrral egyetértőleg a módosítási rendeletben megfelelően gondoskodni arról, hogy különösen a munkanélküliek a visszahonositáshoz szükséges és a magyar hatóságoknál beszerezhető okmányokat (erkölcsi bizonyítvány stb.) a visszahonositás" céljaira bélyeg- és illetékmentesen kaphassák meg?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister ur ez év április 25-én bocsátotta ki 200.000/1925. VII. számú rendeletét, amely a külföldieknek az ország területén lakhatásáról szól. Ebben a rendeletben több olyan szakasz van, amely erős reszenzust keltett mindazok körében, akik a rendelet értelmében külföldieknek kell, hogy tekintessenek. Nevezetesen a rendelet első szakasza, amely a külföldiek fogalmát határozza meg, a következőképen hangzik : »A jelen rendelet szempontjából külföldi mindenki, aki a fennálló jogszabályok értelmében nem magyar állampolgár. Vitás esetekben a belügyminister dönt.« Ez a rövid szakasz már magában rendkívül nagy izgalmat és ijedelmet váltott ki főként a szegény dolgozó osztályok körében, mert ezek azok, akik ezideig állampolgárságukat rendezni nem tudták. A trianoni békeszerződés értelmében, ugy tudom, 1921-ben mindenkinek, aki NagyMagyarország területén született, optálási szándékát be kellett jelentenie. Voltak, akik ezt elmulasztották s most arra kényszeritik őket, hogy jelentkezzenek összeírás végett. (Zaj.) A baj ott kezdődik, hogy annak idején, amikor az optálási szándékot be kellett jelenteni, már ez is rendkívül körülményes volt, mert olyan okmányokat kellett beszerezni, amelyeket nagyon sokan nem tudtak beszerezni. Sokan bejelentették optálási szándékukat, de erről nem kaptak megfelelő nyilatkozatot, ugy hogy sok ember állampolgársága most nincs tisztázva, mert ez ideig sem tudták a szükséges iratokat beszerezni, igy tehát bár optálási szándékukat bejelentették, épen ugy jelentkezési kényszer alatt vannak, mint azok, akik ezirányu szándékukat nem jelentették be. Lehet, hogy a minister ur azt fogja 16*