Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
116 A nemzetgyűlés 433. ülése 1.925 mondani — mint ahogy a belügyministeriumban már kaptunk is ilyen irányú felvilágosítást, — hogy akik optálási szándékukat bejelentették, azoknak nem kell jelentkezniök. Ha ez igy van, nagyon kérem a minister urat, szíveskedjék ilyen irányú intézkedést kiadni az illetékes hatóságoknak és közegeknek, mert ezidőszerint azt tapasztaljuk a hozzánk beérkezett panaszok alapján, hogy ezt az illetékes hatóságok és közegek nem veszik figyelembe. Nevezetesen a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt képviseletében eljártunk a belügyministerium illetékes osztályánál és ott megfelelő felvilágosításokat kértünk, mert a kibocsátott rendeletről különböző verziók keringtek. Nagy ijedelem származott, mindenki a kiutasítástól félt és családok exisztenciája volt veszendőben. Nagy meglepetésünkre a minist eriumb an igen megnyugtató választ kaptunk. Azt a választ kaptuk, hogy a külföldieknek, illetőleg azoknak, akik optálási szándékukat bejelentették, de végleges állampolgársági igazolványukat, bizonyítványukat még nem kapták meg, azoknak jelentkezniük nem kell. Mégis most, amidőn sikerült a munkaadók központját arra birni, illetőleg a belügyministerium hozzájárulásával tőlük azt a koncessziót kapni, hogy a gyárakban, ahol nagyobb számban dolgoznak a munkások és tíznél több idegen állampolgár dolgozik, a gyárvezetőség hivatalból irja össze a külföldieket, ezeknél az összeírásoknál azt tapasztaljuk, hogy figyelmen kívül hagyják azt a megnyugtató, biztató kijelentést, amely odairányult, hogy akik optálási szándékukat bejelentették, azok nem tekintetnek külföldieknek, s azoknak, mint más külföldieknek, jelentkezniük nem kell. A másik baj az, hagy a külföldiek jelentkezésénél valójában számolni kell azzal a sok polgárral, aki optálási szándékát nem jelentette be ; most tehát a rendelet értelmében magyar állampolgárnak nem számit, külföldi állampolgár és ő rá is ugyanaz vonatkozik, mint a tényleges külföldiekre, akik Nagy-Magyarország területén kivül születtek, mert a rendelet 1. §-a őket külföldieknek minősiti és a rendeletben csak annyiban van intézkedés, hogy ők visszahonosítási kérelmüket benyújthatják az illető hatóságnál. Ez rendben volna, azonban a legnagyobb akadályok mutatkoznak a visszahonosítási kérelem elintézésénél. Nevezetesen olyan iratok beszerzését kérik, amelyeket ezidő szerint teljes képtelenség beszerezni. Aki visszahonositását kéri, annak saját okmányain, születési, esetleg házassági, erkölcsi bizonyítványán és lakásbizonylatán kivül be kell szolgáltatnia édesatyja születési bizonyítványát és házassági levelét is. Méltóztassanak elképzelni, hogy ez mit jelent. Tessék elképzelni, hogy ezekben az utódállamokban a megszállott területeken, akár Romániában, akár Jugoszláviában ezeknek az okmányoknak beszerzése milyen leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Interpellációmnak tehát egyik szándéka az, hogy felkérjem a t. belügyminister urat arra, hogy méltóztassék olyan intézkedéseket tenni, hogy ezektől a beszerezhetetlen bizonyítványoktól tekintsenek el. Hiszen lehet erre akármilyen módon alkalmat találni, mert nem hiszem, hogy a t. belügyminister urnák a kormánnyal együtt az volna a szándéka, hogy a kis Magyarország területén maradt tényleges magyarok számát csökkentse ; nem hinném, hogy az volna a szándékuk, hogy mielőbb eltávolítsák innen azokat, akik akár optálással, akár visszahonositással állampolgárságukat ezideig még nem tudták tisztázni. (Propper Sándor : Helyet kell csinálni a sváboknak !) Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy mivel az illetők, akik visszahonosítási szándékukat be akarják jeleném juniits hó 24-én, szerdán. teni, nem tudják ezeket az okmányokat már a visszahonosítási szándék bejelentésénél bemutatni, nem is fogadják el visszahonositásra vonatkozó kérelmüket és mindaddig elintézetlen marad állampolgárságuk, amig a rendeletben előirt bizonyítványokat, igazolványokat be nem szerzik. Tessék elképzelni, hogy milyen nehézségekbe ütközik, tegyük fel, egy korosabb, egy 60 éves embernél ezeknek az okmányoknak beszerzése, miképen szerzi az be apjának születési és házassági bizonyítványát a megszállott területről. Ez teljes képtelenség. Magam jártam el sok esetben és láttam azt a sok nehézséget, láttam, hogy az optálásnál milyen akadályokat görditettek a hatóságok a bejelentés alkalmával. Nekem a bejelentés után hétszer kellett a belügyministeriumban jelentkeznem, mig az előirt okmányokat beszerezve, az igazolványt kiszolgáltatták. Tessék elképzelni, hogy az az egyszerű polgárember, akinek nincsen olyan bemeneteli lehetősége a ministeriumba, mint van nekünk még ezidőszerint, milyen tortúráknak van kitéve és milyen leküzdhetetlen akadályokba ütközik állampolgárságának elintézése. (Propper Sándor : Annak hetvenszer kell elmennie !) Felhívom a t. belügyminister ur figyelmét a rendelet azon részeire, amelyek a 11. §-ban találhatók. Nevezetesen ez a szakasz vonatkozik arra, hogy az idegenek, a külföldiek közül kiket lehet kiutasítani, minthogy külföldi az 1. § szerint az is, aki Magyarország területén lakott. (Propper Sándor : Odaát hány külföldi ül ?) Magyarkanizsát azt hiszem, méltóztatnak tudni, hogy hol van. Egészen itt van közel kis Magyarország határához. De az olyan budapesti lakost, aki 14 évvel ezelőtt is Budapesten lakott, azért, mert Magyarkanizsán lakik, külföldinek tekintik és ugyanolyan eljárás alá vonják, mint a külföldi államokból idejött embereket. Ez az illető visszahonositását nem tudja elintézni azért, mert olyan dokumentumokat kérnek tőle, amelyeket egyrészt beszerezni nem tud, másrészt körülményes is, mert ha munkában van, annyi időt kell elmulasztania, amennyit azután pótolni nem tud. Azonkívül jelentős bélyegköltségeket is okoz neki. Ebben a tekintetben is bizonyos enyhitésre van szükség. De felhívom a t. minister ur figyelmét a 11. §-ra, amelynek 5. pontja azt mondja, hogy aki munkaalkalmat von el olyan téren, ahol hazai munkaerőben jelentékeny felesleg, illetőleg nagyobb mértékű munkanélküliség mutatkozik, az kiutasitható. Jóllehet, hogy kaptunk ilyen irányban megnyugtatást, a gyakorlatban mégis mást látunk. Nekem adataim vannak arra vonatkozólag, hogy a gyárak, amikor munkásfelvétel van — a legutóbbi napokban történt meg — nem vesznek fel ilyen munkásokat, tekintet nélkül arra, hogy Nagy-Magyarország területén születtek, egyszerűen azért, mert állampolgárságukat nem rendezték, igazolni nem tudták. Sőt várható -— és általában ideges hangulat uralkodik a munkások körében amiatt — hogy egy rendelet fog megjelenni, melynek az lesz a tartalma, hogy mindazok elbocsátandók, akik állampalgárságukat nem rendezték. A 11. § 5. pontja szerint a munkások közül számosan juthatnak ebbe a kategóriába azok közül is, akik talán már 10—20, vagy 30 éve itt laknak Budapesten, akiket talán születésük után mindjárt idehoztak szüleik Budapestre, azóta itt laknak, de mert állampolgárságuk véglegesen rendezve nincsen, e szakasz 5. pontja szerint akármikor kiutasíthatók, mert ma minden foglalkozásban feles számban vannak munkanélküliek ; tehát az idegenek munkanélküliséget idézhetnek elő, s ez okból a legkétségbeejtőbb állapot marad meg a munkások körében. Szükség van arra, hogy a minister ur az ebben
