Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

112 A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. beszélik meg mindazokat a teendőket, amelyeket a munkanélküliség enyhítésére szükségesnek tartanak. Ezt az ankétet egybe is hívták, március 6-ikára. Az külsőségekben elég szép volt, mert jelen volt ezen a ministerelnök ur, a népjóléti minister ur, a kereskedelemügyi minister ur, a belügyminister ur, sőt még a külügyminister ur képviseletében ott volt Kánya Kálmán ur, azonkívül Prónay György államtitkár ur és a szakszervezetek képviselői. Megindult a tanácskozás a következő alapon : Intézkedjék a kormány a munkaalkalmak azonnali megszerzése iránt, és pedig a városok és községek építési akciójának elősegítése és a helyi munkaalkalmak megszerzése révén, az ipari és kereskedelmi vállalatok sürgős hitelhez juttatása által, továbbá ugy, hogy a munkaalkalmakhoz nem jutó munkásoknak más' országokban történő elhelyezéséről történjék gondoskodás, a házbér fizetési halasztás megadásával, a munkahiány esetére szóló biztosítás által, végül a törvény hatályba lépéséig a munkanélküliek pillanatnyi segélyezésével. Erre az alapra, illetőleg az első pontra azt mondta a ministerelnök ur, hogy felesleges tárgyalni, mert a kormánynak a meglévő munkanélküliség mellett amúgy is természetes kötelessége, hogy a pénzügyi helyzet nyújtotta lehetőségeken belül a munkaalkalmakat megszervezze. A népjóléti minister ur pedig azt válaszolta, hogy amennyiben az illető kormányokkal megindított tárgyaiások konkrét eredményre vezetnek, reméli, hogy a belügyminister ur és a népjóléti minister ur az illető szakszervezetekkel együtt elő fogja teremteni azt az összeget, amely szükséges a munkanélküli munkásoknak külföldön való elhelyezésére. A munkahiány esetére szóló biztosítási törvényjavaslatra vonatkozóan azt mondotta a népjóléti minister ur március 6-án, hogy az érdekeltek a törvényjavaslatot egy-két héten belül megkapják, hogy azt velük letárgyalhassa és minél előbb a nemzetgyűlés elé vihesse. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Egy perc áll még rendelkezésére. Kabók Lajos : Tisztelettel kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédidőmet még tíz perccel meghosszabbitsam ! (Felkiáltások jobbfelől : Hogyne ! Tizennégy interpelláció mellett !) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az engedélyt nem adta meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre : A munkanélküliség nem érdekli önöket !) Csendet kérek ! (Állandó zaj balfelöl.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, hogy Kabók képviselő urnák módja legyen beszédét befejezni. Kabók Lajos : Tudomásul veszem a kormány pártnak ezt a magatartását, hogy a munkanélküliség kérdéséről egyáltalán beszélni sem engednek. Rávall ez erre az országra. Itt nem lehet erről a kérdésről beszélni, kint a gyűléseken sem lehet róla beszélni, mert a rendőrtisztviselő belefojtja a szónokba a szót. így akarják önök a munkanélküliség kérdését megoldani? (Zaj.) Önök hatalmi mámorban szenvednek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de vigyázzanak nagyon jól, hogy el ne számítsák magukat, (Felkiáltások jobbfelől : Ne' fenyegetődzék !) mert épen olyan kérdésben akartam itt most szót emelni, amely az ország szenvedő népének legégetőbb kérdése és az önök magatartása e kérdésben az, hogy nem szabad róla beszélni, mert az önök türelme, az önök kényelme nem engedj meg azt, hogy a munkanélküliek nyomora itt megfelelő módon legven feltárva. (Zaj.) Einök : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét most már befejezni ! Kabók Lajos : Ezek után nekem érdemben szavam egyáltalán nincs, mert ugy látom, hogy önökhöz hiába beszélek. Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólani ! Vass József népjóléti és munkaügy! minister : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom ezt a legutóbbi incidenst és jóllehet nem az én elbírálásom alá tartozik az ilyen módon való fellépés, én a magam részéről, mint ennek a Nemzetgyűlésnek képviselője a legerélyesebben tiltakozom az ellen, hogy egy képviselő ilyen módon merészeljen ebben a Házban beszélni. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől. — Propper Sándor : Mi az, hogy merészeljen? ! Majd még különben is fogunk beszélni ! — Szabó Sándor : De az utcán ; itt rendesen kell beszélni ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán. (Urbanies Kálmán : Üres locsogás az egész ! — Propper Sándor : Locsognak maguk eleget !) Vass József népjóléti és mukaügyi minister : Tizenöt perc alatt egy, ebben a teremben már nagyon sokszor megtárgyalt kérdést szerény véleményem és meggyőződésem szerint igen szépen elő lehet adni. Az a válasz, amelyet én most adni fogok, szintén egészen rövid időt vesz igénybe. A t. képviselő urnák kettőben igaza van. Az egyik az, amit számtalanszor koncedáltunk már, hogy, sajnos, munkahiány van és a munkahiány növekedik. A másik az, — és ebben is igaza van a t. képviselő urnák, — hogy a munkahiány esetére szóló törvényjavaslatot tényleg megigértem. Teljesen igaza van. (Rothensíein Mór : Nálunk mindent megígérnek, de semmit hoznak ! — Derültség jobbfelől. •— Felkiáltások : Magyarul !) Azonban egyrészt a gazdasági élet nem volt olyan kondícióban a nyár fobyamán, tavasztól kezdve egészen idáig, hogy a gazdasági életet súlyosan érintő ilyen javaslattal lehetett volna a Ház elé lépni. Ez volt az egyik oka annak, hogy nem lehetett ezzel a javaslattal előállni. Másik oka pedig az volt, hogy ennek a javaslatnak eredményeként legfeljebb egy pszichológiai hatást lehetne várni a munkahiányban leiedzők javára, de azt hinné, hogyha ilyen javaslat most megszavaztatik és törvényerőre emelkedik, az a munkahiányban lévők helyzetét javítaná, naivitás volna. Évek kellenek hozzá a törvényreemelkedés után, amig az igy megteremtett szervezet abban a helyzetben lesz, hogy a munkahiány ellen biztosítottak helyzetén anyagilag segíteni tudjon. Ezt az igen t. urak is nagyon jól tudják, hiszen együtt beszéltük meg. Ami magát a hetyzetet illeti, a kormány azért sem sietett ezzel a kérdéssel a nemzetgyűlés elé jönni, mert hiszen a munkahiányt azon a másik, egyedül célravezető utón próbáljuk megoldani, hogy beruházásokkal, hiteleknek és kölcsönöknek kieszközlcsével igyekszünk a gazdasági életbe uj vérkeringést belevinni. Ez az egyetlen helyes mód a munkahiány ellen való küzdelemre. Hogy ez ennyire elhúzódott, sajnos ugyan, de nem tőlünk függött. Hogy ebben a pillanatban is nem ezekről a paragrafusokról tárgyalunk, annak sem mi vagyunk az oka. Ami az interpelláció konkrét tárgyát, t. i. a munkahiány esetére szóló törvényjavaslat sorsát illeti, kijelentem, hogy ez elkészült, az érdekelt társministeriumok előtt fekszik, amelyeknek véleményét nekem ki kell kérnem. Amint onnan visszaérkezik, azonnal elkezdem Ígéretem szerint az érdekeltekkel, tehát a munkaadók és a munkások gazdasági képviseletével való letárgyalását. Amint ezzel is elkészülünk és a gazdasági helyzet meg-