Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

 nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán, 111 pal, mult év október hó 22-én szólaltam fel a munkanélküliség kérdésében. Azóta elmúlt 8 hónap, és dacára a minister ur válaszának, amelyre nézve ugyan annakidején kijelentette, hogy nem tekinthető válasznak, nem történt semmi olyan intézkedés, mely egyrészt a munkanélküliség enyhítésére, másrészt a munkanélküliség ellen szóló biztosításra vonatkozott volna. Amidőn a múlt évben erről beszéltem, abban az időtájban egész külön tanácskozás tárgyát képezte ebben a házban a munkanélküliség ügye. Annak ellenére, hogy ez alkalommal is különböző Ígéretek történtek a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozó törvényjavaslat benyújtására, ezek az Ígéretek mind a mai napig egyáltalán nem valósultak meg. Pedig, t. képviselő urak, önöknek nincs fogalmuk arról a mérhetetlen nyomorról, arról a nagyarányú szenvedésről, amelyben a munkanélküliek nagy tömegei nem hetek, de nem is hónapok, hanem most már több mint egy esztendeje, sőt nyugodtan mondhatom, hogy másfél esztendő óta vannak. Valójában ez a munkanélküliség most már több esztendő óta tart, mert a világháború befejezése óta itt rendes ipari foglalkoztatás nincs. A háború befejezése óta esztendőről-esztendőre mutatkozott bizonyos mértékig munkanélküliség, és pedig azért, mert az ország szükségletei nem olyan arányúak, hogy a munkanélkülieket s általában az ipari munkásokat foglalkoztatni tudnók. De gondolni kell arra is, hogy amikor a munkanélküliek kérdése hosszú hónapok óta kinoz bennünket, a kormány részéről mi az a gondolat, amellyel ezt a kérdést megoldhatónak látja. A pénzügyminister ur hétfői beszéde folyamán említést tett arról, hogy különböző beruházási költségekkel itt állami munkálatok fognak megindulni, ami majd részben hozzájárul ahhoz, hogy a munkanélküliség enyhüljön. Én fel akarom hivni a népjóléti minister ur figyelmét arra, hogy ezek a beruházási összegek még megközelítőleg sem juttatják a munkanélkülieket olyan helyzetbe, hogy kedvezőbb jövő várjon reájuk. Azok az összegek, amelyek ebből az iparnak fognak jutni, elenyészően ^csekélyek, mondhatnám cseppek a tengerben. Épen ezért nem lehet most már a beruházási költségek folyósításával, az állami rendelések kiadásával a munkanélküliség kérdését elintézettnek tekinteni, nem pedig azért, mert az a számszerüség, amely a munkanélküliségben megmutatkozik, egyenesen arra kellene, hogy kényszeritsen minden illetékes tényezőt, hogy a munkanélküliség kérdését valami messzebbmenő módon törekedjék megoldani, mert a beruházási költségekkel csak igen csekély számú munkás jut átmeneti foglalkoztatáshoz, és valójában az egész nagy munkanélküliségi probléma szerintem még soká kerül megoldásra. A munkanélküliséget számszerűen kifejezni alig lehet, mert sajnos, nincsenek olyan intézményeink, amelyek a munkanélkülieket számszerűen nyilvántartják. A statisztikai hivatal is a szakszervezetek nyilvántartására szorítkozik, s az állami munkaközvetítő hivatal számszerű adatai megközelitőleg sem fejezi ki híven a munkanélküliek számát. A szakszervezetek által nyilvántartott munkanélküliek száma csak Budapesten április hó végén 22.530 volt, a vidéken pedig 13.830, ugy, hogy csak a szakszervezetek által nyilvántartott mukanélküliek száma összesen 36.360 volt. Ezzel a számmal még én sem fejezem ki tökéletesen a munkanélküliség mérvét, mert tudni kell azt, hogy a szakszervezeteknél nem jelentkezik minden'munkanélküli és a szakszervezeteken kívül is vannak munkanélküliek, — amint az előbb Dénes igen t. képviselőtársunk említette, — a mezőgazdaságokban is vannak munkanélküliek, a kereskedelem is produkálja a maga munkanélküliéit és az állam is kitermelte a B-listára való helyezéssel és az állami alkalmazottak elbocsátásával a munkanélküliek bizonyos számú táborát. Ha mindezeket figyelembe veszem, akkor a munkanélküliek számát minden túlzás nélkül legalább 100.000-ben kell megállapítanom. Méltóztassanak elképzelni, hogy ebből milyen nagy nyomor fakad, mert ez tulajdonképen nem 100.000 lélek, hanem 100.000 család és négyszeresen véve a munkanélkülieket — történetesen épen a munkáscsaládok azok, ahol a gyerekszaporodás eléggé megvan — legalább 400.000, de azt hiszem nem túlzok akkor sem, ha azt mondom, hogy 500,000 lélek szenved, nyomorog, rongyoskodik és éhezik itt hosszú hónapok óta, mert nem történt megfelelő gondoskodás arról hogy a munkanélküliség kérdésén valamiképen segítve legyen. (Györki Imre : Diszparádékra van pénz ! Sisakaranyozásra azonban két milliárdot pocsékoltak el. !) Több izben szóvátettük már itt a törvényhozás házában ezt a kérdést és kéretik, hogy, amig a törvényhozó testület törvényt tud alkotni, átmenetileg is történjék valami intézkedés, hogy valami átmeneti segélyezésben részesítse a kormány a munkanélkülieket, mert nem lehet tudni e pillanatban, hogy az a mérhetetlen nagy nyomor, amelyben a munkanélküliek vannak, mit fog magával hozni, mit fog kitermelni. Én már a múlt esztendőben megmondtam — jó, hogy ez még nem következett be, —- hogy a munkanélküliség révén a legkellemetlenebb állapotok következhetnek be, és épen a munkanélküliségből fakadó nyomor az, amely forradalmi állapotokat is igen könnyen előidézhet, mert amidőn a munkanélküliek nagy tömegei azt látják, hogy hosszú hónapokon keresztül velük nem törődik senki, ha azt látják, hogy minden, ami velük szemben történik, csak Ígéret és abból sem valósul meg semmi, akkor ez a munkanélküli elkeseredésében a legkétségbeejtőbb cselekedetekre is ragadtathatja magát és ezért nem lehet senkit sem okolni, illetőleg szerintem igenis lehet okolni azokat, akik a kellő időpontban történt figyelmeztetés dacára is elmulasztották kötelességüket teljesíteni a munkanélküliekkel szemben. T. Nemzetgyűlés ! A szakszervezetek teljesitik kötelességüket a munkanélküliekkel szemben. Jászai t. képviselőtársam indemnitási beszédében már említette, hogy a szakszervezetek milyen nagy anyagi áldozatokat hoztak már a munkanélküliek érdekében. Ez természetes, ez kötelességük. Körülbelül 7 milliárd koronát tett ki az az összeg, amelyet a szakszervezetek a múlt esztendőben a munkanélküliek segélyezésére fordítottak, az idén pedig öt milliárdot, összesen tehát a legutóbbi nagy munkanélküliség ideje alatt mintegy 11—12 milliárd összeget fordítottak a szakszervezetek a munkanélküliek segélyezésére. Ezen a téren a szakszervezetek elmentek a teljesitőképesség végső határáig. Gondoljanak a képviselő urak arra, mi fog történni akkor, ha a szakszervezetek is képtelenek lesznek majd eleget tenni ezirányu kötelességüknek. (Farkas István : Mert kimerülnek !) Egyszerűen tudatni fogják tagjaikkal, hogy teljesen kiapadt a kassza, mert a segélyezendők száma mindig szaporodik, a befizetések pedig apadnak és akkor tanúi leszünk azoknak az állapotoknak, melyek a munkanélküliség nyomorából rendszerint fakadni szoktak. A ministerelnök urat ez év február 1-én vagy talán január 31-ikén a szakszervezetek küldöttsége kereste fel és ismételten, nem tudom, hányadszor tárta fel a munkanélküliség nyomorát és kérte, a sürgős intézkedést. Akkor "a ministerelnök úrtól kaptunk egy Ígéretet, amely ugy szólt, hogy egy ankétet fognak "hamarosan összehívni és ezen