Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

102 À nemzetgyűlés 43S. ülése 1925, évi június hó 24-én, szerdán. tató kijelentést tegyen a bekövetkezendő intézkedésről. Ezekután rátérve az indemnitás vitájára, méltóztassanak megengedni, hogy előre kijelentsem azt, hogy bár sok jóakaratot látok a pénzügyminister ur törekvéseiben, mégis bizalmatlansággal viseltetem a kormány és különösen a pénzügyminister ur személye iránt azért, mert neki, mint kisember fiának, aki Magyarország pénzügyministeri székét elfoglalta, meg kellett volna találnia a módját, hogy necsak statisztikai javításokkal, necsak — koncedálom, értékes — adminisztratív javításokkal mozdítsa elő ennek az országnak ügyét, hanem olyan lényegbevágó adórendszerrel és adópolitikával is, amely végre-valahára megvalósítaná az adóztatás terén a magyar nemzet által már régen óhajtott progresszivitás gondolatát. (Szily Tamás : Már régen megvan !) Ezt a pénzügyminister ur is elmulasztotta és ennek következtében bizalommal nem viseltetem iránta. (Zaj a jobboldalon.) Az igen t. pénzügyminister ur azt mondotta indemnitási beszédében, hogy a megelőző költségvetésben az adónemekből eredő óriási bevételt azért állította be, mivel állandóan romló koronával kellett számolnia. Most stabil a koronánk. Kérem tehát az igen t. pénzüg3~minister urat, magyarázza meg nekem, hogyan lehetséges, hogy stabil korona mellett a régi költségvetés bevételi tételénél 313.4 millió aranykoronával magasabb bevételt preliminált, hogyan van az, t. pénzügyminister ur, hogy* most, amikor stabil a koronánk, mégis 313 millió aranykoronával nagyobb bevételt irányoz elő ? (Bud János pénzügyminister : Tavaly is ugyanez a tétel szerepelt ! — Vanczák János : Emelkednek a fogyasztási adók 1) Rátérek erre a kérdésre is. Az igen t. minister ur azt mondja, hogy ez az emelkedés a költségvetés bevételi fejezetében csak számbeli emelkedés, (Und János pénzügyminister : A szorzószám következtében !) ez csak a szorzószám következtében előállott emelkedés. Őszintén megvallva, szerettem volna, ha az igen t. pénzügyminister ur a félreértések elkerülése végett beszédében ezt a kérdést precizebben körvonalazta volna. (Szabó Sándor : Három óra hosszáig fejtegette !) Az igen t. pénzügyminister ur egyszerűen azt állitotta beszédében, hogy a szorzószám az oka a számbeli emelkedésnek, de semmi közelebbi magyarázatát a kérdésnek nem adta. Ezért arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, találjon módot rá és magyarázza meg, mit ért ő precízen számbeli emelkedés alatt. Az igen t. pénzügyminister ur örvendetesnek tartja, hogy 100 millió aranykorona deficit volt a múlt évben, most azonban 27.6 millió aranykorona felesleg van. Én fájdalom, a pénzügyminister urnák ebben az örvendezésében nem tudok résztvenni, mert annak a költségvetésnek, amely a megelőző évi költségvetéssel szemben a bevételi oldalon 323 millió aranykorona, a kiadási oldalon pedig 187 millió aranykorona pluszt szegez le, én nem tudok örvendeni. Nem látok itt felesleget, hanem csak óriási megterhelést, már pedig semmiféle különösebb pénzügyi tudomány nem kell ahhoz, hogy felesleget állítsak elő, ha ezt csak azáltal tudom előállítani, hogy az adósrófot jól megcsavarom és a bevételek oldalát igy emelem. (Szabó Sándor : Szeretném tudni, hogyan állítsa elő másképen a bevételt !) Tisztelt képviselőtársam, majd, amikor a bevételi rovatokról beszélek (Szabó Sándor : Azt mondják, képviselő ur, meg kell tanulnia a pénzügytant annak, aki beszélni akar róla !), majd ha az adótételekről fogok beszélni, meglátja a t. képviselő ur, hol vannak elrejtve egyes óriási súlyos tételek. (Zaj.) Elnök : Méltóztassanak csendben maradni, képviselő urak. Dénes István : A tisztelt többség és a tisztelt pénzügyminister ur nagy örömmel és nagy hozsannával újságolja a magyar közvéleménynek azt, hogy 80 millió aranykorona adóelengedés történik, az ellenzék azonban nem akarja megszavazni az indemnitást, nem akar hozzájárulni ahhoz, hogy ezt a nagy jótéteményt, az adóelengedéseket már most életbeléptessük, de ugyanekkor elmulasztja kijelenteni a magyar közvélemény előtt, hogy a másik oldalon meg 323 millió aranykoronával emelik az adómegterhelést. (Bud János pénzügyminister : Semmit sem emeltünk !) Majd rátérek. A vámtételeket és a fogyasztási adókat is emelte ön. (Bud János pénzügyminister : Én ? — Derültség jobb felől.) Majd rátérek. Aranykoronákban beszélünk. Nem tudom, ön emelte-e vagy a kormány, vagy a többség, de a költségvetésben és az ön beszédében ez benne van. Rátérek arra a kérdésre, mi okozza a pénzügyminister ur szerint a kiadások emelkedését. Kiadási tételeKről lévén szó, a pénzügyminister ur azt mondja, hogy a 185.5 millió arany koronás emelkedést az okozza elsősorban, hogy 17%-os eltolódás történt a korona értékében. Ugyanez az eltolódás azonban megvan nemcsak a bevételeknél, hanem a kiadásoknál is, a különbséget tehát, a 17%-os eltolódást nem lehet csakis az egyik oldalnak javára írni. Kiszámítottam, hogy ez a 17%-os értékeltolódás (HéJJ Imre : Nehéz lesz ezt megérteni !) jelent 112,622.000 aranykoronát, minthogy azonban a kiadási rovatban ugyanez az eltolódás van meg, ez leesik legalább 20 millió aranykoronára. Másik állítása a pénzügyminister urnák, hogy a tisztviselőknek és nyugdíjasoknak lakbéremelkedése az oka a túlkiadásnak és ez 24 millió aranykoronát tesz ki. De ez még mindig csak évi 40—50 millió aranykorona volna. A harmadik állítása a pénzügyminister urnák, amivel az emelkedést indokolja, a szociális és a gazdasági szempontok. Tájékezatlanul állunk itt, hogy mit ért az igen t. pénzügyminister ur konkrété ezek alatt a szempontok alatt. (Bud János pénzügyminister : Felsoroltam !) összeadtam a tételeket, de az így mutatkozó összeg meg sem közeliti azt a 185 millió aranykoronát, amelyet mint túlkiadást méltóztatik a költségvetésben leszögezni. Nagyon szerettem volna, ha a pénzügyminister ur azokban a komoly, nagy kijelentésekben, amelyeket tett, konkretizálta volna és —- mivel ő kiváló statisztikus, — pontos statisztikai adatokkal és számításokkal is kimutatta volna, hogyan alakul a helyzet a túlkiadások fedezése tekintetében. A pénzügyminister ur örömének adott kifejezést afelett is, hogy a posta 7 millió, a vasút 8 millió, a mezőgazdasági birtokok 1.3 mülió aranykoronával aktivok, másik szavával pedig azt mondja, hogy ezek a tarifák olyan magasak Magyarországon, hogy el nem bírhatók és leszállitandók. Maga a pénzügyminister ur egyfelől tehát örvend annak, hogy ilyen magasai a bevételek, másfelől önmagát cáfolja meg, mondván : ezek túlmagasak, ezeket nem birja el a közgazdasági élet, nem birja el a forgalom. Igen t. pénzügyminister ur ! Akkor lehetne örvendeni annak, hogy aktív a mi postánk, a vasutnnk, ha alacsonyak a tarifák, hogy a forgalmat, a szállítást olcsóbbá tegyék, mert tudjuk nagyon jól, hogy a magas tarifák egyértelműek a magas fogyasztási adókkal. Fájdalom, e tekintetben nem kaptunk semmiféle közelebbi Ígéretet, hogy hogyan és miként fogja a pénzügyminister ur ezeket az adókat leszállítani. Ellenben nem tudom, hogyan örvendhet a