Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
100 A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. bognár és három kovácsmester működött idáig, csak keservesen tengődik egy bognár és egy kovács. Ennek az iparnak pusztulása annak a politikának következménye, amely lehetetlenné teszi a gyáriparnak külföldön levő versenyét. Annak a győri vagongyárnak nem passzió az, hogy kerekeket csináljon, a Magyar-Belga fémárugyárnak nem passzió, hogy patkósarkakat és patkókat csináljon, mert szivesebben csinálná a nehéz tengelyeket, a vasúti kocsik alkatrészeit, a rugókat, mint máskor. De mert nincs, kénytelen a csonthoz fogni és kivenni a kisiparos szájából a kenyeret. Ne bennünk lássa tehát a közvélemény a kisipar elpusztitóját, hanem azokban a körülményekben, amelyek között ma a kisiparnak tengődnie kell. Ami vonatkozik a kocsiiparra, a bognáriparra, a kovácsiparra, az vonatkozik a cipőiparra, ruházati iparra, vonatkozik az iparok egész légiójára, amelyeket a kapitalizmus egymás után pusziit el. Ami marad még a kisiparnak, marad az a vékony rétege a közönségnek, amelynek van annyi vásárlóképessége, hogy meg tud magának egy pár finomabb készítésű cipőt venni, meg tud csináltatni egy finomabb öltönyt, egy kalapot, vagy egy finomabb bútort tud talán venni, a nagy tömeg azonban, amely a fogyasztóközönségnek túlnyomó részét teszi ki, amelynek fogyasztásából a legtöbb kisiparos élni kénytelen, az iparcikkek szempontjából ma teljesen fogyasztóképtelen. A belső piac fogyasztóképtelensége elsősorban a kisipar pusztulásában jut kifejezésre. Ha az igen t. túloldal, amelynek soraiban ülnek jóindulatú emberek, kissé gondolkozna efölött a tragédia fölött, amely ma a kisiparban lejátszódik, ha az urak magukba szállnának, kellene, hogy eszközöket találjanak arra, hogy a kisipart valamikép lábraállitsák vagy lehetővé tegyék annak számára a könnyebb átmenetet. Csináltak kisipari hitelt. Ez a kisipari hitel nagyon szép dolog, csak két nagy baja van. Egyik az, hogy drága, a másik baj pedig, hogy vissza kell fizetni. Amikor a kisiparos ezt a kisipari hitelt igénybe veszi, akkor bona fide azzal a gondolattal veszi igénybe, hogy veszek bőrt, elmegyek a bőröshöz, vásárolok bőrt, hogy csináljak abból cipőt és csizmát, hogy azokat azután eladjam a vásáron. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy a kisgazdaközönség megszűnt fogyasztóképes lenni és kezd már eladósodni, különösen a Dunántúl. Ennek következménye az, hogy a vásárt járó iparosok sírva mennek haza, mert a vásáron képtelenek valamit is eladni. Nem is olyan régen jártam Sopronban, épen a vásár befejezésének napján, este öt óra tájban. Nem egy iparost láttam könnyezni a g3 r őri iparosok közül, akik ott álltak és azt mondották : uram, két napja állok itt, két nap alatt nem tudtam két pár csizmát eladni, pedig ez a sváb nép kulturált nép, ha egy kis pénze van, axt nem a kocsmába viszi, hanem iparcikkeket vásárol rajta. Mégis nem tud vásárolni, mert a gazdaközönség kezd eladósodni, megszűnt immár vásárlóképes lenni. Ennek következménye azután a kisipar teljes pusztulása. Ezen a pusztuláson nem segit az a kis kölcsön, amelyet a kisiparos kap. Nem segit azért, mert a kölcsönt bár igénybe veszi, de a termelt árut nem bírja értékesíteni, és amikor a kölcsön visszafizetése elkövetkezik, ott áll és nem tudja a kölcsönt visszafizetni. És akkor megindul az exekuciónak egész lavinája, a vége az, hogy elpusztul és lesülyed az önálló kisiparos a proletárok táborába. Csak a belső piac fogyasztóképessé tétele segit a kisiparoson. Ha árut tud eladni, ha fogyasztóképes vevőközönséget tud magának szerezni, ez fogja természetszerűen valamiképen felsegíteni a kisipart. Ugyanebben a helyzetben van a kereskedelem is a vidéken. Méltóztassék a vdéken végig nézni. Megint csak választókerületemet vagyok kénytelen idézni, mert hisz annak viszonyait ismerem legjobban. Gyönyörű fényes kirakatok vannak az utcákon véges-végig, de méltóztassanak bemenni : a kereskedők már nyomatják előre a névjegyeket, hogy »sirni én is tudok«. Ha valaki odajön, odaadják a kezébe. »Sirni én is tudok,» az van ráirva a névjegyre, hogy ne sírjanak a vevők. A közönség elmegy, bámulja a kirakatban levő árukat, amelylyeknek árát hétről-hétre redukálni kénytelen a kereskedő, de nem tudja megvenni, ott áll a kirakat, teli az üzlet áruval, vevőközönség azonban nincs, a kereskedő pedig kénytelen vérző szívvel üzletét sorvasztani, alkalmazottjait elbocsátani. A belső piac fogyasztóképtelensége kényszeríti őt arra, hogy ezekhez a drasztikus eszközökhöz folyamodjék csak azért, hogy magát és családját valamiképen fenn tudja tartani. Amiket elmondottam, azokban benne van az egész szerencsétlen magyar iparnak tragédiája. Fáj az, hogy az ország nagy részét lekapcsolták. Hiszem, hogy csak átmenetileg tartják megszállás alatt a megszállók. Fáj az, hogy elveszítettük állami önállóságunkat. Ha mezőgazdasági hitelre van szükségünk, akkor Rotschildhoz kell szaladgálni. Fia más hitelre van szükség, akkor a népszövetséghez kell szaladni s annál kell antichambrirozni. Kétségtelen, hogy mind ez fáj, azonban a legfájóbb seb ennek az országnak ipari és kereskedelmi pusztulása, a legfájóbb seb az, hogy ennek következtében az ország legértékesebb népe, a dolgozó magyarság napról-napra pusztulásba, és lassú éhhalálba jut. Ez a költségvetés és ez az indemnitási javaslat, amelyet a t. pénzügyminister ur benyújtott, ezen édes-keveset fog segíteni. Nem mondom, hogy a kormány hibájából, mert hiszen sok minden más körülmény közrejátszik, de ez az összeg, amely rendelkezésre áll, először igen kevés, és igen elkésett. Mert ha csak azokat a rendeléseket veszem alapul, amelyeket a t. minister ur itt elmondott, akkor azt kell mondanom, hogy csepp a forró téglára. Aki tudja, hogy mennyibe kerül egy kilométer vasúti sinhálózat kiépítése, az könnyen kiszámíthatja, hogy Győrtől Brackig a második vágány kiépítése mibe kerül. Aki tudja, hogy egy nagy hegyi mozdony elkészítése mennyibe kerül, az könnyen kiszámíthatja, hogy az a 23 mozdony, amelyet nemrég készített a Magyar Államvasutak Gépgyára, amelynek költségeivel az állam még adós, mennyit fog a kölcsönből elfogyasztani. Tudjuk, hogy ezek a mozdonyok vidáman fütyülnek és füstölögnek a pályaudvarokon ; majdnem minden pályaudvaron lehet látni egyet s már személyvonatokat is vontatnak velük. Ezek sincsenek még kifizetve ; ezek is azokból az összegekből lesznek kifizetve, amelyeket a pénzügyminister ur felsorolt. Ha figyelembe vesszük, hogy a telefonhálózat kiépítése, az automatikus kapcsoló beállítása, a kábelek felszerelése mibe kerül, akkor láthatjuk, milyen kevés összeg marad olyan közmunkákra, amelyek nagyobb mértékben foglalkoztatják a munkásságot. A t. pénzügyminister ur elmondotta, hogy kislakásokat fog építeni. A technika mai állása mellett kislakások építése rendkívül könnyű feladat. Ezek nem lesznek négyemeletes paloták, amelyek építésénél felvonó géppel kell felvinni az anyagot, nem lesznek paloták, amelyeket az építőművészet szabályai szerint kőből, vasból, téglából, cementből csinálnak, hanem lesznek téglából épitett vityillók, amelyeket egy jóravaló amerikai tornádó ugy elsöpörne, hogy semmi sem maradna belőlük. Ezzel kevés embert fognak foglalkoztatni. Azok a remények tehát, amelyeket az ország népe a
