Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. 95 mely országok ratifikálták már azokat az egyezménytervezeteket. Ugyancsak a békefeltételek szerint, amely ország tagja a Népszövetségnek, az köteles a Munkaügyi Hivatal határozatait, egyezménytervezeteit és rekommendációit, vagyis ajánlatait a törvényhozás elé terjeszteni. T. i. ez azzal a kötelezettséggel jár, ha valamely állam a Népszövetség tagja akar lenni, mert hiszen a Munkaügyi Hivatal nem más, mint a Népszövetség egyik intézménye. A háború után azért alkották ezt, mert a munkások követelték és mert a hatalmak valamiképen a munkások háború alatti szolgálatait akarták honorálni. Ezért alkották meg ezt a munkaügyi hivatalt, amely nem olyan, hogy ideális volna nekünk, mert ez egy olyan testület, amelyben a tagok fele kormányférfiu, negyedrésze munkaadó és csakis negyedrésze áll munkásokból, tehát természetesen minden javaslatot, amely odakerül, nagyon óvatosan kezelnek és ha csak kétharmad többséget kap a javaslat, akkor bir érvénnyel. így jött létre egy csomó ilyen konvenció, amelyet a magyar kormány is beterjesztett ugyan, amikor mi passzivitásban voltunk és néhányat el is fogadott a nemzetgyűlés, nem is volt semmi vita, ugy látszik, nem törődtek vele. Méltóztassék megengedni, hogy ismertessem igen röviden azokat a javaslatokat, amelyeket a nemzetgyűlés nem fogadott el, elutasított, — mert nem köteles elfogadni — és azokat, amelyeket elfogadott: A nemzetgyűlés március 4-iki ülésében terjesztették be a munkaügyi konferencia harmadik egyetemes ülésének egyezménytervezeteit és ajánlásait. Az előterjesztés szerint nem fogadható el a munkaidőnek az ipari üzemekben napi 8 órában és heti 48 órában való megállapítása. T. i. ez volt a Washingtonban tartott munkaügyi értekezlet első konvenciója. A háború után hozták ezt és a legtöbb országban, kivéve Magyarországot, ratifikálták ezt a javaslatot. Vannak ugyan országok, ahol nem ratifikálták, igy pl. nem ratifikálta Anglia sem és Franciaország sem, de ez nem jelenti azt, hogy ott nincs nyolcórai munkaidő. Igenis, van törvény a 8 órai munkaidőről, sőt Angliában már arról beszélnek, hogy ott az ötnapos munkahetet fogják meghonosítani. Az angol kormányképviselők azt mondották, hogy ők azért nem fogadják el a 8 órai munkaidőről szóló egyezménytervezetet, mert Angliában már messzebb vannak, Angliában a munkanélküliség enyhítése céljából 5 napot akarnak dolgoztatni hetenként a munkásokkal. Ezzel a kérdéssel már foglalkoznak Angliában s épen azért, mert ez nem elégíti ki őket, nem fogadják el. Mondom azonban, a környékbeli országokban, Romániában. Szerbiában, Csehországban mindenütt a 8 órai munkaidő van az iparban, a gyárakban. Itt nem kell arról beszélni, hogy a konkurrencia miatt nem lehet ezt nálunk bevezetni, amint a munkaadók mondják mindig. Hiszen konkurrencia nincs, mert a környező államokban mindenütt 8 órai munkaidő van. A kereskedelmi minister ur azonban nem ajánlotta s a magyar törvényhozás nem is fogadta el. Ezt természetesen jelentik Genfbe s igy látják, hogy a magyar kormány nem fogadta el ezt. Nem fogadták el az ipari munkára bocsátható gyermekek legkisebb életkoráról, tehát a gyermekek védelméről szóló egyezménytervezetet sem. Nem fogadták el továbbá à mezőgazdasági munkások egvesülési és szervezkedési jogáról szőló egyezménytervezetet sem. Tudniilik ilyen egyezménytervezet is van. A Munkaügyi Hivatal természetesnek veszi, hogv nyugaton s mindenütt az ipari munkásoknak mégvan az egyesülési szabadságuk, de azt hiszi, hogy a mezőgazdasági munkásoknak még nincs meg. 'igaza is van ! Nemcsak Magyarországon nincs meg, hanem — én tárgyilagos vagyok — vannak még más országok is, ahol nincs meg. Kimondták azonban, hogy meg kell adni a szervezkedési szabadságot a mezőgazdasági munkásoknak is. Ezt a magyar kormány nem ajánlotta elfogadásra, mert ezzel bizonyítani akarja, hogy nem akar a nagybirtok ellen'semmit sem tenni, hogy ő a mezőgazdasági munkások szervezkedését a nagybirtok szempontjából károsnak tartja. (Yanczák János : De az igahuzást nem tartja feleslegesnek !) Elfogadták ellenben a munkaidőnek a halászati iparban való korlátozását. Olyan egyezménytervezeteket fogadtunk el tehát, amelyek a gyakorlatban nem számítanak semmit, vagy amelyek már megvannak nálunk. Ezekkel az egyezménytervezetekkel nem igen henceghetünk, mert ezek nem jelentenek semmit, sem az alkalmazottaknak, sem a munkásoknak. Rámutattam a nagy munkanélküliségre, de nem szólottam még arról, hogy a legborzasztóbb baj az, hogy most tömegesen bocsátják el az alkalzottakat is. Az ipari munkás még remélheti, hogyha nem kap Budapesten vagy Magyarországon munkát, lesz idő, mikor külföldre mehet, mert utóvégre ott is tud dolgozni és a magyar munkást mindenütt szeretik, mert a magyar munkás jó szakmunkás. Csak rá akarok mutatni arra, hogy . a magyar munkást hogyan szeretik, hogy pl. két évvel ezelőtt Amsterdamba hivtak 20 szerszámlakatost, akik ott igen szépen keresnek és családjuknak onnan pénzt küldenek. Ez jele annak, hogy a magyar munkás mindenütt tud dolgozni és jól tud dolgozni, (Szomjas Gusztáv : Az bizonyos, hogy első munkás ! — Esztergályos János : Mindenütt megbecsülik, csak itt nem !) mert a magyar munkás érzi, hogy a kenyerét meg tudja keresni s könnyebben viseli el sorsát. Tessék azonban meggondolni, mit kezdjen az a sok ezer pénzintézeti tisztviselő, az a sok ezer magántisztviselő és államtisztviselő, akiket elbocsátanak. (Szomjas Gusztáv : Mit csináljunk velük?) Abszolúte reménytélen, teljesen reménytelen a helyzetük. (Szabó Sándor : Több hivatalt és több bankot nem csinálhatunk ! Ez a legszomorúbb téma ! — Esztergályos János : Azért nem beszélnek önök róla, mert szomorú ! — Szomjas Gusztáv : A magunk pénzén csináltunk ! Tessék eljönni, megnézni a megyénkbe ! — Szabó Sándor : Azzal nem lehet megcsinálni, ha beszélünk !) A közmunkák megindítása igen fontos, de a közmunkáknál rendesen alacsonyabb bért szoktak fizetni s különben is az a magánalkalmazott, az a pénzintézeti tisztviselő fizikailag sem birja azt a munkát. Hiába mondják neki, hogy menjen kapálni, nem birja a kapálást, mert nem tanulta meg és mert fizikailag sem birja. Az alkalmazottak kérdése is olyan fontos probléma, amellyel a kormánynak foglalkoznia kell. Bátor vagyok erre vonatkozólag egy határozati javaslatot benyújtani, amely a következőképen szól (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a munkaügyi- és népjóléti minister urat, hivatkozással a Ház korábbi, ide vonatkozó határozatára, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozó törvényjavaslatot 30 napon belül nyújtsa be«. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy még néhány szót szóljak külügyi viszonyainkról. Már többször hangoztattuk itt a Házban, hogy a szociáldemokrata felfogás az, hogy mi nem helyeseljük, hogy az országot szétdarabolták. Mi ott voltunk Bernben akkor, amikor erről a tárgyalás folyt és azt mondottuk, hogy legyen meg minden népnek az Önrendelkezési joga, a lakosok rendelkezzenek afelett, hova akarnak csatlakozni, Csehországhoz-e, vagy Magyarországhoz. Ezt az elviálláspontunkat ma is fentartjuk, ma is azt mondjuk, hogy az az igazság, hogy a nép rendelkezzék