Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. lyezik a munkanélküli íket, betegeket, özvegyeket és árvákat. Amilyen összegeket kimutattam a munkanélküliek segélyezésével kapcsolatban,[ugyanolyanokat mutathatnék be az özvegyek, árvák és betegek segélyezéséről is. Ezen a téren első helyen áll a nyomdászok segélyező egyesülete. Az általam felolvasott 8 egyesület 1925-ben 5.547,000.000 koronát fizetett ki. Emellett méltóztassanak arra is gondolni, hogy a magyarországi szakszervezetek tulaj donképen régi szervezetek, melyek régi jogokat szereztek, ellenben uj egyesületi alapszabályt részükre a minister nem engedélyez. Nem emlékszünk arra az időre, hogy a kormány egy egyesületi alapszabályt jóváhagyott volna. Figyelembe kell venni azt, hogy Magyarországon a szakszervezetek körülbelül 30 évesek. Ekkor alakultak és a saját erejükből erősödtek, de sohasem volt meg az az egyesülési szabadságuk, amilyent a külföldi munkások élveztek. Nem is beszélve az angol Trades uniókról, nem is beszélve az angolokról, seholsem olyan az egyesülési jog kezelése, mint Magyarországon. Mert hiszen nálunk nemcsak a belügyminister, hanem egyszerűen akármilyen hatóság is, ha neki ugy tetszik, betilt gyűléseket s van egy rendelet, amely ugy intézkedik, hogy minden gyűlést és minden szakegyesületi gyűlést, tehát alapszabályokkal rendelkező egyesületek gyűléseit is be kell jelenteni a rendőrségnek és a rendőrség azokon meg is jelenik. Ha arról beszélünk, hogy igen nagy a kiadás, akkor rá kell mutatnom arra, hogy, igenis, óriási nagy pénzkidobás van a rendőrség tételében. Bátran lehet azt állítani, hogy egyedül Budapesten kétszer annyi rendőr van, mint egész Svájcban ; kétszer annyi is lehet, mint Bécsben, bár Bécs nagyobb város. (Esztergályos János : Rendőrállam !) De ha a rendőröket olyan célra használják fel, hogy amikor összejön hat-nyolc ember és adminisztrációs dolgokat tárgyal, àkkor a rendőr is odajön és vigyáz rájuk, — természetes, hogy itt óriási kiadásoknak kell lenniök. A múltkor, azt hiszem, Csontos képviselőtársam mondotta itt, hogy Karcagon azelőtt, békeidőben, 12 rendőr volt, és elég volt, sőt bőven is elég volt, ma azonban 60 a rendőrök száma. Kérdezi az ember : miért, mi szükség van rájuk? Félnek, pedig Karcagon alig vannak munkásmozgalmak. (Esztergályos János : Igen, de vannak Csontosok ! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Szomjas Gusztáv : Ne tessék távollévővel szemben személyeskedni ! — Vanczák János : A naplóban megtalálja majd felel rá !) A pénz ügy minist er ur beszélt a takarékossági bizottságról, hogy az igen szép működést fejt ki és mindenütt, ahol csak lehetséges, megtakarításokat eszközöl. Rá kell azonban mutatnunk épen erre a tételre, hogy a rendőrségi kiadásokat legalább a felére lehetne leszállítani, mert feleslegesek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen Magyarországon nem kell félni a bolsevizmustól és más forradalmi dolgoktól, mert Magyarországon a munkásság már keresztül ment a bolsevizmuson és azt a legkevésbbé sem kívánja, egészen indokolatlan tehát, hogy olyan óriási összegeket fordítanak közbiztonsági célokra. Itt van az országos főkapitányi állás. Nagy-Magyarországnak nem volt országos főkapitánya, most miért kell? Ugy látszik csak azért, hogy növekedjenek a költségek, mert máskülönben felesleges ez az állás. A takarékossági bizottság ezen a téren igen sokat végezhet, óriási kiadásokat lehetne megtakarítani. Ez a füzet más címek alatt is túlságosan nagy összegeket mutat ki. Ilyenek például a kormányzóság nagy óriási összegei, ezek is nagy részben feleslegesek. Vannak évi június hó 24-én, szerdán. 93 más tételek ; a pénz ügy minist erium tétele maga is óriási, de miért? Kétségtelen, hogy itt is lehet nagyon csökkenteni a tételeket. Aki külföldön utazott, az tudja, hogy sehol annyi fináncot nem lát az ember, mint Magyarországon. Ha az utas megérkezik ide Hegyeshalomra, már megrohanják a fináncok. Ha pedig Svájczban méltóztatnak utazni, akkor látni fogják, hogy az egész vonaton végigmegy egy civilrendőr és felületesen megnézi az útleveleket. Itt azonban annyi a finánc, hogy nem is lehet tudni, hogy mire valók. (Szomjas Gusztáv : És milyen csempészéseket vittek itt végbe !) Csempészés mindenütt van, de azért sehol sem udvariatlanok a közönséggel annyira, mint Magyarországon. (Szomjas Gusztáv : A világon sehol annyi csempészés nem volt, mit itt !) Láttam egyszer, hogy olyan utasokat, akiknek kifizetett Il-od osztályú jegyük volt, a fináncok kidobtak a fülkéből azzal : »Menjetek máshová, nekünk kell ez a fülke !« így tesznek Magyarországon az utasokkal. (Egy hang jobbfelől : Ez hiba !) Ha a pénzügyminister ur takarékoskodni akar, akkor elsősorban az ő tárcájánál lehetne igen sokat megtakaritani. De nem igen akarnak ebbe a kérdésbe belenyúlni, mert, ugy látszik, örökké fenn akarják tartani ezt a nagyszerű helyzetet. Szinte azt kell hinnie az embernek, hogy azért vannak ott olyan sokan az alkalmazottak, mert állás kell nekik (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) ; hiszen máskülönben teljesen feleslegesek. Aki a külföldön utazott, ismeri a különbséget a magyarországi és a külföldi hatóságok között. Azt mondják, emelni kell Magyarországon az idegenforgalmat. Nos hát annak, aki egyszer idejött és azt tapasztalja, hogy a határon zaklatják, összevisszadobálják táskáját, kufferjet, elmegy a kedve attól, hogy valaha idejöjjön. Ez igy van, ilyen apró, de kellemetlen dolgok miatt szenved az ország. Tessék megnézni, hogy más országokban hogyan ápolják az idegent ; mert tudják, hogy az idegen pénzt hoz, amely az országban marad. De Magyarországon ezzel nem törődnek, itt az idegent mindenféle kellemetlenségekkel zaklatják. (Esztergályos János : Megvan az idegen-eílenőrzőhivatal ! Egészen jó hirnevünk lesz megint ! — Vanezák János : Már csődöt mondott ! — Esztergályos János : Igen !) A népjóléti minister ur a múlt évben, amikor egy munkanélküliekből álló küldöttséget vezettünk hozzá, azt mondotta a küldöttségnek, — és ez egészen határozottan benne volt a lapokban — hogy : »Őszkor«, — már mint az elmúlt őszkor, — »benyújtom a munkanélküliség elleni törvényjavaslatot«. A népjóléti minister ur, tudvalevőleg, még ma sem nyújtotta be azt a törvényjavaslatot. (Esztergályos János : Rövid a karja !) Hát lehet-e valakinek egyáltalában bizalma a minister ur iránt, ha az Ígéreteit nem tartja be ? Nem voltunk akkor itt, épen passzivitásban voltunk, de olvastam a lapokban, hogy a minister ur ugy nyilatkozott, hogy azért nem nyújtotta be a törvényjavaslatot, mert rosszak a gazdasági viszonyok és mert a munkáltatók ellenzik a törvényjavaslatot. T. Nemzetgyűlés ! Ha mi akkor kapunk szociálpolitikai alkotásokat, amikor a munkáltatók ebbe beleegyeznek, akkor sohasem lesznek oryan alkotások. Természetes dolog, hogy a munkáltató idegenkedik mindentől, ami kiadásokkal jár. Sehol sincs olyan visszamaradt szociálpolitika, mint nálunk. Mikor mi erről a dologról, vagy másról beszélünk, akkor mindig azt a tanácsot kapjuk, hogy : tessék foglalkozni munkáskérdésekkel, amikor pedig munkáskérdésekkel foglalkozunk, akkor nem hallgatnak meg bennünket és javaslatainkat elvetik. (Urbanies Kálmán : Hogyne hallgatnók Olyan csendben vagyunk ! — Szomjas Gusztáv :
