Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

: Â nemzetgyűlés 433. ülése 1Ù2B. évi június hó 24-én, szerdán. kant a háborúban, hogy alig tudott felkelni. Retek volt előtte és száraz kenyér. Épen ebédelni akart. Megkérdeztük tőle miből él. Azt mondta, nem érdemes neki Budapestre bemenni a segélyért, mert annyi rokkant segélyt sem kap az államtól, amennyi a vicinális és a villamos költsége volna. Azt mondotta nekünk, hogy van egy leánya, aki Budapesten az egyik gyárban dolgozik, az visz neki kenyeret. Mindig csak kenyeret és retket eszik, főtt ételt sohasem. Ilyen eseteket százszámra lehetne elmondani. • De nemcsak Budapest környékén vannak ilyen állapotok. Budapesten, közel a kőrúthoz és a legszebb palotákhoz, a Kender-utcában düledező házat találtam. Bementünk oda és megnéztük a házat. Viz ömlött a falakról. A házmester azt mondta nekünk, hogy már két gyermekét temette el, mert nem birták el a vizes lakást. Ugyanez a helyzet az Angyalföldön, a Ferencvárosban. Mindenütt nagy nyomorúság van, amin nem segitenek. Csupán néhány adatot kívánok felolvasni, hogy az igen t. Nemzetgyűlésnek fogalma legyen arról, mekkora ma a munkanélküliség. 1922 december végén mégcsak 18.212 volt a munkanélküliek száma. Megjegyzem, hogy mi csak a saját kimutatásunkra, a szakszervezetek statisztikájára vagyunk utalva. Nem tudunk statisztikát felvenni az általános munkanélküliségről, csak azokat a munkanélkülieket számoljuk össze havonta, akik a szakszervezeteknek tagjai. (Szakács Andor : Mennyi volt ? — Szomjas Gusztáv : Tizennyolcezer !) 1923 augusztus végén, tehát nyáron lecsökkent a munkanélküliek száma 10.875-re, de december végén már megint felemelkedett 15.432-re ami 9% -a volt a tagok akkori létszámának. A m unkanélküliek évi átlaga 1923-ban 16.491 volt, ami tagok számának 9%-át teszi ki. 1924 januárjában -— és ebből látja az igen t. Ház, hogy mennyire emelkedik a munkanélküliek száma — már 17.643 munkanélküli volt, ami a tagok 10%-át jelenti, márciusban 22.436, ami a tagok számának 13%-a, júliusban 28.734, ami a tagok számának 15%-a. (Vanezák János : Pedig ekkor csökkenni kellett volna a munkanélküliségnek.) Októberben már 30.120, ami 15%-ot jelent, decemberben 33.095, az 1924. évi átlag pedig 25.231 volt, amely 13%-át teszi ki a tagoknak. (Esztergályos János : Több, mint 100.000 munkanélküli van !) Ezeket a számokat körülbelül 200.000-ből állítjuk össze. Nem tudjuk ugyan biztosan, de fel kell tenni, hogy legalább kétszer olyan nagy az a szám, amelyet kitesz a nem szervezett munkanélküliek száma. Sajnos, Magyarországon nem vezetnek erről statisztikát, holott minden országban pontos statisztikát állitanak össze az ilyen jelenségekről ; Magyarországon azonban egyedül a munkásszakszervezetek foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Természetesen nem tudjuk hű képét adni a viszonyoknak, csak épen hozzávetőleges képet tudunk nyújtani, de ebből is következtetni lehet arra, hogy mennyi a munkanélküliek száma. Méltóztassanak megengedni, hogy az 1925. évi adatokatis bemutassam.1925 januárjában a munkanélkülié kszáma 36.641 volt sez a tagoknak 20 %-át teszi ki; márciusban 36.893, amely 20-1%-nak nak felel meg ; májusban 34.000, ami viszont 19 %-át teszi ki a tagoknak. 1925-ben állandóan emelkedett a munkanélküliek száma, csupán májusban csökkent egy kissé. Az épitőiparban ma is munka nélkül van a tagok 46%-a. Méltóztatnak emlékezni, hogy ezelőtt különösen nyáron, ha kőmivest kerestek, nem lehetett kapni, ma azonban a kőmiveseknek 46%-a az utcán jár, mert nem kap seholsem munkát. (Bâtiez Gyula : Már 8—10 hónapja !) A faiparban a tagok 43 %-a munka nélkül van, a vasiparban oi o/ Í21 /

0

. Már most nézzük — ha méltóztatnak figyelemmel kísérni, meglehetősen érdekesek az adatok, — minő a munkabérveszteség azáltal, hogy ennyi ember nem dolgozik. Ez természetesen közgazdasági veszteség, mert ha a munkás nem dolgozik és nem vehet cipőt, nem vehet ruhát, akkor a kereskedő sem keres, tönkremegy, szóval az egész gazdasági életre kihatással van, ha a munkások nem tudnak dolgozni. (Saly Endre : A kereseti adó sem folyik be !) Igen, majd ezt is ki fogom mutatni. A munkanélküliek keresetvesztesége az átlagos heti kereset alapján kiszámítva a következő. 1924-ben, figyelembevéve a szakszervezeti tagokat, a munkabérveszteség volt 557.991,286.000 korona. 1925-nek csak az első három hónapjában 242.163,904.000 K. Az első öt hónapban a munkabérveszteség 401.369,594.000 K volt. Egyedül május hóban a veszteség 85.367,000.000 K volt. Természetesen ez összeg után a kereseti adó sem folyt be, tehát az állam is és az egész közgazdasági élet is megkárosult. Az állam keseseti adó vesztesége 1924-ben kitett 5.000,483.000 koronát, 1925 első negyedében pedig 2.000,436.000 koronát. Áz állam vesztesége az első öt hónapban összesen 4.045,000.000 korona volt. A kisebb számokat nem is olvasom. A forgalmi adó veszteség volt 1924-ben 23.479,000.000 korona 1925 első negyedében 14.383,000.000 korona, 1925 első öt hónapjában 23.873,000.000 korona. Ha tehát ilyen nagy a munkanélküliség, akkor egyszer mégis azt kellene kérdeznie a kormánynak, hogy miből élnek ezek az emberek. Hiszen vannak emberek, akik hónapok óta, de vannak olyanok is, akik egész éve nem keresnek semmit. Családos emberek vannak, akik egyáltalában hiába akarnak dolgozni, hiába mennek akárhová, nem kapnak munkát. Ezek nagyrészt a szakszervezetektől kapnak támogatást. Sajnos, a szakszervezetek fizetőképessége már annyira csökkent, hogy nem bírnak eleget tenni a munkanélküliek követeléseinek. Egynéhány számot leszek bátor felolvasni arra vonatkozólag, hogy mit fizettek ki a szakszervezetek a munkanélküliek segélyezésére. 1924. évben kifizettek a magyarországi szakszervezetek 7.348,000.000 koronát. 1925-ben ez az összeg még nagyobb lesz, mert eddig csak a nyomdászok maguk fizettek 1.856,000.000 koronát, a vasmunkások 1.400,000.000 koronát, a famunkások 1.343,000.000 koronát, az épitmőunkások 54,000.000 koronát, a cipészek 280,000.000 koronát, a szabók 131,000.000 koronát, a böröndösök 500 tagú szervezete egyedül fizetett 35,000.000 koronát. (Esztergályos János közbeszól.) A szűcsök szervezete, mely 436 tagból áll, 34 milliót fizetett ki. Tehát ez a 436 munkás is annyit gyűjtött a munkanélküliek számára, hogy képesek voltak 34,000.000 koronát kifizetni. Ezzei szemben minduntalan, de különösen a mostani időkben halljuk, hogy mindig a szakszervezeti terrorról beszélnek. Mi, akik bent élünk a szakszervezetekben, nem tudunk erről a terrorról. Azt mondhatjuk, hogy ha valahol van demokrácia,, az elsősorban a szakszervezetekben uralkodik. (Bâtiez Gyula : A vezetőséget is titkosan választják !) Hiszen a szakszervezetek vezetőségeiket is titkosan választják. A vezetőség különben is köteles működéséről igen rövid időközökben beszámolni. Megállapítható emellett az is, hogy nem is a vezetők, hanem maguk a tagok vezetik a szakszervezeteket. A múltban is főleg az volt a vezetők hivatása, hogy amikor a munkások könnyelműen vagy meggondolatlanul sztrájkba akartak lépni, a vezetők figyelmeztették a munkásokat arra, hogy ezt ne tegyék. Mondom tehát, épen az ellenkezője áll annak, amit mondanak. Más országokban mindenütt elismerték a szakszervezeteket, mint fontos társadalmi intézményeket, már csak abból a szempontból is, hogy a munkásokat fegyelmezik, segé-