Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

u \A nemzetgyűlés 422. ülése 1925. évi június hó 5-én, pénteken. A "nehézség és a veszély abban áll, hogy ezt az irtózatos hosszú küzdelmet azok is, akiknek kevesebb a vesztenivalójuk az országban, mint nekünk, azok, akik éheznek — mert mi nem éhezünk —, azok a nagytömegek, akik éheznek, szenvednek, ilyen lelkinyugalommal fogják-e kiállani?" Azoknak kell a lelkiállapotát tekintetbe venni, s ez kutya, kötelessége minden magyar politikusnak, minden politikai pártnak, Nekem az a meggyőződésem, hogy ha a kormány erre a Házra akar mindenesetre támaszkodni, ha fél a házfeloszlatástól, ha az impulzusokat nem a pártpolitikai kereteken kivülről veszi és nem törekszik a nagy rétegekkel való harmóniára, hanem csak a pártokkal való harmóniára és az ezzel a Házzal való kormányzásra, akkor sajnos, nem lesz képes a nagy tömegekben azt a megnyugvást teremteni, amely elkerülhetetlen kelléke annak, hogy a sok és nehéz szenvedés között türelemmel hozzák továbbra is az áldozatokat." Ez ma is áll. Nem arról van szó, hogy mi pártok, amelyek szemben állunk, mint intézzük el itt ebben a nemzetgyűlésben egymással a dolgainkat, hanem arról van szó, hogy a nemzet széles és elégedetlen rétegei mint intézik el a harcot egymással. Mint intézi el nemcsak az elégedetlen munkástársadalom, hanem a nagyon sokban szintén 'elégedetlen polgári társadalom. Hogy ebben a nagy mérkőzésben csakugyan felül fog-e maradni a polgári társadalomi, szemben a szociáldemokrata párttal minden alkotmányos eszközzel megvivandó küzdelemben, igen vagy nem, ez a kérdés ma is. Gróf Andrássy Gyula azt mondotta továbbá (olvassa): „Óriási veszélyt látok abban, hogy az a politika erősödik meg, amely létét a mostani többségtől várja. Ezért voltam ellensége az olyan megegyezésnek, amely nem biztosit többséget ama merészebb reformpolitika számára, amelyet elkerülhetetlennek tartok, amely ha nem fog jönni szép szerével, akkor majd betörik a kapukat és fog még sokkal messzebbmenő követelésekkel fellépni, mint aminőkkel ma még ki tudnók elégíteni, ha irányítani tudnók és mérnők. Akkor nem' lesz fokozatos fejlődés, de ugrás lesz épugy mint a választójog kérdésében. A választójog kérdésében is megjártuk. Én ugy érzem és ugy látom, hogy sokkal nagyobb az elkeseredés az alsóbb rétegek eg;y részében — itt közbeszóltak: ez izgatás —, sokkal nagyobb mint gondolják. Állítom azt, hogy az egész világon nincs állam, ahol a nép széles rétegei ne éreznék a háború iszonyú siilyát, ne volnának mind elkeseredve a végletekig. Elismerem, hogy nem a választójog a mérvadó, nem az az egyedüli rugó, hanem sok más járul hozzá, sokkal fontosabb még az, hogy van-e élelmiszer. De hogy ha már el van keseredve az ember •— mint ahogy ma el van keseredve, nemcsak a magyar munkás társadalomnak, hanem, a magyar polgári társadalomnak is nagyon de nagyon sok millió tagja —, és azt látja, hogy ugyanakkor azt a jogot sem kapja meg, ami megígértetett, akkor igen könnyen elveszíti az önuralmát, azt a fegyelmezettséget, amelyen alapul a háború vihetésének lehetősége és amelyen t. Nemzetgyűlés, alapul ma a békében való munkálkodásnak és együttérzésnek lehetőség-e. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ez az idő volt az, amikor olyan nehéz helyzetben volt a magyar kisgazdatársadalom is a folytonos rekvirálások miatt, hogy itt a képviselőházban mondotta épen Meskó Zoltán t, képviselőtársam, amikor arról volt szó, hogy nemcsak hogy az embernek nincs eleget mit ennie, hogy nemcsak azért kell szaladnia kény ér jegyekért, hogy legyen meg a mindennapi falatja, hanem a jószágtenyésztésre sem jut a fékevesztett rekvirálások miatt elegendő élelmiszer, ekkor mondta: „Úgy látszik, hogy sovány disznók és kövér bankárok szaladgálnak ebben az országban." (Forster Elek: Ugy is volt! — Pikler Emil: Ma is ugy van!) Hogy ez a hasonlat talál-e részben a mai viszonyokra, arról nem vitatkozom. Tény az, hogy ha talál, nem a mienk a hiba,, nem a mienk a felelősség, hanem a t. kormányé és a t. ministerelnök uré. Andrássy Gyula gróf t, képviselőtársam 1918 nyarán felülemelkedett az egyéni érdeken, amikor előbb jelzett beszédet elmondotta. Történelmi jóslást adott és én, aki hibáztattam és hibáztatom ma is a plurális választójogra vonatkozó javaslatát, és aki azt nemzeti szerencsétlenségnek tartottam, hogy azt beterjesztette, viszont belátom azt, hogyha 1918 nvarán az ő szava csakugyan nem a pusztába kiáltó szó lett volna, ha a nép csakugyan jogot kapott volna, akkor 1918 októbere talán be se következett volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Egészen bizonyos! — Baticz Gyula: 1919 március 21-ike egészen bizonyosan nem következett volna be!) Menjünk tovább a választójog történetében. Jött a Friedrich-féle választás, az általános, egyenlő, titkos választójog alapján, nagy polgári többséggel, amely a nemzetgyűlésbe bevonult. Azután jött a gróf Bethlen István t. ministerelnök ur által rendezett választás. Ebben a választásban tagadhatatlanul erőszakosság is volt. Elzárattak az urnáktól olyanok, akiknek joguk lett volna szavazni. Az ajánlási ivekkel manipulációk, machinációk történtek — erősebb szavakkal nem akarom jellemezni —, akár csak 1910-ben, mikor a munkapárt többséget kapott. Mindig azt vetik szemére a t. kormánynak, hogy nem tiszta eszközök utján jött létre az a többség, amely a háta mögött áll és hogy ez nem képviseli a nemzetet igazán. Ennek ellenére nagyatádi Szabó István benn volt éveken keresztül a kabinetben. Bíztunk benne, akik annakidején a háta mögött állottunk; mindig vártuk, hogy mikor fogja a régi programpontokat vagy azoknak csak egyikét-másikát is érvényesíteni. A várakozás, sajnos, hiábavaló volt. Meghalt, tőle nem kérhetünk számon semmit. De számon kérhetjük, t. Nemzetgyűlés, a kormánytól, amely nagyatádi Szabó István örökét átvette — amely kormány és amely egységespárt a maga létét nagyatádi Szabó Istvánnak, s az ő nagy népszerűségének köszöni --, hogy hol van a régi program, és hol van a választói törvény az általános, egyenlő és titkos szavazati jog alapjául Nincs itt, e helyett hozták ezt a felemás javaslatot. Előzetesen azonban házszabályreviziót csináltak a t. túloldalról, erőszakois kizárásokat a parlamentből. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Huszonöt napra tiltottak ki képviselőket» akik bizgatták itt, hogy mi van a panamázással. Én nem akarok ráolvasni senkinek a fejére semmit. Tény azonban, hogy gróf Tisza István ilyeneket néni csinált, már pedig ő nemcsak az erőnek, hanem az erőszaknak is embere volt. Ö még a látszatát is kerülni akarta mindenkor annak, hogy 25 napra zárasson ki képviselőket ebből a Házból, hogy az esetleg felszínre kerülő törvény ja vaslatok tárgyalása alkalmával, amelyek a népnek húsába és vérébe belevágnak,