Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

A nemzetgyűlés 422, ülése 1925, még csak lehetősége se adassék meg annak, hogy ahhoz a javaslathoz hozzászólhassanak. (Nagy János (tamásii): Téves ez egy kicsit!) Hát akkor miért volt, t. képviselőtársami (Csontos Imre: A képviselő urnák tudnia kellene, hogy mi történt!) Engedelmet kérek, történtek gróf Tisza István házelnöksége idején még nagyobb rendzavarások is, történtek itt olyan kivezetések, amikor a palotaőrök éles karddal támadtak rá a képviselőkre, de nem emlékszem, hogy valamikor több lett volna a kizárás 10 napnál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Még a látszatát is kerülni akarta gróf Tisza István annak, hogy az a képviselő, ha be akar jönni a képviselőházba, oda hetekig be ne jöhessen és alkotmányos jogait ne gyakorolhassa. Akit azonban 25 ülésre zárnak ki a nemzetgyűlés terméből, az az önök gyorsított tárgyalási módja szerint időt sem kaphat arra, hogy hozzászólhasson ahhoz a törvényjavaslathoz, bármennyire akarna is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tovább menve, az alatt a három év alatt, amely az önök rendelkezésére állott, ki kellett volna küszöbölni minden ütköző pontot, amely magyar embert magyar embertől elválaszt, hogy mindnyájan egy pontra szegezhessük tekintetünket, összesithessük gondolatainkat elszakított véreinkkel. E helyett a széles néprétegek elégületlensége közben testvérharc dúlt ebben a csonka országban a vezetők között. Megengedjük magunknak azt a fényűzést, hogy temérdek költséggel heteken és hónapokon ^át viaskodunk egymással itt a Házban olyan kérdésekre nézve, amelyeket pár nap alatt el lehetne intézni, ha mindnyájan arra az álláspontra helyezkednénk, hogy a népnek jog kell és végre-valahára egyszer le kell vonnunk a történelmi tanulságokat és ne a hatalmi szempont, a pártpolitika legyen irányadó, hanem a nemzet egyetemes érdeke. (Drozdy Győző: Ilyen magasságría sohase fognak emelkedni!) Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársain, aki mindnyájunk osztatlan nagyrabecsülését élvezi, felszólalt ebben a házban, ez a régi konzervatív főúr az általános egyenlő és titkos választójog mellett. (Drozdy Győző: De ugyanakkor Kuna P. és Csontos ellenzi!) Hallottam felszólalásait a régi képviselőházban, a munkapárt idejében is, amikor arról a veszedelmes lejtőről, amely a nemzeti jogok elsikkasztásához vezetett, vissza akarta téríteni a régi munkapárti többséget. Emlékezem rá — és vannak egy páran, akik velem együtt itt ültek abban a képviselőházban —, amikor gróf Apponyi Albert beszédét a munkapárt tagjai is — néhaiak részben és még most is meglévők •— ép olyan figyelemmel és áhítattal hallgatták, mint mi hallgatjuk innen, az ellenzéki oldalról. Megdobogtatta a szivünket, izzásba hozta a vérünket, de mikor a szavazásra került a sor, a kéz meg volt kötve, a cselekvésszabadság zászlaja a munkapárti túloldalon lehanyatlott és gróf Apponyi Albert ékes, gyönyörű szónoklatának gyakorlati vonatkozásban nem lett semmi eredménye. Ép igy van ma is. Hiába mondta el gróf Apponyi Albert gyönyörű beszédét az általános, egyenlő s titkos választójog mellett konzervatív oldalról (Strausz István: Nem biztos! A ministerelnök ur tétovázik!); hiába döntötte meg azokat a kifogásokat, amelyek felmerülhetnek akár a történelmi tradíciók, akár az intelligencia vezetőszerepe, akár a magyar középosztály szempontjából, a többség hajthatatlan, szavazni fog ugy, amint a törvényjavaslat diktálja, sőt esetleg szavazni KAPLO xxxm. évi június hó 5-én, péntekén. 45 I fog a törvényjavaslat ellenére az általános nyilt szavazás mellett is. Ezzel szemben egy mentség lehet, hogy suprema lex salus rei publicae. Az, hogy azért csinálják mindezt, mert erre a kormányra, erre a kormánypártra létszüksége van ennek az országnak, tehát a létszükség indokolja, hogy ezt a mostani időknek meg nem felelő, a nép széles rétegeit választójoggal fel nem ruházó javaslatot is keresztülerőszakolják, mert csak i igy látják a nemzet sorsát biztosítva, csak igy látják az ország jövőjét megfelelőnek, ha ezt a választójogot át erőszakolják és vele a maguk uralmát meghosszabbitják. Erre feleletet kell adnunk, annyival is inkább, mert Tankovics t. képviselőtársam nyíltan megmondotta, hogy az egységespárt érdekében, tehát a hatalom megtartása végett való ez a javaslat. Kérdezem, milyenek az állapotok az országban? Elégületlenség van mindenütt, népszerűtlensége a kormánynak és az egységespártnak. Ezt maga gróf Bethlen István ministerelnök ur is kénytelen volt egy beszéde alkalmával elismerni. Tény, hogy ez az elégületlenség részben a helyzetből folyik, amiért okolni sem a kormányt, sem az egységespártot nem lehet. Az is tény azonban, hogy azokból a mulasztásokból is folyik ez az elégületlenség, amelyeket három esztendő óta elkövettek. (Strausz István: Inkább!) Miért mondják, t. iúloldali képviselőtársaim, hogy mi ezzel izgatunk! Ha nem mondanók is el, csak lepleznők a bajt és ha igy megy tovább, akkor megerősödik a szociáldemokrata nárt talaja ebben az országban. (Peyer Károly: Nem lesz baj!) Nem látják ezt, t. egységespárti képviselőtársaimi Ezzel szemben az elbarrikadirozásnak, az eltorlaszolásnak műveletéhez fognak, megtiltják a szervezkedést, nem gondolva meg azt a történelmi igazságot, hogy a visszafojtott, megtagadott gyülekezési és egyesülési szabadság sokszor nagyobb szervező erő, mint a megadott gyülekezési és egyesülési jog. (Drozdy Győző: A kitagadottak együtt vannak mind!) Önök nevelik, t. túloldal a földalatti erőket, ámenek esetleg kitörve, magának a nemzeti életnek termő fáját veszélyeztetik és kockáztatják, hogy az továbbra is zöld hajtásokat hozhasson a jövő számára. (Drozdy Győző: Csak jogfosz! tással kormányozni mégsem lehet!) j Felmerül a kérdés, támaszkodhatik-e a kormány, az egységespárt, a kisgazdatársada' lomra, tehát a nemzet gerincére és a vele szoros kapcsolatban lévő kisiparostársadalomra, a magyar polgári társadalom e legerősebb bástyáira. Nem. Kénytelen vagyok ezt felelni. A kormány csak az itt ülő kisgazdaképviselőkre támaszkodhatik (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a báloldalon: Műkisgazdák! — Pikler Emil: Álkisgazdák!), de nem a széles kisgazdarétegekre, ez pedig azt hiszem, némi különbséget jelent. (Drozdy Győző: Egy kisgazda sincs az országban, aki helyeselné magatartásukat! — Mozgás a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: Csak az helyesli, aki a birkapörköltből evett! — Csontos Imre: Majd meglátjuk! — Nagy Vince: Gyerünk titkos szavazással Karcagra! — Csontos Imre: Lehet! Szívesen veszem! — Zaj.) Csendet kérek, képvi• selő urak minden oldalon. (Nagy Vince: Kapacitáljuk egymást a titkos választójog érdekében!) Annak nem ez a módja; a képviselő ur nagyon jól tudja. (Nagy Vince: Itt, ebben a parlamentben nincs mód a kapacitálásra! — Zaj.) 7