Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

426 À nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. illusztris példákat mutathat a legutóbbi választás, amikor közvetlenül a választás előtt azért, mert valakinek kerület kellett, vagy mert valakinek az arca nem volt kedves a kormánynak, a kerületet kettévágták és ugy osztották be, hogy vagy az az illető, aki a kerületet megérdemelte, ott elhelyezhető legyen, vagy pedig hogy a másik jelölt megbuktatása, esetleg mind a két kerületben, de legalább egyben, biztosittassék. Azt hiszem ezeknek az állításoknak valódiságát senki sem fog igyekezni megcáfolni, mert ezek közismert tények. Szükségesnek tartom, hogy már ebben a törvényben rendelkezés legyen arra vonatkozólag, hogy mégis mi az a minimum, amely egy kerület nagyságánál számbajöhet. Azt hiszem, helyesebb, ha a lakosok számából indulunk ki, nem pedig a szavazók számából, és azt hiszem, általában 50—60 ezer lakost vehetünk annak a számnak, amely az egyes képviselőválasztókerületekben megfelel, úgyhogy én tisztelettel bátorkodom — tekintettel arra, hogy első indítványom ugy szól, hogy a képviselők egynegyedrésze íajstrojnok alapján választassák, háromnegyedrésze pedig választókerületenkén, — javasolni, hogy a kerületek nagysága ugy állapittassék meg, hogy az egyes képviselői választókerületekben circa 50.000, a lajstromos kerületekben pedig circa 60.000 lakosra jusson egy képviselő. Kisebb eltérések mindig voltak és lesznek, de ilyen direktívát feltétlenül le kell fektetni a törvényben még akkor is, ha számolunk azzal a lehetőséggel, hogy rendelettel fog a kormány intézkedni, mert igazán játék az, hogy van olyan választókerület, amelyben 750 választó, vagy 1000—2000 szavazó van, s vannak viszont olyan kerületek is, ahol 18.000 választó van. Még Angliában is, ahol a történelmi múltra nagyon sokat adnak, a kerületek beosztásának legújabb reformjánál is figyelembe vették, hogy a kerületek lakosságának számával a szavazók száma arányos legyen. Kétségtelen, — hogy helyes-e, nem helyes-e, nem tudom, de a fejlődés mindenesetre oda irányul — hogy ha demokráciáról beszélünk, akkor az a demokrácia tényleg legyen is olyan, hogy az a demokrácia alapelveit ne sértse. Mert hogy az egyik kerület választójának szavazata — a mostani beosztás mellett tényleg ugy van — hússzor annyit érjen, mint a másik kerület választójáé, ez mégis csak abszurdum. Az ilyen abszurdumokat, azt hiszem, ki kell küszöbölnünk. Előrebocsátom, hogy én annak is tudatában vagyok, hogy az a szám, amelyet én javaslatomban~ felhoztam, vagyis a 200 képviselő, Magyarországon még mindig túlmagas. Én azt hiszem, Magyarország sokkal helyesebb utakon járna, ha követné a józan Hollandia példáját, amely 7 milliós ország 100 képviselővel beéri, pedig ez az ország gyarmatokkal is rendelkezik. A képviselők nagy száma sem a viták szinvonalat, sem a viták nyugalmát, sem a törvények jóságát biztosítani nem tudja. De teljesen kilátástalannak tartottam volna ilyen radikális megoldást javasolni és ezért sokkal szerényebb keretek között mozog javaslatom, úgyhogy a jelenlegi állapottal szemben végeredményben csak 45-tel csökkenti a képviselők számát. Minthogy nem akarom magamat azzal a hiu reménnyel áltatni, hogy a nemzetgyűlés bölcsessége átlátván ennek a mai helyzetnek fonákságát, e tekintetben egy radikálisabb javaslatot is el fog fogadni, tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogyha többet nem, legalább ennyit fogadjon el és ne űzzön ebben a szerencsétlen, folyton szanálásra szoruló országban ilyen luxust saját maga törvényhozásának szűk keretében. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Ez a 12. § tulajdonképen az egész választójogi törvényjavaslat legelőkészitetlenebb szakasza. Ezt Ernszt Sándor t. képviselőtársunk Huszár Károly képviselőtársunk részéről beterjesztett és egész más irányú javaslatnak pótlásaként hozta be a választójogi bizottságba. Hirtelen, kapásból lett az ott megtárgyalva, az ellenzéknek nem is volt módjában idevonatkozó kifogásait a választójogi bizottságban érvényesiteni. Az a javaslat, amelyet Ernszt Sándor t. képviselőtársam előterjesztett, hirtelen, ripsz-rapsz, fogadtatott el, ennélfogva mi ezzel a javaslattal szemben a lehető legnehezebb helyzetben vagyunk. Magában a szakaszban kétféle intézkedés történik. Az egyik intézkedés a választókerületek beosztására vonatkozik, a másik intézkedés Ernszt Sándor képviselőtársunk javaslata, amellyel tulajdonképen ebben a parlamentben a többségnek még egy Mussolini-szerü pótlékot is kivan biztosítani. A választókerületi beosztásról, amennyiben ez a negyedóra nekem megengedi, csak annyit bátorkodom mondani, hogy én a magam részéről nem akceptálom azt, hogy ez a választójogi törvény ennek a kormánynak a kerületek csökkentésére nézve felhatalmazást adhat. Az én álláspontom az, hogy a választókerületek beosztása csakis a törvényhozás joga, ebben a tekintetben mi a kormánynak továbbra is kivételes jogkört nem adhatunk, nincs is szükség erre, mert ezt a beosztásról szóló javaslatot a kormány ideterjesztheti, a közvélemény és a nemzetgyűlés elbírálhatja. Ennélfogva én a magam részéről a választókerületek beosztását illetőleg be kívánnám venni ebbe a szakaszba azt, hogy a nemzetgyűlés jellege és jogköre csakis e külön választójogi törvény életbelépte után következik be. Tehát az országgyűléssé való átalakulásról is, amit önök terveznek, csak akkor lehet szó, ha a választókerületekre vonatkozó törvényjavaslat elkészül és azt a törvényjavaslatot a Ház elfogadja. Nem is túlságosan sürgős ez az országgyűléssé való átalakulás. A másik Ernszt t. képviselőtársam javaslata, aki az egyes kerületi szavazások mellett még egy országos, lajstomszerinti szavazást is javasol. Erre az országos lajstromos szavazásra nézve különböző álláspontom lehetnek. Mi ellenzékiek, amennyiben a titkosságot nem tudjuk biztosítani, készek vagyunk ezt elfogadni. Huszár Károly t. képviselőtársunknak azt a javaslatát is, hogy a Külön kerületi választások mellett még titkos szavazással, egy országos lajstromos választás is történjék, vagy elfogadnánk a kisebbségek érdekében olyan országos lajstromszerinti választást, ahol a kisebbségek, tehát azok a szavazatok, amelyek következménye mm lett képviselőküldés, a kisebbségek érdekében külön számban vétessenek, összesíttessenek és ezekre bizonyos mandátumok ráadassanak. Ez a dán-rendszer, amely rendszer mellett a bizottságban Vázsonyi t. képviselőtársam foglalt állást. Minthogy, amint előbb állitottam, ez a szakasz teljesen eiŐKészitve nincsen, bátorKodom először is a követKező határozati javaslatot beterjeszteni. (Olvassa) : »A 12. §-ban fogadtassék el az 1. bekezdés és a 2. bekezdés első mondata. Tehát addig, hogy külön törvény állapítsa meg a kerületi beosztást« és toldásként e bekezdéshez javaslom még a következő mondatot : »A nemzetgyűlés jellege és jogköre e külön törvény életbe lépte előtt nem változtatható meg. A szakasz többi része adassék ki egy újonnan alakítandó választójogi bizottságnak« — a szociáldemokraták nem voltak jelen abban a választójogi bizottságban. (Felkiáltások a jobboldalon : De miért nem voltak ! —• Nagy Vince : Mert kidobálták őket !) —• » hogy a kisebbségek