Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

422 A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. választópolgárokat védem, akiknek a nyílt szavazás ellenére is volt bátorságuk politikai meggyőződésüket követni. Igen szeretném, ha ezek a választópolgárok biztosítva lennének abban a tekintetben, bogy két évig — amikorára a képviselőválasztás hullámai csillapodnak —• ezek a hatósági munkakörből oda beállított képviselőjelöltek nyakukra vissza nem kerülhetnek. (Élénk helyeslés a szélsőbaloIdaion.) Nem akarok rágalmazni, méltánytalanul vádolni, de az emberben mégis van valami fájó érzés és a bukott képviselőjelölt igen sok balsikert tulajdonithat esetleg egyes választóknak és bármilyen objektiven kívánja is a közigazgatás ügyeit kezelni, megtörténhetik, hogy a legjobb akarat mellett sem tud ehhez az objektivitáshoz ragaszkodni. Ezekre hivatkozva ajánlom javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szabó Imre 1 Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Én csak azért szólalok fel ennél a szakasznál, hogy élőszóval is bejelentsem csatlakozásunkat azokhoz a módositó indítványokhoz, amelyeket e szakasz módosítása tárgyában Farkas Tibor, Szakács Andor és Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársaim előterjesztettek. Bár ez a szakasz ugy kezdődik, hogy nem választható országgyűlési képviselővé az stb. stb., mégis ez a szakasz az előző jogfosztó rendelkezésekkel szemben tényleg jogot ad, olyan jogot, amelyet azonban — ha nyíltan akarunk beszélni — inkább ugy lehetne nevezni, hogy : a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének választójoga. Ez a szakasz végig felsorolja azokat az intézkedéseket, amelyek szerint valaki nem jelölhető, illetőleg nem választható képviselőnek, így például az, aki a közigazgatásban vagy más egyéb állami és birósági funkciókban működött. Mégis azt látjuk, — amint azt előttem szólott képviselőtársaim is megállapították már — hogy közigazgatási tisztviselő, szolgabiró és más ugyanabban a kerületben is felléphet egy bizonyos idő múlva, bizonyos formalitások betartásával, tehát ez a szakasz nem azt jelenti, hogy nem választhatók, hanem ellenkezőleg törvényben van statuálva, lefektetve, hogy most már ezek után választhatókká válnak. Hogy ebből azután mi minden származik, arra feleslegesnek tartom rámutatni, mert hiszen ezt az előttem szólók már vázolták. Egy azonban bizonyos : meg kell védeni a választókat attól, hogy szolgabirák és más hatósági személyek egy nem várt eredménytelenség esetén, — újra visszaülve abba a hivatalba, ahol azelőtt hivatalnokoskodtak s esetleg meggyülöltették magukat — a sikertelen választás miatt érzettelkeseredésüket a választókkal éreztessék. Ezenkívül én sem hagyhatom szó nélkül e paragrafus második bekezdésének azt a rendelkezését, amely azt mondja, hogy nem választható (olvassa) : »a legközelebbi általános választásig és ezen a választáson az az ügyvéd vagy más meghatalmazott, akielső izben a jelen törvény életbelépte után, utóbb pedig az előző általános választás óta a választókerület területén folyamatban volt vagy lévő földbirtokrendezési ügyben az érdekelt igénylők képviseletével volt megbizva.« A mi részünkről is nem egyszer hangzott el már interpelláció e tárgyban, sőt polgári képviselőtársaim részéről is sok panasz tárgyát képezte már az, hogy a vidéken, ha a földigénylők bármilyen formában is kifejezésre akarták juttatni óhajtásaikat, kívánságaikat, a költségeket, azt a néhány garast, amire szükség volt, össze akarták hozni, akkor a közigazgatási hatóságok, le egész az utolsó bakterig, mindenki mindent elkövetett, hogy ez a kísérlet ne sikerüljön. Az összerakott pénzecskét a csendőrök elkobozták és igy előre is lehetetlenné tették azt, hogy bármilyen formában is összeadják anyagi erőiket, hogy a földigénylésre szükséges tőkét' megszerezzék. Ha akadt imittamott egy-két ügyvéd, aki vállalkozott — akár önzetlenül, akár pénzért — arra, hogy ezeket a szegény embereket jogaikhoz hozzájuttassa, ugy egyenesen lehetetlen intézkedés a törvényjavaslatban az, hogy ezeket ezen a címen azért, mert vállalkoztak erre, elüssék választó jogosultságuktól, amit az előző részben a köztisztviselőkkel szemben nem tettek még. Nem az a célom felszólalásommal, hogy az ezeknek juttatott jogokat panaszoljam fel és kifogásoljam, hogy jogokat adnak nekik. Én nem azokat az ügyvédeket védem, akik hiénamódra rávetették magukat a földéhség kiuzsorázására, nem azoknak az ügyvédeknek érdekében szólalok fel, akik a földéhség nyomán igyekeztek maguknak anyagi előnyöket szerezni, hanem azoknak az ügyvédeknek érdekében beszélek, akik önzetlenül, a normális, bíróságilag megszabott anyagi igényeik kielégítése mellett, de igen sokszor, sőt a legtöbbször minimális díjazásért szaladgáltak, míg végre itt-ott sikerült földhöz juttatniok a földigénylőket. Ha tehát ilyen ügyvédek akadtak, ugy nem lehetséges, hogy ezeket elüssék attól a jogtól, hogy képviselők lehessenek ; annál is inkább, mert hiszen nyilvánvaló, hogy vannak a túlsó oldalon is olyan képviselőtársaink, akik ezzel szemben hatalmas, anyagilag erős földbirtokosokat képviseltek a Földbirtokrendező Biróság előtt, tehát lehetetlen, hogy amikor erre nézve az egyik oldalon találok intézkedést, a másik oldalon ne találj ak. ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Épen ezért a törvényjavaslatnak ilyen irányú intézkedését a magunk részéről el nem fogadhatjuk. Csatlakozom Farkas Tibor, Szakács Andor és Hegymegi-Kiss Pál képviselő urak javaslataihoz. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Senki feliratkozva nincsen ! Elnök : Kíván még valaki szólni? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. (Felkiáltások a jobboldalon : Szünetet kérünk !) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ; Az ehhez a szakaszhoz beadott módosításokkal egyenként kívánok foglalkozni. Az első módosítást Farkas Tibor t. képviselőtársam nyújtotta be. Módosítása arra vonatkozik, hogy a 11. § első és második pontjában felsorolt tisztviselők már akkor se legyenek választhatók, ha a választás kitűzését megelőző három hónap alatt azt a bizonyos szóbanforgó állást betöltötték. Ezzel szemben a jelenleg érvényben levő törvény és az 1913-as törvény a javaslattal konformisan ugy inzézkedett, hogy a választás napjának kitűzésétől a választásig terjedő időben ne legyen szabad az illető közfunkcionáriusoknak a felsorolt állásokban impériumot gyakorolnia. Az igen t. képviselő ur indítványa szerkezetileg megfelel az 1899 : XV. te. megfelelő intézkedéseinek, ahol azonban mindössze háromheti ilyen megelőző határidőt tartott szükségesnek a törvény. Nézetem szerint azonban akár hoszszabb, akár rövidebb határidőt választunk is, ez a választás kitűzése előtti időre megállapított határidő teljesen lehetetlenné tenné ezeknek a közfunkcionárinsoknak, hogy valaha is fellépje-