Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

A nemzetgyűlés 430. ülése 19.25. évi június 19-én, pénteken. 421 szó elé a következő szavak beírását javasolom : »vagy nagyközség főjegyzője«. Második módosításom a következő : A 11. § első bekezdése 2. pontjában »az érdekelt igénylők« szavak helyett a következő szavak szúrassanak be : »bármelyik érdekelt fél.« Ajánlom módosításaim elfogadását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? 'Forgáes Miklós jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Ennél a szakasznál Szakács Andor képviselőtársam indítványának elfogadása tulaj donképen erkölcsi fokmérője annak, hogy ebben a nemzetgyűlésben a t. többségi párt tényleg az egyenlő elbánás elvén áll-e, vagy sem. Szakács Andor képviselőtársam nem tett kifogást a belügyminister urnák az ellen a javaslata ellen, hogy a földigénylők képviselői ugyanabban a kerületben nem lehetnek képviselőjelöltek és ezt elfogadta, de ugyanezt ő a másik oldalon, a nagy uradalmak ügyvédeivel szemben is kívánta alkalmazni ; azoknak az uradalmaknak ügyvédeivel szemben is, amely uradalmak gazdasági cselédek felett rendelkeznek. Tudjuk azt, hogy kötelező nyílt szavazás esete áll fenn, tehát a kötelező, nyílt szavazás folytán tulaj donképen — jól mondták képviselőtársaim •— egy pluralitás állott be, mert annak az uradalomnak feje, vagy bérlője egyszersmind szavaz, illetőleg szavaztat az egész háta mögött álló (Szakács Andor : Cselédséggel, bérlőkkel) és nála alkalmazásban levőkkel. Amikor ilyen pluralitás állott be, akkor annak az ügyvédnek, aki ezekben a perekben az igénylőkkel, tehát a néppel szemben az uradalmat képviselte, szintén ne legyen joga ott képviselővé lenni. Ez olyan erkölcsi magaslaton álló inditvány, (Zaj a jobboldalon.) amelyet a t. többségi pártnak az én meggyőződésem szerint, ha egyenlő mértéket kíván alkalmazni, feltétlenül el kell fogadnia (Ugy van ! Ugij van ! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék meggyőződve lenni, mi nem sok reményt füzünk ehhez a választójogi törvényhez, mi nagyon sokan vagyunk olyanok, és tudjuk, hogy az urak között is igen sokan vannak, akik meg vannak győződve arról, hogy e törvény szerint nem lesz Magyarországon választás. (Rakovszky Iván belügyminister : Megint forradalom lesz?) Nem. A higgadtabb, józanabb felfogás azt a reakciós gondolatot, amely ebbe a törvénybe be van plántálva, igen t. minister ur, rövidesen meg fogja változtatni. Helyeslem Szakács Andor t. képviselőtársam indítványát abból a szempontból is, hogy azok közé, akik saját területeiken hivatali összeférhetetlenség címén nem választhatók meg, a nagyközségek főjegyzőit is besorozzuk. Méltóztassék megengedni, a hivatkozást: én irtam egy közigazgatási munkát arról, hogy én a magyar jegyzői kart fel kívánom fejleszteni oly módon, hogy a járások megszüntetésével a községi jegyzők hatáskörébe menjen át voltaképen a szolgabírói jogkör is, tehát én a magyar jegyzők ellensége nem lehetek. De ami kifogás fennáll a főszolgabíróval és a rendezett tanácsú város polgármesterével szemben, ugyanez fennáll a nagyközségek főjegyzőivel szemben is. És — közigazgatási emberek vagyunk itt — ne tréfáljunk és ne vicceljünk azzal, hogy azt mondjuk, a jegyzőnek nincs hatósági jogköre. A jegyző a bíróval együtt az elöljáróságot képviseli és az elöljáróság nevében jár el. Ezt lehet jogilag így kimutatni, de tényleg ugyanaz a jogköre megvan, mint azoknak, "akikre előbb hivatkoztam, ennélfogva, ha a többi tisztviselővel szemben hivatali összeférhetetlenséget állapítunk meg, akkor helyes t. képviselőtársamnak az az indítványa, hogy a főjegyzőkre vonatkozólag is ugyanez a rendelkezés állitassék be. Helyeslem Farkas Tibor t. képviselőtársamnak azt az álláspontját is, hogy a hivatali összeférhetetlenség eseteit ne szűkítsük meg annyira, hogy csupán a választás napjának kitűzése és a választás közé eső időben forognak fenn ezek az összeférhetetlenségi esetek. Legyünk teljesen igazságosak. A helyes álláspont az, hogy a lakosság ne befolyásoltassák esetleg a hivatalfőnök-tisztviselő népszerűsége vagy erőszakossága által, mert mind a kettő egyaránt lehetséges. A helyes álláspont az, hogy akik hatósági jogkört gyakorolnak és gyakoroltatnak, azoknak képviselőjelöltekként a küzdelembe való beállítása ne legyen alkalmas módszer, erkölcsi kényszer, a választók szabad akaratának befolyásolására. Ha egy kerület már elveszett, népszerű jelölt nincs, legjobb mentőakció szokott lenni, hogy a főszolgabírót, vagy más ilyen hatósági főtisztviselőt léptetnek fel. Én voltam főispáni titkár, nagyon jól tudom, hogy a főispánok mikor szoktak ráfanyalodni arra, hogy a közigazgatási hatósági tényezőket léptessék fel. (Kuna P. András : Szakács mégis megbuktatta Kolozsi Endrét Békésen !) Erkölcsös dolognak tartják-e azt, hogy az az egyén, aki ott hatósági jogokat gyakorol, másnap mint képviselőjelölt álljon elő, holott tulaj donképen még a nyugdíjazásának kérdése sincs véglegesen rendezve? Erkölcsös dolog-e az, mikor a választás kitűzésével — időszaki választásoknál — várni kell, mint legutóbb Bárány főszolgabiró esetében, Nagyatádon, és csak azután kerülhet a sor a választás kitűzésére, mikor a nyugdíjazási kérvényt Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága, illetőleg "nyugdíjazó választmánya már valahogy elintézte? Helyeslem tehát Farkas Tibor képviselőtársam álláspontját és ebben a tekintetben kissé több szigort kívánok. Az ő javaslata helyett a magam részéről egy másik javaslatot nyújtok be, — precizitás szempontjából —• amely azt mondja, hogy a választás előtt félévvel ne lehessenek ott ezek az igen t. közigazgatási tisztviselők, képviselőjelöltek. Ennek a parlamentnek — nem fogja a belügyminister ur az ellenkezőjét megállapítani —• három nagy hibája van : túlsók benne a földbirtokos, túlsók benne a szolgabíró és túlsók benne a fiskális. (Zaj. ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) —. Kuna P. András : Meg a kisgazda is?) Ezek a hibák megvannak és hogy mindebből túlsók lehetett benne, ez annak a következménye, hogy a tisztviselők számára megnyitottunk egy olyan csatornát, amely módot nyújt arra, hogy ők képviselőkként nagyszámban bejöhessenek. Nem kifogásolom a tisztviselők képviselőségét, de azt kifogásolom, hogy a tisztviselő a saját járása területéről kerüljön be, mert ebben az esetben, ilyen szabályokkal nem érhetjük el azt a választási tisztaságot, amelyet olyan nagymértékben méltóztatnak hangoztatni, amelyért készül állítólag ez a törvény. (Zaj.) Azok a régi törvényhozók, akik a régi választási törvényekben erre vonatkozóan sokszor talán akaratuk ellenére szigorúbb szabályokat állítottak be, nagyon jól tudták, hogy az miért történik. Még egy aggodalmam van igen t. belügyminister ur. Aggodalmam amiatt, mely meg szokott történni, hogy az ilyen fellépő szolgabirák és hasonló jelöltek, ha mégsem sikerült őket a járáshoz tartozó kerületben képviselővé megválasztani, a vármegye segítségével visszaülnek a járás nyakára. Erre vonatkozóan a belügyminister urnák egy javaslatot próbálnék tenni. A 11. §-hoz uj negyedik bekezdésként javaslom a következő szöveg biektatását : »Az első bekezdés 4. pontjában megnevezettek ugyanazon hatósági területen, ahol képviselővé jelöltettek, előbbi állásukra két éven belül ki nem nevezhetők, illetőleg meg nem választhatók«. Ezzel azokat a NAPLÓ. XX HL 57