Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

420 A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. fog állani. Tisztelettel kérem tehát ennek a ja­vaslatnak elfogadását. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! A legmele­gebben pártolom előttem szóló t. képviselőtársam javaslatát. Valóban nagyon helyes, amikor ő hosszabb időben akarja megszabni azt a tilalmi időszakot, amely a közigazgatás bizonyos funkcio­náriusaira nézve fennáll. Azt hiszem azonban, még helyesebb és korrektebb dolog volna az ő javaslatát kiigazítani ugy, hogy ez a tilalmi idő ne a választás kitűzésétől visszafelé számittassék, hanem a választási aktustól visszafelé. Hiszen megtörténhetik, hogy a választást kitűzik és akkor a kormány főispánt vagy kormánybiztost nevez ki, akit ott beiktatnak, à hatalmat kezébe veszi és ezzel a hatalommal élve a választás kitűzéséig már plyan túlnagy nyomatékra tesz szert a vá­lasztópolgárok szemében, hogy a hivatalos hatal­mával tudja biztosítani a maga megválasztását. Az imént báró Podmaniczky Endre t. kép­viselőtársunk közbeszólott, hogy melyik többség nevében beszélünk itt a nemzetgyűlésen. Ez épen ehhez a szakaszhoz vág ! Petrovácz Gyula t. kép­viselőtársam, aki nem szociáldemokrata, nem a demokratikus blokkhoz tartozó ellenzéki képviselő, hanem a konstruktív keresztény párt, a kormányt támogató párt tagja, kimutatta itt a nemzetgyűlé­sen, hogy az egységes párt, a többség az 1922-ben leszavazott választóknak csak 52%-át képviseli, az összes választók 52%-ának szavazatát méltóz­tattak megígérni. Ha ebből leszámítjuk azoknak a képviselő uraknak elért szavazatait, akik kép­viselőségüket megelőzőleg saját kerületükben fő­szolgabirák voltak, — akik tehát mint főszolga­birák kétségtelenül a kezükben volt hatalomnál fogva és a választókra gyakorolt erkölcsi befolyás­nál fogva jutottak túlsúlyba — akkor teljességgel elenyészik a t. túloldalnak a szabadversenyben nyert többsége — még ha a választási erőszakos­ságokról és vesztegetésekről nem is beszélünk — — és az az 52% a főszolgabíró képviselő urak leszámításával körülbelül 32—38%-ra apad le. Épen ez a jelenség kell, hogy figyelmeztesse a t. Nemzetgyűlést arra, milyen helyes nyomon jár Farkas Tibor képviselőtársam, amikor hosszabb tilalmi időt akar a közigazgatás funkcionáriusaira nézve megállapítani. Ugy tudom, hogjr Hegymegi-Kiss Pál t. kép­viselőtársam még ennél is megfelelőbb módosítást óhajt beterjeszteni ; előre is kijelentem, tehát, hogy az ő módosítását pártolom, ha pedig az nem fogad­tatnék el, Farkas Tibor t. képviselőtársam módo­sításához járulok hozzá azzal a kiegészítéssel, hogy nem a választás kitűzését, hanem magát a válasz­tást megelőzőleg álljon fenn a tilalmi idő. Ebben a pontban fel vannak sorolva azok a közigazgatási tisztviselők, akik bizonyos időn belül nem léphetnek fel saját kerületükben jelöl­tekként. Egészen a rendezett tanácsú város pol­gármesteréig terjed ez a felsorolás. Bátor vagyok egy pótlást, egy beszúrást indítványozni, mely szerint vétessék fel azok közé a tisztviselők közé, akik nem léphetnek fel saját kerületükben, a nagyközségek főjegyzője is. (Helyeslés a bal­oldalon.) Vannak 30.000 lakossal bíró nagyközségek Magyarországon. (Urbanics Kálmán : A főjegyző nem gyakorol hatósági jogkört.) De igen. (Hegy­megi-Kiss Pál : A községi elöljáróságok nevében a biró és a jegyző, együtt intézkedik. — Egy hang jobbfelöl : Együtt igen ! -—• Hegymegi-Kiss Pál : Ne tréfáljunk !) Egy harmincezer lakossal biró nagyközségben a főjegyző épen olyan feje a helyi közigazgatásnak, mint a rendezett tanácsú vá­rosban a polgármester. Tudom, hogy a kompe­tenciája más, mert más a rendezett tanácsú város polgármesterének és más a nagyközség főjegy­zőjének hatásköre. De a választóközönséggel szemben mind a kettő ugy áll ott, mint a községi közigazgatás kiemelkedő vezére és főnöke. Ennél­fogva annak a 30.000 lakossal biró nagyközség­nek főjegyzője épen olyan erkölcsi túlsúlyt élvez saját kerületében, mint annak a 8—10.000 lakosú városnak a polgármestere. (Barthos Andor : Egyetlenegyet tessék megnevezni, aki bejött !) Kit? (Barlhos Andor : Tessék egy képviselőt megnevezni, aki ilyen !) Nem képviselőről beszé­lünk és nem arról, hogy itt közöttünk esetleg volna ilyen képviselő. (Hegymegi-Kiss Pál : Pénz­ügyigazgató sincs, mégis van intézkedés a javas­latban !) Itt fel vannak sorolva azok a közigazgatási kinevezett és választott tisztviselŐK, akik bizo­nyos időn belül nem léphetnek fel saját kerületük­ben. Ezek közé óhajtanám felvenni, hogy a nagy­községek főjegyzői saját kerületükben szintén ugyanezen kritérium alá essenek, hogy bizonyos időn belül kötelesek legyenek állásukról lemon­dani, ha saját községükben képviselővé akarják jelöltetni magukat. Saját tapasztalatom szerint fordultak elő olyan esetek, amikor egy községben a főjegyző olyan elképzelhetetlen terrort fejtett ki a rendelkezésére álló elöljárósággal és a hiva­talos apparátussal, hogy abban a kerületben, abban a nagyközségben az ellenzéki jelöltnek, aki polgári alapon állott és ugyanazzal a program­mal lépett fel, mint a főjegyző, egyetlenegy bi­zalmi embere nem mert pártjából jelentkezni arra, hogy a községházán vagy a szavazatszedő küldöttségnél az ellenzéki jelölt bizalmi férfia legyen, olyan hallatlan voit a közigazgatási ter­ror, amelyet a főjegyző kifejtett, pedig nem is jól mondtam, nem is ellenzéki jelölt volt az illető, hanem a kormánypártnak ugyanazzal a program­mal fellépett jelöltje volt. Kérem tehát, méltóztassanak ezt a módosítá­somat elfogadni. A második pontban van egy rendelkezés, mely arról szól, hogy nem léphet fel az sem, aki a választókerület területén folyamatban volt vagy levő földbirtokrendezési ügyben az érdekelt igény­lők képviseletével volt megbizva. Ugyanazt az egyoldalúságot tapasztalom itt, amit már más szakasznál is bátor voltam megjegyezni. T. i. kizárni méltóztatnak a képviselőjelöltségből azokat, akik az illető kerületben az igényjogosultak kép­viselői voltak, de el méltóztatnak feledkezni azok­ról, akik az érdekelt uradalmaknak voltak ügy­védei, vagy pedig jogi képviselői. Már az egyenlő elbánás elvénél fogva is — mert szives készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy akik a földigénylők kép" viselői voltak, ne léphessenek fel a választáson — a tisztelt többségtől azt a méltányosságot és igazságosságot kérem, méltóztassanak a másik fél képviselőit is kizárni. (Farkas István : A nagybir­tok képviselője nem összeférhetetlen, csak az igénylőké !) Méltóztassék ezt a kérdést nem a népszerűség, hanem az igazság szempontjából elbírálni. Az igen t. képviselő urak ki akarják rekesz­teni a jelölhetőségből azt az ügyvédet, aki az igénylők képviseletével, tehát tulaj donképen jogi munkával a szegénységnek, a szegény népnek szeretetét érdemelte ki. Ám méltóztassanak azt is kirekeszteni, aki az uradalom érdekében buzgól­kodott, biztosítva a maga számára az uradalom egész gazdasági erejének és erkölcsi befolyáso­lásának lehetőségét. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és à szélsőbaloldalon.) Az elmondottaknál fogva a következő két módosítást vagyok bátor előterjeszteni. A 11. § első bekezdése 1. pontjának 11, sorában a »volt«

Next

/
Thumbnails
Contents