Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-430
420 A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. fog állani. Tisztelettel kérem tehát ennek a javaslatnak elfogadását. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! A legmelegebben pártolom előttem szóló t. képviselőtársam javaslatát. Valóban nagyon helyes, amikor ő hosszabb időben akarja megszabni azt a tilalmi időszakot, amely a közigazgatás bizonyos funkcionáriusaira nézve fennáll. Azt hiszem azonban, még helyesebb és korrektebb dolog volna az ő javaslatát kiigazítani ugy, hogy ez a tilalmi idő ne a választás kitűzésétől visszafelé számittassék, hanem a választási aktustól visszafelé. Hiszen megtörténhetik, hogy a választást kitűzik és akkor a kormány főispánt vagy kormánybiztost nevez ki, akit ott beiktatnak, à hatalmat kezébe veszi és ezzel a hatalommal élve a választás kitűzéséig már plyan túlnagy nyomatékra tesz szert a választópolgárok szemében, hogy a hivatalos hatalmával tudja biztosítani a maga megválasztását. Az imént báró Podmaniczky Endre t. képviselőtársunk közbeszólott, hogy melyik többség nevében beszélünk itt a nemzetgyűlésen. Ez épen ehhez a szakaszhoz vág ! Petrovácz Gyula t. képviselőtársam, aki nem szociáldemokrata, nem a demokratikus blokkhoz tartozó ellenzéki képviselő, hanem a konstruktív keresztény párt, a kormányt támogató párt tagja, kimutatta itt a nemzetgyűlésen, hogy az egységes párt, a többség az 1922-ben leszavazott választóknak csak 52%-át képviseli, az összes választók 52%-ának szavazatát méltóztattak megígérni. Ha ebből leszámítjuk azoknak a képviselő uraknak elért szavazatait, akik képviselőségüket megelőzőleg saját kerületükben főszolgabirák voltak, — akik tehát mint főszolgabirák kétségtelenül a kezükben volt hatalomnál fogva és a választókra gyakorolt erkölcsi befolyásnál fogva jutottak túlsúlyba — akkor teljességgel elenyészik a t. túloldalnak a szabadversenyben nyert többsége — még ha a választási erőszakosságokról és vesztegetésekről nem is beszélünk — — és az az 52% a főszolgabíró képviselő urak leszámításával körülbelül 32—38%-ra apad le. Épen ez a jelenség kell, hogy figyelmeztesse a t. Nemzetgyűlést arra, milyen helyes nyomon jár Farkas Tibor képviselőtársam, amikor hosszabb tilalmi időt akar a közigazgatás funkcionáriusaira nézve megállapítani. Ugy tudom, hogjr Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam még ennél is megfelelőbb módosítást óhajt beterjeszteni ; előre is kijelentem, tehát, hogy az ő módosítását pártolom, ha pedig az nem fogadtatnék el, Farkas Tibor t. képviselőtársam módosításához járulok hozzá azzal a kiegészítéssel, hogy nem a választás kitűzését, hanem magát a választást megelőzőleg álljon fenn a tilalmi idő. Ebben a pontban fel vannak sorolva azok a közigazgatási tisztviselők, akik bizonyos időn belül nem léphetnek fel saját kerületükben jelöltekként. Egészen a rendezett tanácsú város polgármesteréig terjed ez a felsorolás. Bátor vagyok egy pótlást, egy beszúrást indítványozni, mely szerint vétessék fel azok közé a tisztviselők közé, akik nem léphetnek fel saját kerületükben, a nagyközségek főjegyzője is. (Helyeslés a baloldalon.) Vannak 30.000 lakossal bíró nagyközségek Magyarországon. (Urbanics Kálmán : A főjegyző nem gyakorol hatósági jogkört.) De igen. (Hegymegi-Kiss Pál : A községi elöljáróságok nevében a biró és a jegyző, együtt intézkedik. — Egy hang jobbfelöl : Együtt igen ! -—• Hegymegi-Kiss Pál : Ne tréfáljunk !) Egy harmincezer lakossal biró nagyközségben a főjegyző épen olyan feje a helyi közigazgatásnak, mint a rendezett tanácsú városban a polgármester. Tudom, hogy a kompetenciája más, mert más a rendezett tanácsú város polgármesterének és más a nagyközség főjegyzőjének hatásköre. De a választóközönséggel szemben mind a kettő ugy áll ott, mint a községi közigazgatás kiemelkedő vezére és főnöke. Ennélfogva annak a 30.000 lakossal biró nagyközségnek főjegyzője épen olyan erkölcsi túlsúlyt élvez saját kerületében, mint annak a 8—10.000 lakosú városnak a polgármestere. (Barthos Andor : Egyetlenegyet tessék megnevezni, aki bejött !) Kit? (Barlhos Andor : Tessék egy képviselőt megnevezni, aki ilyen !) Nem képviselőről beszélünk és nem arról, hogy itt közöttünk esetleg volna ilyen képviselő. (Hegymegi-Kiss Pál : Pénzügyigazgató sincs, mégis van intézkedés a javaslatban !) Itt fel vannak sorolva azok a közigazgatási kinevezett és választott tisztviselŐK, akik bizonyos időn belül nem léphetnek fel saját kerületükben. Ezek közé óhajtanám felvenni, hogy a nagyközségek főjegyzői saját kerületükben szintén ugyanezen kritérium alá essenek, hogy bizonyos időn belül kötelesek legyenek állásukról lemondani, ha saját községükben képviselővé akarják jelöltetni magukat. Saját tapasztalatom szerint fordultak elő olyan esetek, amikor egy községben a főjegyző olyan elképzelhetetlen terrort fejtett ki a rendelkezésére álló elöljárósággal és a hivatalos apparátussal, hogy abban a kerületben, abban a nagyközségben az ellenzéki jelöltnek, aki polgári alapon állott és ugyanazzal a programmal lépett fel, mint a főjegyző, egyetlenegy bizalmi embere nem mert pártjából jelentkezni arra, hogy a községházán vagy a szavazatszedő küldöttségnél az ellenzéki jelölt bizalmi férfia legyen, olyan hallatlan voit a közigazgatási terror, amelyet a főjegyző kifejtett, pedig nem is jól mondtam, nem is ellenzéki jelölt volt az illető, hanem a kormánypártnak ugyanazzal a programmal fellépett jelöltje volt. Kérem tehát, méltóztassanak ezt a módosításomat elfogadni. A második pontban van egy rendelkezés, mely arról szól, hogy nem léphet fel az sem, aki a választókerület területén folyamatban volt vagy levő földbirtokrendezési ügyben az érdekelt igénylők képviseletével volt megbizva. Ugyanazt az egyoldalúságot tapasztalom itt, amit már más szakasznál is bátor voltam megjegyezni. T. i. kizárni méltóztatnak a képviselőjelöltségből azokat, akik az illető kerületben az igényjogosultak képviselői voltak, de el méltóztatnak feledkezni azokról, akik az érdekelt uradalmaknak voltak ügyvédei, vagy pedig jogi képviselői. Már az egyenlő elbánás elvénél fogva is — mert szives készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy akik a földigénylők kép" viselői voltak, ne léphessenek fel a választáson — a tisztelt többségtől azt a méltányosságot és igazságosságot kérem, méltóztassanak a másik fél képviselőit is kizárni. (Farkas István : A nagybirtok képviselője nem összeférhetetlen, csak az igénylőké !) Méltóztassék ezt a kérdést nem a népszerűség, hanem az igazság szempontjából elbírálni. Az igen t. képviselő urak ki akarják rekeszteni a jelölhetőségből azt az ügyvédet, aki az igénylők képviseletével, tehát tulaj donképen jogi munkával a szegénységnek, a szegény népnek szeretetét érdemelte ki. Ám méltóztassanak azt is kirekeszteni, aki az uradalom érdekében buzgólkodott, biztosítva a maga számára az uradalom egész gazdasági erejének és erkölcsi befolyásolásának lehetőségét. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és à szélsőbaloldalon.) Az elmondottaknál fogva a következő két módosítást vagyok bátor előterjeszteni. A 11. § első bekezdése 1. pontjának 11, sorában a »volt«