Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

41Ô À nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. replését valamely népgyűlésen. (Esztergályos János : De minket se engednek egyedül !) Tatabányán például megfolyamodtunk közösen egy gyűlést. Nem tudom, ott hány ezer főnyi hallgatóság gyűlhetett volna össze, de természetes, hogy az összegyűltek kilenctizedrészben vagy kilencvenkilenc százalékban a szociáldemokrata párthoz tartoztak volna. Mi kár háramlott volna az önök által folyton emlegetett polgári társadalomra abból, ha én a sok szociáldemokratának, aki ott egybegyűlt volna, beszélhettem volna ? Nem engedték meg, betiltották azzal az indokolással, hogy mit keres ott polgári képviselő, önök védik a szociáldemokratákat ! Ha én el akarom hóditani, meg akarom bontani a szociáldemokrata tömeget, mondván, hogy Peyer, Peidl, Farkas stb. talán nem eléggé intenziven hadakoznak az érdekükben, nem tehetem, mert a belügyminister ur nem engedi, hogy én is beszélhessek a tömegekhez. Pedig mi történhetik ? Beszédem vagy hatásos lesz, vagy nem. Harmadik eset nem lehetséges. Ha hatásos lesz, akkor hóditottam a szocialistáktól, ha pedig nem lesz hatásos a beszédem, akkor marad minden ugy, ahogy volt, közömbösen hazamennek az emberek, mondván, ez se különb, mint a mi vezéreink és erre nyugodtan napirendre térnek a gyűlésen történtek felett. Nem értem, és ha a minister ur elméleti oktatást ad nekünk — mint ahogyan többizben megtette, hogy elméleti oktatást tartott felnőttek számára — akkor sem fogom sohasem megérteni azt, hogy miért ne beszélhetnék én szabadon, ha van gyülekezési szabadság, a- szociáldemokrata tömegek előtt ? (Sándor Pál : Rosszabb vagy, mint egy szocialista ! — Kováts-Nagy Sándor : Őszinte szó ! — Zaj.) Érdekes volt például, hogy amikor mi passzivitásban voltunk, — és ezt azért is jó szóvátenni, mivel most visszaszálingóztak túloldali barátaim, hiszen a folyosón dicsekedhetem barátságukkal, csak itt benn van ez az éles ellentét — akkor egyre hivtak bennünket, hogy jöjjünk be ide, a törvényhozás termébe és itt folytassuk törvényhozói kötelességünket. Mi akkor joggal elvárhattuk volna, hogyha egyszer bejövünk ide, akkor a t. túloldal lojálisán kezelteti azokat a házszabályokat, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyeket a mi távollétünkben, a mi eltávolításunk után, még pedig törvényellenes és házszabályellenes eltávolításunk után hoztak. ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb felől.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nincs jogában a Ház egy határozatának törvényességét kétségbevonni. Ezzel meggyanúsította a Ház elnökségét, amiért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. Egyúttal pedig kérem a képviselő urat, méltóztassék a szakaszhoz tartani magát, mert abban nem házszabály-vitáról, hanem kizárási okokról van szó. Szilágyi Lajos : Például, hasonló balkezes védekezés, mint amilyen ez a 10. §, a tömegeknek a baloldal felé való orientációja ellen az a végzés, amely a kezemben van kistarcsai gyűlésre vonatkozik, amelyben a főszolgabíró nem engedélyezi, hogy összejöjjünk, mert a bejelentésben jelzett nap farsang vasárnapjára, vagyis olyan napra esik, amely napon köztudomás szerint a községi lakosok közül többen a rendesnél több italt fogyasztanak, (Derültség balfelől.) egyesek le is ittasodnak, minélfogva ilyenkor a kedélyek is izgatottak, (Farkas István : Vitéz Endre László ! —• Rakovszky Iván belügyminister : Miért nem fellebbezik meg? Tudják, hogyan lehet megfellebbezni ! Elég sokat elintéztem ! — Várnai Dániel : Itt a minister urnák kellene intézkedni !) Ez az alak a saját kerületemben sem engedett beszélni ! Azt mondta, hogy nem vagyok a kerület képviselője. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mivel beszédidejéből csak egy perc áll rendelkezésére. Szilágyi Lajos : Kérek még tiz perc meghoszszabbitást. Elnök : A házszabályok értelmében a képviselő urnák ezt a kérelmet nincs jogában ismételten előterjeszteni. Méltóztassék befejezni ! (B. Podmaniezky Endre : Hát ez nem sikerült !) Szilágyi Lajos : Természetszerűleg alkalmazkodnom kell a házszabályokhoz és a még rendelkezésemre álló egy percnyi időtartam alatt csupán azt kívánom kijelenteni, hogyha a t. minister ur az izgatásra akarna tőlem példát kérni, azt mondanám, hogy például ez a főszolgabírói végzés határozottan izgatás. Ha egy tömeg előtt, amely előtt köztudomású az, hogy neki joga van gyűléseket tartani, kihirdetem azt, hogy a főszolgabíró nem engedte a beszámoló gyűlés tartását azért, mert ebben a faluban sokat szoktak inni farsang vasárnapján és többen részegek szoktak lenni és ebből kifolyólag nem lehet a rendet fentartani, ezzel a tömegek nyugalmát sokkal jobban felkavarom, mint azokkal az izgatásnak mondott kijelentésekkel, amelyek voltaképen nem egyebek, mint a t. kormány működése feletti jogos kritika. Természetesen a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát nem fogadom el. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Baticz Gyula ! Baticz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! A 10. § is hasonló útvesztőkön keresztül vezet bennünket, mint a 7. §. Ha ezeket a paragrafusokat átolvassuk, önkéntelenül eszünkbe jut az AngolParkban felépített úgynevezett elátkozott kastély, ahol tudvalevőleg a kastélyba bevonuló embereket különböző ugrálásoknak, táncolásoknak, megfélemlítéseknek. és annak a veszedelemnek teszik ki, hogy abból a veszedelmes épületből talán sohasem fognak tudni kikerülni. A 10. §-nak egyik pontja többek között azt mondja, hogy kizárandó az is, aki beleütközik az 1913. évi XXI. tcikkbe. Kíváncsi voltam erre a törvényre és elolvasva azt, megállapitottam, hogy ez tulajdonképen az úgynevezett munkakerülőket büntető törvény. Ennek a törvénynek első pontja azt mondja, hogy az a keresetre utalt munkaképes egyén, aki munkakerülésből csavarog vagy egyébként munkakerülő életmódot folytat, kihágás miatt nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárással büntetendő. A választójogi törvényjavaslat 10. §-ának egyik pontja értelmében tehát az sem választható, aki beleütközik ebbe az 1913. évi XXI. tcikkbe. Ha magát a törvénycikket igy elolvasva nézzük, akkor ugy tűnik fel, hogyha valaki ezzel a paragrafussal szemben védelmébe veszi az embereket, akkor valójában a csavargókat, az igazi börtöntöltelékeket veszi védelmébe. Azonban nem egészen igy van ez, mert különösen nekünk, szociáldemokratáknak és a szakszervezetek kötelékébe tartozó embereknek igen keserű tapasztalataink vannak már azon a téren, hogy különösen a közigazgatási hatóságok hogyan bírálják el a munkásembert, akkor, amikor munkanélkül van. Tudvalevően különösen áll ez a kubikus munkásoknál, de legfőképen az ipari munkásoknál, akiknél szinte ipari erkölcs, az ipar terén való tapasztalás és ismeret gyarapítás szempontjából szinte kötelesség az, hogy egyik városból a másikba, a másik városból a harmadikba menjenek, vándoroljanak, keressenek munkát és próbálják ki minden városnak a maga sajátságos tulajdonságait és az ottani ipari szokásokat. Tehát az ipar ferjesztését célozza és szolgálja az az ember, amikor ilyen szempontból körüljárja az országot, vagy a világot. Ezenkívül azonban a legtöbb esetben maga a helyzet kényszeríti az