Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. 409 másik biróság elé kerül, amely máskép fogja fel a kiadott rendeleteket, akkor Erődi-Harrach ma nem szavazhatna itt rendületlenül a kormány mellett, mert az ő mandátuma minket illet meg. Reám kellett tehát fogni, hogy izgattam és mivel rám fogták, ezért juthatott önök közé képviselőnek Erődi-Harrach Béla. Az is benne volt az indokolásban, hogy feltétlenül megállapítható, hogy izgatás volt beszédemben, mert hiszen az egyik közbeszóló ember — már nem emlékszem milyen szóval — a proletárdiktatúrát emlegette. Azt mondták erre, hogy mivel egy közbeszóló ember a proletárdiktatúrát emlegette, kétségtelen, hogy a szónok olyan módon fejtegette gondolatait, hogy azok az izgatás tényálladékát kimerítették. Arról azután nem beszélek, hogy miközben mi, ellenzéki képviselők megtartottuk a határt, mikép viselkedtek azok a képviselő urak, akik ma az egységes párt tagjai, közöttük pl. Patacsi Dénes, aki állandó kisérője volt gróf Bethlen Istvánnak. Ő volt az egyik diszparaszt gróf Bethlen környezetében azon a körúton, amelyet Biharvármegyében tettek. Azért használom a »diszparaszt« kifejezést, mert minket diszkeresztényéknek szoktak nevezni, hát én ugyanolyan joggal mondhatom, hogy pl. Patacsi Dénes a diszparaszt szerepét töltötte be a választások alkalmával. Patacsi Dénesnek szabad volt izgatnia, senki őt perbe nem fogta. Még most is le vannak nálam irva azok a hasonlatok, amelyeket csinált. Csak címeit mondom el elmefuttatásainak. Négyes fogatról és rúgkapáló lóról beszélt, persze a rúgkapáló ló mi voltunk. Beszélt az okos gazdáról és a rossz lóról, a rossz ló mi voltunk. Beszélt az abrakos tarisznyáról és a lóról, az abrakos tarisznya persze a mi oldalunkon jelentett valami anyagi előnyt. Beszélt továbbá a kondából elszéledt disznóról, mely ellenzéki jelölt volt. Mig ugyanabban a beszédjében egy helyütt császárlakájnak nevezett, addig máshelyütt kommunista voltam. Nem tudom, a kettőt hogyan lehet összeegyeztetni. Patacsi Dénes bátran mondhatta 1922-ben, hogy a földreform azért nincs végrehajtva, mert Rakovszkyék kétszer behozták a királyt és tehetett egyéb ilyen demagóg kijelentéseket, nem is emlitve, hogy állandóan azzal kérkedett, mintha tényleges államtitkár volna, pedig akkor már nyugalmazott volt. Mindezt a kormánypártnak lehetett csinálni, lehetett akármilyen kifejezéseket használni, lehetett megtéveszteni, bolonditani a népet, lehetett izgatni, annak semminemű következménye nem volt. Ha azonban valakit ellenzéki oldalról a választók nagy tömege vett körül, rögtön keresték a főszolgabírót, miként lehetne az izgatás tényálladékát megállapítani. E célból például az én beszédeimre oly nagy súlyt fektetett a t. kormány, hogy nem tudom milyen költségen a Magyar Távirati Irodának egyik gyorsíróját küldte minden faluba utánam. Hogy ki fizette az ilyen költségeket és milyen pénzből az természetesen örök időkre homály marad előttem. (Farkas István : Nem is homályos !) Nagyon érdekes, hogyan, milyen balkezüen védekezik a kormány az ellenzék megnyilatkozásai ellen. Jól mondta valaki, hogy ez látszata a félelemnek. A választójogi bizottságban Huszár Károly képviselő ur pendítette meg azt a gondolatot, hogy nem szabad olyan törvényjavaslatot törvényerőre emelni, amely a tömegek előtt azt a benyomást kelti, hogy félnek az urak. Ezt megcáfolták az egységespárti oldalról, mondván, hogy nem félnek, de ez a törvényjavaslat igen is azt bizonyítja, hogy félnek. Félnek és ügyetlenül védekeznek. Olyan ügyetlenül védekeznek, mint amilyen ügyetlenül kezelték az elmúlt napokban példáid elejétől végig a szociáldemokrata támadásokat a Somogyi—Bacsó-ügyben. Itt van előttem tizenkét különböző rendőrkapitánynak védekezése az izgatás, illetőleg az ellenzéki megmozdulás ellen. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) összegyűjtöttem, hogy miként indokolják ezek az alárendelt közegek az álláspontjukat, hogy. milyen nehéz helyzetben vannak. Azért tartom szükségesnek ezt ennél a paragrafusnál megemlíteni, mert az egész szakasznak kizáró okai abban a tekintetben, hogy izgatás, el nem fogadhatók. Hiszen ez a szó, hogy : izgatás, egyáltalán nincs helyesen definiálva. Ha meg tudnánk egyezni a t. belügyminister úrral abban, hogy mi az izgatás, esetleg engem is megkapna ebben a kérdésben maga mögé, mert én sem akarom az izgatóknak a teret megnyitni, önök azonban az izgatókat akként csoportosítják, hogy izgató mindenki, aki önökkel szembenáll, aki önöknek szemébe mondja az igazat, (Rakovszky Iván belügyminister : 1878-ban már megállapította a büntetőtörvénykönyv ! — Zaj balfelől. — Rakovszky István : Ma nincs törvény és nincs törvénykönyv !) aki önöknek szemébe mondja az igazságot, aki elég független ahhoz, hogy vagdalkozhassak, mit sem tekintve arra, hogy önök miként fogadják felszólalásait. Ez már rögtön izgató az önök szemében. Érdekes például, hogy Budapesten a főkapitány egy gyűlést azzal tiltott be, hogy a résztvevők oly nagy tömegének megjelenése várható, amelyre a gyűlés vezetősége rendfentartás céljából kellő befolyást gyakorolni nem tud és ennélfogva alaposan attól kell tartani, hogy a gyűlés rendzavarás kiinduló pontjává válik. T. belügyminister ur, ha én az ön helyében ülnék, szégyelném, hogy az alárendelt hatóságok (Propper Sándor : Ő is szégyenli, de csinálja !) ilyet aláírnak és kiadnak. Szégyenteljes lelki szegénységi bizonyítvány ! (Reisinger Ferenc : Bizony, szegénységi bizonyítvány !) igy megindokolni egy gyűlés betiltását. Épen olyan balkezü védekezés ez, mint amilyen balkezü a 10. §-ban a kizáró okoknak egész sorozata. Egy másik rendőrkapitány azt mondja : A bejelentett gyűlés ugy napirendjénél fogva, mint a gyűlés érdekében kifejtett agitáció folytán nagyobb méretűnek ígérkezik, már pedig a bejelentett vendéglő befogadóképessége csekély és igy a nagyobb tömegekben várható résztvevők a helyiségből az utcára kiszorulva, ez maga után vonná az utcán összecsoportosultak szétoszlatását, ami egy gyűlés nyugodt lefolyását veszélyeztetné, miért is a gyűlést a köznyugalom eleve való biztosítása végett be kell tiltani. (Derültség balfelől. —• Propper Sándor : Eleve való ! —• Faikas István : Belügyi ész!) Nevetséges komédia, amikor azt mondja egy rendőrkapitány, hogy erősebb agitációt fejtettek ki a gyűlés összehívói. Természetes, hogy mindenki, aki gyűlést összehív, agitációt fejt ki, hogy minél többen jelenjenek meg azon a gyűlésen. Ha pedig kiszorulnak a teremből, az izgatja a főkapitány urat, hogy mi lesz azokkal, akik a termen kivül maradnak és kiket majd szét kell oszlatni, és ha ezeket szétoszlatja, mi lesz bent a teremben ennek következménye. Akkor talán fellázad a teremben levő polgárság, hallván, hogy akik kiszorultak, azokat rendőrök elpáholták onnan. Szégyen, de korkép és mindenesetre . . . (Klárik Ferenc : Eleve való ! —• Zaj a szélsőbaloldalon. —• Rakovszky Iván . belügyminister : Aki magyarul tud, az tudja, hogy ez szép magyar szó ! Látszik, hogy nincs tisztában vele ! -— Reisinger Ferenc : Turóci magyar nyelv !) Hasonló balkezü intézkedés a belügyministerium részéről pl. az, hogy nem engedik szociáldemokrata párti képviselőknek például az én pártomhoz tartozó képviselőkkel való együttes sze-