Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. évi június hó 18-án, csütörtökön. 387 azonban a honvédelmi minister urnák megengedni, de ebben az ügyben a nyomozó közegele nem a szociáldemokrata képviselők, ebben a nyomozó közegek azok a nyomozó hatóságok, s azoknak a szervei, akikre tulajdonképen ennek az ügynek kiderítése hárul. Én ma nem tudom, hogy kicsodák ezek. A minister ur ugyanis azt mondotta, hogy az első nyomozat eredménytelen volt. Most nem tudom, miért kerül ez például a katonai nyomozó hatóság kezébe. (Nagy Vince: Miért nem a civil bírósághoz ?) Ezt már nem tudom megérteni, errenézve felvilágosítást szeretnék. Mondom, nem tudom, miért ván ez az ugy a katonai nyomozó hatóságok kezében. Mindenesetre le kell szögeznünk nekünk ellenzékieknek azt, hogyha ezek a bizonyítékok most oda kerülnek a nyomozóhatóságok kezébe, ez Vass ministerelnökhelyettes ur jótállása folytán történt. Ő kettőt igért meg e tekintetben az ellenzéknek és ezért mint mondta a fejével felel. Ek> szőr hogy akik bizonyítékokat hoznak, azok semmiféle üldöztetésben nem fognak részesülni és a másik igeret — amiben a ministerelnökhelyettes ur álláspontját a honvédelmi minister ur álláspontjánál sokkal helyesebbnek tartom, — hogy csak ugy marad ebben a kabinetben, ha ennek az ügynek az igazságnak megfelelően való kiderítése b ztosittatik. (Propper Sándor: Tegnap este leszavazták -ezért ! — Zaj jobbfelöl.) Én Peyer Károly képviselőtársamnak azt az álláspontját, hogy bizonyos kérdések kiderítésére parlamenti vizsgálóbizottság küldessék ki, helyeslem. Helyeslem pedig azért, mert meg kell állapitanunk — és ezt a kormány tagjai sem veszik es nem is vehetik tagadásban — hogy az eddigi nyomozat, amelyet ebben a Somogyi-Bacsó ügyben a katonai hatóságok részéről lefolytattak, szerintük eredménytelen maradt. (Peyer Károly : Miért maradt eredménytelen ?) Viszont ezzel szemben a Huszárféle felelős kormánynak egyik tényezője, épen a volt belügyminister, aki a nyomozóhatóság feje, állítja, hogy a polgári rendőrhatóságok részéről igenis az ügy kinyomoztatott. Itt, mélyen t. honvédelmi minister ur, eltérés van. Ezt az eltérést tisztáznunk kell, mert e mellett az eltérés mellett a következő bizonyítékok szólnak. Öt esztendeje annak, hogy ennek a gyilkosságnak tettesei kiderítve nem lettek (Pikler Emil : Ki lettek derítve, de nem büntetik meg ! — Propper Sándor : Eltussolták !) A honvédelmi minister ur álláspontjáról beszélek. Másodszor nem tudjuk azt és nem tudjuk megérteni, ki volt mégis az a tényező, aki a katonai nyomozat alapján ezt az ügyet befejezte, anélkül, hogy további nyomozatot rendelt volna el. (Szilágyi Lajos : Névszerint méltóztassék megnevezni ! Ismervén a katonai viszonyokat, engem nagyon érdekel az ügy ! — Zaj jobb felől. — Egg hang a jobboldalon : Vezérkari főnök ! — Rubinek István : A József-utcában !) Beniczky Ödön volt belügyministernek hivatalos titok alóli felmentését illetőleg is a való tényállásról tulajdonképen most értesülünk, hisz a minístereinök ur tegnapelőtt azt mondotta, és Beniczkyre tolta a felelősséget, hogy Beniczky Ödön nem kérte a hivatalos titoktartás alól való felmentést, (Gr. Bethlen István ministerelnök : Nem is kérte !) A bűnvádi perrendtartás 204. §-a szerint, ugy amint a honvédelmi minister ur is mondotta, tulaj donképen a nyomozóhatóságoknak kell hivatalból kérni a hivatalos titoktartás alól a felmentést. Méltóztassék honvédelmi minister ur megengedni, ez az eljárás, a hivatalos titoktartás alól való felmentés, ami tulajdonképen két átiratba került volna, igen hosszú ideig húzódott és ha a demokratikus ellenzék részéről ebben a tekintetben nem ment volna beadvány a ministerelnök úrhoz — amint maga a honvédelmi minister ur is elismeri, hogy épen ennek következménye volt az, hogy gyorsabb mederbe terelődött a dolog — talán még ma is folyna ez az eljárás. Tehát szabálytalanságok történtek. Ez ennek az ügynek, hosszabb idő óta, öt év óta való felderítetlen volta igazolja ezt. Holott meg kell állapítani, hogy a nyomozóhatóságnak kellő támpontjai voltak a tettesek kiderítésére. Másfelől annak a kormánynak, amely a polgári, a rendőri nyomozatot teljesítette, egy felelős tagja a hivatalos titoktartás alól felmentetvén, azt állítja, hogy rendőrei részéről a nyomozat igenis eredményes volt. Itt tehát olyan eltérések és olyan szabálytalanságok vannak, hogy ennek a kérdésnek parlamenti vizsgálásába igenis lehet, sőt kell is belebocsátkozni. Bele lehet és bele kell bocsátkozni azért, mert a bűncselekmény elkövetése után ezt a kérdést már a Huszár-kormány is ide, a nemzetgyűlés elé hozta. Huszár Károly akkori ministerelnök Ígéretet tett a nemzetgyűlésnek és a nemzetgyűlés segítségét is kérte ennek a bűncselekménynek kiderítésére, megtorlására, és amikor más alkalammal ebben az ügyben kérdést intéztetett és ez szóvátétetett, akkor a ministerelnök ur hozzájárulása folytán módot nyújtottak a katonai nyomozóiratokba való betekintésre, amely nyomozati iratokból a betekintők véleménye és a volt belügyminister urnák eskü alatt tett vallomása szerint szabálytalanságok tűnnek ki. Ennélfogva azt gondolom, hogy ha a kérdésnek ezt a részét a nemzetgyűlés megvizsgálja, ez mindenesetre használni fog az ügynek, használni fog az igazság érdekének is és talán nyugvópontra fogja juttatni ezt a kérdést. (Helyeslés balfelől. — Propper Sándor: A gyilkosok szabadon, a nyomozó minister a börtönben! Ez a helyzet! Zaj jobb felölj Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György Jegyző : Bácz János ! Ráez János : T. Nemzetgyűlés ! A SomogyiBacsó gyilkosság kérdését már bőven megvitatták itt a nemzetgyűlésben, már annyian kifejtették, hogy parlamenti bizottság kiküldése nem alkalmas a Somogyi—Bacsó gyilkosság kiderítésére, sem pedig az objektiv igazságszolgáltatására. A pünkösd ota ülésről-űlésre megújuló napirendi viták mindenkit meggyőzhettek arról, (Propper Sándor: Hogy a kormány nem akarja kinyomoziatni a gyilkosságot !) hogy az ellenzék nem is annyira az objektiv igazságot akarja kutatni ebben az ügyben, ez az örökös napirendi vita mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a t. túloldal amely oly nagy feneke déssel vágta ezzel az üggj^el kapcsolatosan Rakovszky belügyminister ur fejéhez a kegyeletsértés vádját, maga követi el a legnagyobb kegyeletsértést, amennyiben a Somogyi—Bacsó gyilkosság ügyét politikai ütőkártyául használja fel. (Reisinger Ferenc : Ne mondja ! Hol hallotta ezt ?) Bizonyára nem öntől. (Reisinger Ferenc: Ki súgta?) Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni ! Ráez János: Ez a három hét óta ismétlődő napirendi vita mindenkit meggyőzhetett arról, hogy az igen t. túloldal nem annyira Somogyi—Bacsó gyilkosainak fejét, mint inkább a kormány elnök fejét akarja. Mindezeknél fogva Peyer Károty képviselő ur napirendi indítványával szemben _az elnök ur napirendi indítványát fogadom el. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. (Propper Sándor : A gyilkosok szabadon, a nyomozó belügyminister börtönben !) Propper képviselő urat ismételten figyelmeztetem. Állandó közbeszólásai miatt a képviselő urat kénytelen vagyok rendreulasitani. (Zaj). Csendet kérek a Ház mindkét oldalán.