Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

380 À nemzetgyűlés 429. ülése 1925. tanárokat, tanítókat és egyéb alkalmazottakat s ezen igazságtalanság következtében ezek ma meg volnának fosztva e rendelkezéssel a passziv választójoguktól. Bár tudjuk, hogy a fegyelmi ügyek nagyrésze revízió alatt van, de itt is felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra a körülményre, hogy a bürokratikus lassúság hogyan tartóztatja, akadályozza és lassítja ezeknek a reviziós ügyeknek lefolytatását. Mi történik akkor, ha végső fokon kimondja ez a reviziós eljárás a teljes rehabilitációt e törvény életbelépte után olyankor, amikor egy ilyen tisztviselőnek alkalma volna gyakorolni passziv választójogát? Én azt mondom, hogy legyen vége a bosszúállásnak ezen a területen is, hiszen a bosszú annyira kitombolta magát, hogy igazán felesleges, teljesen méltánytalan és szükségtelen egy ilyen paragrafusban azt újra kodifikálni, újra feltépni azt a számtalan sebet, amelyet ütöttek és újra eszükbe juttatni szomorú sorsukat azoknak, akikkel nagy igazságtalanság történt. Én teljesen jogosnak tartom azt a kívánságot, hogy ezt a pontot teljes egészében töröljük a 10. §-ból. Nincs rá semmi szükség. Akiket fegyelmi ügyek során eltávolítottak állásukból, azok nagyon megbűnhődtek és a bünhödésük százszoros, annál is inkább, mert legr nagyobb részükben, de majdnem teljes egészükben ártatlanul bűnhődtek. Ez az ártatlanság, ez a súlyos szempont vezesse a t. Nemzetgyűlést abban az elhatározásában, hogy itt igazságot kell tenni, legalább olyan mértékben, hogy ezt a pontot törölje és ne lökje ki a fegyelmi utón igazságtalanul elbocsátott tisztviselőket, tanárokat és tanítókat a passziv választójogosultságból. Amint már mondottam, a 7. §-nál elmondott indokok itt is teljesen fennállanak és ezek figyelembevételével is néhány módosító javaslatot terjesztek elő. Az első, hogy a 10. § 2. pontjának a 8. sorában kezdődő »vagy a jelen törvény 133. §-a alapján« szavaktól a bekezdés végig töröltessék. Elnök : A képviselő ur beszédideje egy perc múlva lejár. Várnai Dániel : Azután 10. § 3. pontjánál elfogadom Rupert Rezső képviselőtársamnak a ponthoz beterjesztett első módosítását ; amenynyiben azonban ez nem fogadtatnék el, beterjesztem a következő uj szöveget a 3. pont helyére (olvassa) : »akit nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerősen két évei meghaladó szabadságvesztés büntetésre vagy ennél súlyosabb büntetésre Ítéltek, úgyszintén e törvény életbelépése után rágalmazásért öt ízben összesen két évi, vagy izgatásért öt ízben összesen három évi szabedságvesztés-büntetésre jogerősen elitéltek két éven belül«. A 10. § 4. pontjához »a 7. § 9. pontjában megjelölt« szavak után a következő szavak beszúrását javaslom (olvassa) : »e törvény életbelépte után ismételten követett«. Javasolom továbbá a 10. § 5., 6. és 7. pontjának teljes törlését. T. Nemzetgyűlés ! Ezek a beterjesztett módosító indítványok a legnagyobb figyelmet érdemlik az imént elmondott szempontoknál fogva és kérem a Nemzetgyűlést, hogy vegye fontolóra ezeket az indítványokat és fogadja azokat el ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Reisinger Ferenc ! Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy a házszabályokban biztosított 15 percnyi felszólalási idő rendelkezésemre már nem áll, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy hozzászólásomat a holnapi tárgyalási napra hàlaszthassam. Elnök : Mennyi differencia van? évi jumus hó 18-án, csütörtökön. Reisinger Ferenc : Egy perc differencia van ! (Propper Sándor : Joga van 15 percig beszélni ! — Várnai Dániel : Már elmúlt 8

/*

6 •) Elnök : Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a t. Nemzetgyűlésnek hozzájárulni ahhoz, hogy Reisinger Ferenc képviselő ur beszédét a holnapi ülésen mondhassa el ? (Igen ! Nem ! ) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elhalasztáshoz hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Kisebbség. A képviselő ur beszédét nem halaszthatja el. Reisinger Ferene : Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását ! Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni ! Perlaki György jegyző (megszámlálja a képviselőket) : ötvenhárom ! Elnök : A Ház tanáeskozóképes, méltóztassék a képviselő urnák beszédét megkezdeni ! Reisinger Ferenc : Tisztelt Nemzetgyűlés ! E törvényjavaslat 7. §-ánál a belügy minister ur volt szives megindokolni, hogy az ő véleménye szerint miért szükséges fentartani azokat a szigorú rendelkezéseket, amelyek az aktiv választójogra nézve ebben a szakaszban bennfoglaltatnak. Többek között a belügyminister ur megemlítette, hogy az ellenzéki oldalról több ízben hivatkozás történt megboldogult nagyatádi Szabó István képviselőtársunkra, és a belügyminister urnák ugy méltóztatott beállítani a kérdést, hogy a nagyatádi Szabó István képviselőtársunkra való hivatkozás épen az ellenzék részéről felhozott érveket gyengíti, mert hiszen egy hosszú politikai múlttal rendelkező politikusnak egész életén át nem fordult elő, hogy őt izgatásért megbüntették volna. Én ezzel az okoskodással szemben bátor vagyok megjegyezni elsősorban azt, (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) hogy a megboldogult képviselő ur politikai ellenzéki pályafutása a háború előtti időre esik. A háború utáni időkben, a forradalmak befejezése után a képviselő ur állandóan kormánypárti oldalon ült. Jogom volna arra is rámutatni, hogy az a párt, amelyben Szabó István képviselőtársunk helyet foglalt, tényleg küzdött ugyan mint ellenzék egy osztály érdekeiért, de olyan kenyérharcot, mint amilyet a munkásosztály vív, ott abban a politikai pártban nem folytattak ; nem folytattak egyszerűen azért, mert olyan osztályt képviselt ez a politikai párt, amely nem volt teljesen nincstelen. Nagyatádi Szabó István a gazdaosztály, a gazdatársadalom érdekének szolgálatában álló politikai párt vezére volt. Már pedig köztudomás szerint azok az izgatási esetek amelyek miatt ugy a passziv, mint az aktív választójog veszélyeztetve van, legtöbb esetben elsősorban is azokban a kenyérharcokban alakulnak ki, ott adódnak, amelyeket azon az oldalon rendszerint nem szükséges folytatni. Azonkivül pedig nem az utolsó helyet foglalja el az az érv sem, hogy az izgatási pereket túlnyomó nagyrészben ellenzéki képviselők ellen szokták folyamatba tenni és nem kormánypárti képviselők ellen. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Csakis ellenzéki képviselők ellen !) Azok ellen a képviselő urak ellen, akik nagy megelégedettségben a kormányzó hatalom árnyékában ülnek, ez nem is volna indokolt. Nem izgatnak ezek, nincs mód és alkalom reá, nincs értelme annak, hogy ők izgassanak, hacsak nem nevezhető izgatásnak az, ha itt, a baloldal ellen izgatják egymást. (Rothenstein Mór: Maguk között!) Világos, hogyha valaki ebben avitában szegénységi bizonyítványt állított ki akár önmagáról, akár pártjáról, — mint ahogy kissé inparlamentárisan méltóztatott a belügyminister ur magát kifejezni — akkor nem az én pártom volt ez, s ebben a vitában nem én voltam az, hanem inkább