Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. évi június hó 18-án, csütörtökön. 379 késben van«. T. i. a kommunista bűncselekményekre vonatkozik ez. A 10. § 1. bekezdésének 7. pontjához javaslom, hogy a 10. § 1. bekezdésének 7. pontját egészben törölje a nemzetgyűlés. Eszerint megtörténhetik, hogy . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már tisztán a javaslatokat benyújtani ! Nem lehet ilyen precedenseket teremteni. (Helyeslés jobbfelől.) Rupert Rezső : A 10. § 3. és 4. bekezdéséhez javaslom, hogy a 10. § 3. és 4. bekezdését egészben törölje a nemzetgyűlés. Végül, ha a 10. § 3. és 4. bekezdéséhez benyújtott első módosításom el nem fogadtatnék, második módosításként javaslom, hogy a nemzetgyűlés a 10. § 3. bekezdésében az »amely miatt« szavak után iktassa be a következő szöveget : »a 10. § 1. és 2. pontjában és a 11. §-ban irt bármely okból«, a 10. § 4. bekezdésébe pedig iktassa be a »valamely« szó után a következő szót : »ily«. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Különösen ennél a szakasznál kívánok rámutatni arra az óhajtásra, amelyet a belügyminister ur tegnap az egyik szakasz tárgyalásánál itt hangoztatott, — pontosan idézem — hogy t. i. »a részletes tárgyalás során több szakszerűséggel, nagyobb jogászi felkészültséggel foglalkozzanak a felszólaló képviselő urak az egyes szakaszokkal«. Ez az óhajtás bármikor is helytálló lehetne, ellenben nem lehet helytálló a mostani körülményeink köze pette, még kevésbé lehet helytálló ez az óhajtás ennél a javaslatnál, de különösen ennél a most tárgyalás alatt álló szakasznál, mert itt nem lehet jogi disszertációkat tartani olyan szakaszok felett, amelyek ugy tele vannak politikával, mint ez a 10. §, s amelynek politikai tartalma meggyőződésem szerint alig enyhült valamit, vagy semmit sem enyhült azokkal a módosításokkal, amelyeket a t. előadó ur a kormány beleegyezésével itt előbb előterjesztett. A miniszter ur iménti felszólalásában a 7. és 10. §-okról együttesen beszélt. Természetes, ez a két szakasz együvé tartozik, az egyik folytatása a másiknak, az egyik kizár bizonyos bűncselekmények miatt az aktiv választójogból, a másik pedig kizár a passziv választójogból. Ha a mi szempontunkból valami fontos volt, a 7. §-nál, kétszeresen fontossá válik az a 10-iknél, mert ennek a szakasznak rendelkezései épen azokat akarja kilőni egy elkövetkező törvényhozás fórumáról, akik az elmúlt öt esztendőben országuk, népük, és nemzetük javára a legnagyobb áldozatokat hozták. Méltóztassék csak figyelembe venni az elmúlt öt esztendő állapotát. Kaotikus idők voltak, rendetlenség, felfordulás, erőszakos intézkedések következtében előállott felfordulások a társadalom, politika, kereskedelem és az ipar egész terén. Akadtak férfiak, akik a sajtóban, gyűléseken, kisebb vagy nagyobb nyilvánosságú értekezleteken felemelték szavukat ezek ellen az állapotok ellen, harcoltak férfiasan, teljes bátorsággal ugyanazoknak a kaotikus állapotoknak megszüntetéséért, amelyeknek előidézésében nagy része, hozzátehetném : teljes része volt annak a szellemnek, amely ezt a kormányzatot oly annyira áthatja, még a mai napokban is. Ezek ellen a férfiak ellen, akiknek volt bátorságuk az elmúlt igen heves, sőt nagyon sok pontján veszélyes ellenforradalmi időkben a rendért, az igazság uralmáért harcolni. Különösen ezek ellen támad a most tárgyalás alatt álló 10. §. Ennyire fruktifikálni az elmúlt időket a kormányhatalom momentán érdekei javára, mint amennyire ez a 10. § teszi, talán még sem lehet. Mert felidézni a kaotikus állapotokat, és ezeket ismételten ugy akarni gyümölcsöztetni, hogy az ellene küzdőket nemcsak bebörtönzik rövidebb vagy hosszabb időre, hanem még állampolgári jogaik gyakorlásától is megfosztják, hát ez azután igazán túlmegy azon a határon, amelyet egy kormány magának megengedhet. T. Nemzetgyűlés ! Másfél héten keresztül folyt itt igen mélyreható, komoly és azt hiszem, a belügyminister ur szakszerűségi igényeit is teljesen kielégítő vita a 7. § felett. Ha az ott elmondott indokokat és az ott lefektetett szempontokat transponáljuk a 10. §-ra, azok itt is teljesen érvényesülnek és hatnak. Sőt, mint az előbb mondottam, kétszeresen érvényesülnek, mert itt passziv választójogról lévén szó, olyan férfiaknak, hogy ugy mondjam, kiballotirozásáról van szó a törvényhozásból, akik nehéz időkben hazájuk, népük és nemzetük érdekében a törvényhozás fórumán vagy azon kivül megtették a kötelességüket. Voltaképen tehát nem sok indokunk volna arra, hogy megismételjük mindazt, amit a 7. § tárgyalása során elmondtunk. Ezt a magam részéről nem is teszem. Ismételten rá kell azonban mutatnom arra, hogy milyen könnyen teremnek itt nálunk, a mi mostani politikai atmoszféránkban az izgatási, sőt a lázitási perek is, nem is szólva a kormányzósértési perekről, amelyeket — szerintem egészen méltatlanul —• valósággal gyártanak. A kiegyezés óta összesen nem volt annyi államfő ellen elkövetett sértés, mint amennyi most folyik s amennyi most van nyomozás alatt 1920 óta. Nem is kész törvények, nem kihirdetett törvények hanem törvényjavaslatok ellen elhangzott bírálatokért is indítottak izgatási, sőt lázitási pereket. A debreceni ügyészség engem is perbe fogott a rendtörvényjavaslat ellen elmondott teljesen objektiv bírálatomért. Ez a bírálat annyira tárgyilagos volt s annyira nem lépte túl a tárgyilagos birálat határát, hogy ezt honorálni kellett, és amint értesülve vagyok, honorálta a mentelmi bizottság is, amennyiben kimondta, —• mint már előtte egy birósági tárgyaláson is kimondta a bíróság —• hogy a törvényjavaslatok ellen való kritika nem ütközik törvénybe s kellő határokon belül mindenkinek teljes szabadságában áll. De ha ez szabadságában áll az állampolgároknak, a törvényhozás tagjainak egyenesen kötelességük ez a birálat ugy a törvényhozás fórumán, mint azon kivül. De ha a törvényhozás tagjai ebbeli kötelességüket elvégzik a parlamenten kivül, —• mint ahogy elvégzik, különösen erről az oldalról —• akkor lépten-nyomon szembetalálják magukat izgatási perekkel, olyan természetű perekkel, amelyek lehetővé tennék, hogy az illető törvényhozási tagok a következő törvényhozásban csak azért ne vehessenek részt, mert az előző törvényhozásban teljesítették kötelességüket. De itt van egy másik szempont is, amelynél nem akarom a 7. §-nál elmondott indokokat újra megismételni. Rá kell mutatnom a 10. §-nak különösen 5. pontjára, amely a tisztviselők, tanárok és tanítók ellen indított jogerős fegyelmi ügyek kapcsán kimondja a törvényhozás házából az ötesztendei száműzetést. Ebben a teremben és ezekről a padokról számtalan esetben rámutattunk már arra, hogy ezek a fegyelmi ügyek ugy az államnál, mint különösen a fővárosnál hogyan és milyen deliktumokért indíttattak. Ezeknek a fegyelmi ügyeknek a leglesujtóbb kritikája az volt, amit az ellenforradalom legmámorosabb napjaiban Vass József, az akkori közélelmezési minister ur mert megkockáztatni, hogy t. i. ezeknek a fegyelmi ügyeknek túlnyomó nagy része humbug, teljesen alaptalan. És mégis e kritika után nem indult meg a revíziók tömege, pedig a humbug fegyelmi ügyek alapján eltávolítottak állásukból tisztviselőket,