Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. évi június hó 18-án, csütörtökön. 365 .amelyet a bolsevizmus előretörésének lehet nevezni, ebből a szempontból is szükségesnek tartom azt, hogy adja meg a mi törvényhozásunk a lehetőséget az eszmék kimagyarázására, kifejtésére, mert a mostani polgári rendnek magyarázatát és filozófiáját tartom olyan erősnek és szilárdnak, hogy, ha nyiltan szembeszáll a bolsevizmussal, Trocícij és Lenin tanaival, akkor feltétlenül győz vele szemben és a magyar népet nem fogják tudni megfertőzni. Akik ilyen retrogád törvényekkel jönnek, — és ugy látszik az igen t. belügyminister ur ezek táborába tartozik — azok nem ismerik a magyar falut, a magyar népet, a magyar földmivelő lakosságot, ha azt hiszik, hogy az Kommunista hajlamú. A magyar nép él-hal földjéért (Dénes István : Amije nincs !), lakásáért, nyelvéért, családjáért, a mag-yar nép nem kommunista, a magyar nép mindenáron magántulajdont akar szerezni. Minden törekvése az, hogy magántulajdont szerezzen magának és nem érti meg, idegenkedik, sőt merem állítani, undorodik azoktól a kommunista agitátoroktói, akik a termelési eszközök államosításáról és köztulajdonbavételéről beszélnek előtte. Én a magam kerületében, amely tiszta fajmagyar kerület, a szomszédos kerületekben és nacionalista gyűléseink alkalmával is az ország sok kerületében érintkeztem a nép ezreivel és mondhatom, hogy itt Budapesten az intelligencia soraiban is találtam kommunistát, a gyári munkások között is van egynéhány, de a íajmagyar emberek között nem találtam olyat, aki kommunistának mondaná magát, még négyszemközt sem, hanem mindenki a leghatározottabban visszautasítja ezt a feltevést. Ne méltóztassanak tehát félni a vitától, a népgyűlések propagandájától, hanem méltóztassék megadni a lehetőséget arra, hogy minden eszme ütközzék a nyilvánosság porondján. A magyar nép eléggé fejlett, intelligens és okos ahhoz, hogy ezeket az eszméket meghallgassa s ami jó belőlük, elfogadja, amelyek a magyar nép természetével ellenkeznek, visszautasítsa. Elnök : A képviselő urnák beszédidejéből még egy perc van hátra, kérem szíveskedjék beszédét befejezni ! Kiss Menyhért : El is mondottam mindazt, • amit elmondani kívántam ; sajnos az igen t. minister ur figyelme csak az utolsó pillanatban oldódott meg az én részemre. Arra kérem a t. minister urat a magyar nacionalista néptömegek milliói nevében is, hogy ezt a szakaszt méltóztassék kivenni a törvényjavaslatból, mert nincs erre semmi szüksége a polgári társadalomnak. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök : Kérdem, kiván-e valaki még felszólalni ? (Létay Ernő szólásra jelentkezik.) A képviselő ur már felszólalt egyszer. (Létay Ernő : Ennél a szakasznál még nem szólaltam fel !) Akkor Létay Ernő képviselő urat illeti a szó ! Létay Ernő : Mielőtt beszédemet megkezdeném, tisztelettel kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket), ötvenhárom ! (B. Podmaniczky Endre : Hát ez nem sikerült !) Elnök : A Ház tanácskozásképes lévén, kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni ! Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szólott t. képviselőtársam utalt arra, hogy a jobboldali u. n. szélsőséges képviselő urak is kifogásolják azt, hogy ki legyenek zárva a választójogból azok, akiket izgatásért elitéltek. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak I Létay Ernő : Rendkívül nehéz megállapítani a történelmi szemlélet alapján azt, hogy az egyes korszakokban tulaj donképen mit minősítettek izgatásnak. Ha a történelem lapjait áttanulmányozzuk, igen furcsa megfigyeléseket tehetünk arra vonatkozólag, hogy az egyes korok miképen Ítélték meg az izgatást. Vannak idők a történelem folyamán, amikor nem minősítettek izgatásnak olyan cselekményeket, amelyeket más alkalommal izgatásnak tartottak, és viszont voltak olyan cselekmények, amelyeket a történelem folyamán az egyik időszakban nem minősítettek izgatásnak, de a későbbi történelem folyamán más társadalom, amelynek morális felfogása az izgatásról egészen más volt, ezeket izgatásnak minősítette. Igen hatalmas előhírnökei a nagy eszméknek, hatalmas előrevivői a társadalmi élet fejlődésének, mondhatnám talán annak a jóléti foknak is, amelyben a mai civilizált emberiség él, mind izgatás révén jutottak el tanaik közismertté tevéséhez és elfogadottságához a társadalmi mozgalomban. Ha csak a magyar nemzet történelmét figyeljük, ha vesszük azokat az eseteket, amelyek kapcsolatosak a magyar nemzet öncéluságának, függetlenségének, Önállóságra való törekvésének előmozdításával, akkor is azt kell találnunk, hogy Rákóczi, Bocskay, Bethlen, — nem a mai Kossuth és Széchenyi mind izgatást követtek e\.\ (Zaj a jobboldalon.) Azt soha nem hallottam, hogy a ministerelnök ur olyan anyagot dobott volna be a társadalomba, amely izgatás jellegével birt volna. Kállay Tamás : Mégis mindig azt mondják I), Izgatni a ministerelnök ur csak mi ellenünk szokott (Kállay Tamás : Az ország érdekében !) az ellenzék ellen, amit szintén hajlandó vagyok izgatásnak minősíteni. Azok a nagj

r férfiak, akik a magyar nemzet történetében, mint a nemzeti gondolatnak, mint a magyar nemzet naggyáfejlesztésének előhírnökei szerepelnek, mind izgatás utján jutottak el eszméik általános elfogadásához és ezek a történelem tanulságai szerint igen gyakran martiromságot is szenvedtek a börtönben azoknak az eszméknek szolgálatában, amelyek által ők a nagy nemzeti célt elérni akarták. Én a mérsékelt politika szempontjából kifogásolom azt, hogy az izgatásnak ilyen konzekvenciái a választójogban is érvényesüljenek. A mi büntetőtörvényeink elég rigorózusak az izgatás kritériumának megállapitásában. A közmoráltól a bíró sem tudja magát elvonatkoztatni, mert ő is tagja annak a társadalomnak, amelyben él és ő is befolyásolható — természetszerűleg jóhiszemű befolyásolásra gondolok —- az által a társadalom által, amelynek ő is tagja, és rabja annak a közmorálnak, amellyel a maga Ítéleteit megkonstruálja. A büntetőtörvénykönyv és a birói gyakorlat is elég súlyosan tudja mérlegelni az izgatást. Nekem, mint állampolgárnak ez tökéletesen elég biztosíték. Ha a bíróság megállapítja az izgatást és annak büntetőjogi konzekvenciái vannak, akkor a választójogi és közjogi konzekvenciák feleslegesek és egyszersmind bántók a politikai életre nézve ; épen a mérsékelt politikára nézve, amelynek nem büntetőjogi szankciókkal, hanem az érvek erejével kell felvennie a szélsőséggel, az izgatással szemben a harcot. Mert amikor büntetőjogi szankciók érvényesülnek az érvek erejével szemben, mindig a megbántás az erőszak érzetét váltják ki a szélsőséges gondolatból. Ezzel vész az érvek ereje, az az erő, amelyet a szellemi igazságok képviselnek, amelyek a mérsékelt politikát egyedül tudják elfogadhatóvá tenni bármely államban. Beismerem, hogy mérsékelt politikát folytatni nem könnyű. A mérsékelt politika folytatásához erős szellemi felkészültséggel, erős jellemmel és elég érzékkel kell rendelkezni, mert a minden oldalról NAPLÓ. XXXIII. m