Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

364 A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. könnyen akadhatnak közigazgatási közegek, akik ebben a lázitás ismérveit fogják megállapitani és azt fogják mondani, hogy az illető a nagybirtokososztály és a nagytőke ellen izgat, uj földreformtárgyalást akar megindittatni. Ráfogják tehát az ilyenre, hogy üszköt vet a nép közé, a csendes népet nyugtalanitani akarja, lázit és a társadalmi rend oszlopait akarja kidönteni. Ha a földreformtól eltekintek, — amitől pedig nem lehet ma eltekinteni Magyarországon, mert hiszen statisztikai adatok tömegével bizonyítható, hogy valóban nem hajtották végre — de ha valami függetlenségi gondolat irányában akarja valaki magát lekötni és ilyen irányba akarná a népet felvilágosítani, ha élénk színekkel ecsetelné például egy elkövetkezendő közjogi vita alkalmával mindazt, ami 400 év óta történt és a nép lelkére kötné, hogy énekeljétek el a Kossuth-nótát és elmondaná Kossuth 48-as programmját és 12 pontját, akadnának közegek, akik ennek a 12 pontnak a magyarázatáért is lázitás címén nyugodtan feljelentenék a képviselőjelöltet és nincsen kizárva, hogy a biróság el fogja az illetőt Ítélni. Akik a szabadságjogokat, a földreformot védelmezik, akik a forgalmi adó ellen, annak igazságtalan kulcsa ellen beszélnek, vagy a vagyon váltságtörvényt, az 1921. évi XLV. tcikket magyarázzák meg és annak a kulcsnak igazságtalan voltát, amely a kisemberek vagyonának a felét elvette, a nagybirtoknak azonban csak igen jelentéktelen részét kötelezte vagyonváltság leadására, akik ezek ellen a meglevő intézkedések ellen súlyos realisztikus színekkel, szavakkal és okfejtéssel fognak harcolni, azokkal szemben nagyon könnyen akadnak közegek, akik azt fogják rájuk mondani, hogy lázítanak, hogy a beszéd tendenciája az volt, hogy lázítson, hogy a nép nagyon fel lett lázitva, hogy öklök emelkedtek a levegőbe és lobogott az emberekben a szenvedély, szóval nagyon könnyen meg fogják állapitani, hogy itt lázitás történt. Azt hiszem, hogy a túloldalon, ha o|vasták és tanulták a történelmet, a legkonzervativebb emberek is elismerik, hogy ép azok az emberek — politikusok, irók és művészek — akik lázítottak és akiket a tényleges hatalom tulajdonosai és birtokosai letartóztattak, lecsuktak, száműztek, internáltak és mindenféle eszközzel üldöztek, voltak tulaj donképen az egyes népek történetének zászlóvivői, zászlótartói ; ezek voltak az emberiség legnagyobb apostolai és ezeket az embereket akarja az igen tisztelt magyar nemzetgyűlés mint lázitókat lehetetlenné tenni és kizárni abból, hogy valaha a nép érdekében politikai téren felemeljék szavukat, hogy valaha a magyar nép érdekeiért politikai téren tudjanak harcolni. Ez olyan nagy lelkiismeretlenség (Dénes István : Az intelligencia ellen való merény let ! — Zaj.), olyan borzasztóan retrográd lépés visszafelé, s az uj időknek olyan meg nem értése, hogy nagyon szomorú volna és nagyon szomorú lelki, intellektuális bizonyítványt állítana ki a í. Nemzetgyűlés magáról, ha ezt a paragrafust meghagyná és abba a helyzetbe juttatná az elkövetkező években a legkiválóbb magyar elméket, akik a magyar népért harcolni akarnak, hogy tiz esztendőn keresztül megválaszthatok ne legyenek. Én a szociáldemokrata pártot nem féltem abból a szempontból, hogy kizárólag erre a pontra nagy súlyt helyez és talán ahhoz köti a passzivitás újból való felvételét, amennyiben ezt a paragrafust nem törölné a nemzetgyűlés. Dehogy nyomatékot adjak annak, hogy ennek a paragrafusnak megváltoztatását nemcsak a szélsőbaloldali párt követeli, hanem mi nacionalisták is követeljük, akik a magyar nép tömegeiért harcolunk, tehát a magyar nacionalista baloldal is követeli ezt, amely a magyar népnek kenyeret akar biztosítani, jobb jövőt akar kiharcolni,' a magyar népet jogokhoz évi június hó IS-án, csütörtökön. akarja juttatni és azt akarja, hogy a hatalom minden biztositéka a magyar nép kezébe legyen letéve, hogy ezt dokumentáljam a magunk részéről is, kötelességemnek tartottam felállani és kérni az igen t. belügyminister urat, méltóztassék ezt megváltoztatni, mert ez nagyon kétségbeejtő lépés volna és minket is megakasztana propagandánkban, a nacionalista eszmék terjesztésében és a mi tömegeinket is lehetetlen helyzetbe hozná, mert meggyőződésünket, spontán, becsületesen, tisztán ugy, ahogy az Úristen a lelkekbe csepegtette és a történelem megtartotta, nem tudnók a tömegek előtt kifejteni és a tömegek lelkébe becsepegtetni. Én tehát arra kérem az igen t. belügyminister urat, akit most egy egész embergyürü vesz körül — azt hiszem, ők is erre akarják kapacitálni — hogy szakítson azzal a merev, retrográd etikával, amelynek itt ez a paragrafus a letéteményese. Lássa meg azt, hogy a politikai élet mezeje az a terület, ahol eszmékért harcolnak, ahol megkötöttségek nem lehetségesek, ahol a szárnyakat nem lehet megkötni, a lehetőségeket nem lehet megakasztani, hogy a különféle eszméket a képviselők és képviselőjelöltek a tömeg elé vihessék, megmagyarázhassák és jobb- vagy baloldali irányban a választók tömegeit meggyőzhessék. Éppen az a gondolat, ami az igen t. jobboldal védelmezni kivan, kerül veszedelembe ezáltal. Már az általános vita alkalmával bátor vol tarn rámutatni arra, hogy Franciaországban szerzett tapasztalataim a kommunizmus erős elterjedésével kapcsolatban arról győztek meg, hogy minél retrográdabb és minél antiszociálisabb eszközökkel akarnak megölni egy mozgalmat, azt annál inkább vonzóvá, annál inkább izgatóvá és kedvessé teszik a tömegek előtt. Épugy vagyunk ezekkel a gazdasági és politikai mozgalmakkal is, mint annakidején a kereszténységgel voltak. Mihelyt a római császárság halállal büntette a kereszténység apostolait és hiveit (Halász Móric De azok nem izgattak ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) és a Circus Maximus vadállatainak tömege elé dobták ezeket a keresztényeket, abban a pillanatban a krisztusi idea és gondolat lement a katakombákba és a föld mélységeibe ásta be magát. Az alatt a 300 év alatt, amig kénytelen volt a föld mélységeiben íappangani és tartózkodni, megerősödött, ott lett oly hatalommá a kereszténység, hogy fenmaradhatott a világon. Most pedig Halász Móric t. képviselőtársamnak azt mondom : ha ő ismeri a római nép történetét, tudja, milyen nacionalista volt a civis romanus, aki nem tudta megérteni, hogy akkor, amikor ő hódit és ezzel az akkori kultúrát is terjeszti, ezzel a hóditással és ezzel a kultúrával szemben jönnek bárgyú halászemberek, irni-olvasni nem tudó szegény alakok, akik azt mondják : mindenkit szeretni kell, holott a római civis azt mondta : egy hatalom van a világon és egy fáklya, a latin faj fáklyája és azért nem tudta megérteni és halállal büntette azt, aki az ő jogrendjét, világfelfogását, római etikáját nem akarta akceptálni. Történelmi tény azonban, hogy a római világbirodalmat a kereszténység destruálta és változtatta át, más alapokat és oszlopokat adott a birodalom alá, amelyek természetesen az ókori római birodalom összeomlásával jártak. Nagyon helytelenül itéli meg tehát a dolgokat, ha azt hiszi, hogy a kereszténység használt a római birodalom fenmaradásának. A kereszténység eszméjének terjesztésével más politikai eszmék is terjedtek. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : Ha nézzük Oroszország, továbbá Németország, Franciaroszág és a többi nyugati államok történetét és ezeknek az államoknak életében annak a mozgalomnak a történetét.