Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. sák a fogyasztónak. Ezért engem Székesfehérváron feljelentettek izgatásért. Amikor odaálltam a székesfehérvári törvényszék elé, egy jó öreg biró ur azt mondotta nekem, hogy : vádlott ur, azt még tudom, hogj^ mi a Ring, mert azt valami karika gyürü, de hogy mi a kartell, azt nem tudom. De azért hat hónapot izgatásért megkaptam. (Derült­ség a szélsőbaloldalon.) Ilyen esetek sokszor elő­fordultak a múltban, előfordulhatnak a jövőben is. Épen azért ezt az izgatási paragrafust nem lehet igy mérlegelni felfogásom szerint, mert ahogy ezt mérlegeli itt a javaslat, az, akit izgatásért el­itéinek s aki a biróság által rá kirótt szabadság­vesztést kitölti, attól is meg lesz fosztva, hogy valaha is vagy hosszú időn keresztül is képviselő lehessen. Ezt a szakaszt tehát a maga egészében nem fogadom el, ellenben csatlakozom Várnai t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Pakots József. Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak az izgatásra vonatkozó részéről azt kell mondanom, hogy az a klotür alkalmazása kivan lenni a vélemény szabad kimondásával szemben. A klotür itt próbálkozik meg a társa­dalom nagy területén, hogy elnémítsa azokat az aggodalmakat és kritikákat, amelyek a társadalom, a kormányzat; s a közélet terén bizonyos jelen­ségek kisérőjeként felkínálkoznak. Hihetetlen per­spektívát nyújt mindnyájunk előtt az, ha ez a törvény életbelép. Hiszen lehet itt ebben a szegény országban annyi baj és nyomorúság, amely nem tud majd hangot találni s akkor a felszólalót, a nyomorúságok és bajok rezonáns megszólaltató­ját az a rettenetes veszedelem fenyegeti, hogy izgatásért, amelyet kifejezésre juttat, vétség, vagy bűntett címén szabadságvesztésben részesül, sőt politikai jogaitól is megfosztatik. Ha végignézünk ezeknek a szomorú időknek retrospektív vonalán, megállapíthatjuk, amit előt­tem szóló igen t. képviselőtársam igen tömören kifejezésre juttatott, hogy a szociális és gazda­sági helyzet izgatott ebben a szomorú korszak­ban, amelyet mindnyájan átélünk. Ha valaki fel­jajdult s csak őszinte visszhangja kivánt lenni a sok nyomorúságnak és bajnak, akkor, ha már életbelépett volna ez a törvény, izgatást követett volna el. Ha azonban nem igy vetem mérlegre az ügyet, hanem egy politikai életet élő párt küzdelmét figyelem, s az ő politikai hitvallása és meggyőző­dése szerint való megnyilvánulásait veszem, akkor kétségtelenül elkövethet izgatást saját politikai programmjának minden pontjában is. Vázsonyi t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy amikor ő a maga választójogi törvénytervezetét meg­alkotta, épen a néppártra és a szociáldemokrata pártra való tekintettel az izgatás kritériumát oly­kép igyekezett megkonstruálni, hogy ezek a pár­tok a maguk gazdasági, szociális és politikai programmjuk révén összeütközésbe ne kerülhes­senek az izgatás bűntettével. A mostani legköze­lebbi események is azt bizonj'itják, hogy a parla­mentben helyet foglaló pártok között majdnem mindnyájan, akik a baloldalon ülünk, ahogy vagyunk a magunk egészében, odaáJlittathatnánk a törvény elé, S kimondhatnák rólunk azt, hogy izgatók vagyunk, pedig nem teszünk mást, mint a magunk kötelességéhez és meggyőződéséhez hiven kifejezésre juttatjuk azoknak a választó­tömegeknek bajait, nyomorúságait és kivánal­mait, amelyek ebben a szomorú világfelfordulás­ban elvesztették mindent, ami életértéknek nevez­hető. Ebben a beállításban rémségesen fest az a törvényszakasz, s figyelmeztetnem kell a t. kor­áid június hó 18-án, csütörtökön, 361 mányt, hogy saját maga ellen is végzetes utat nyitott meg, mert hisz változhatnak az idők s a váltógazdasági rendszer egy időben még a magyar politikában is valóság volt, a külföldi államokban pedig ez szokásos, az ezen az oldalon ülő képvise­lők átkerülhetnek azokba a padokba, kormányt alakithatnak s akkor ennek a törvénynek révén a t. többség fogja érezni ennek a drákói és klotür­szerü törvénynek minden súlyát és terhét. Lelki és szellemi béklyó ez mindenki számára, aki fel akar jajdulni, aki anélkül, hogy izgatni akarna, becsü­letesen és őszintén elmondja a véleményét. Sajnos, ma már ugy állunk ezekben a kérdésekben, hogy minden vélemény, amely nem kedves, olykép állíttatik be, mintha az felforgató tendenciát szol­gálna. Ha mi itt a magunk politikai meggyőző­dését kifejezésre juttatjuk, a túlsó oldalon nem honorálják ennek őszinteségét, igazságát, jó­hiszeműségét, hanem rögtön keresnek mögötte tendenciákat, mindenféle törekvést, amely az állam és társadalom ellen nyilvánul meg, hiszen bármilyen politikai megmozdulásunk már forra­dalomnak minősittetik a rémlátó többség és kormány részéről. Mi ugy állunk itt, mint stigma­tizált forradalmárok. Életemben én és képviselő­társaim soha nem voltunk a forradalomnak szolgái, előkészitői és hitvallói, mert mi a polgári rendnek, alkotmányosságnak, törvénynek legfensőbb nagy gondolatkörében éltünk, ezeket akarjuk meg­szilárdítani. Ha azonban emberi érzésünk politikai meggyőződésünk arra késztet, hogy a magunk kritikáját elmondjuk, akkor már ott állunk mi is stigmatizálva, mint forradalmárok. A legutóbbi napok eseményei, amelyek egy igazságnak kiderítését célozták, már olyan aggresz­szivitásra találtak, mintha itt felforgatásra töre­kednénk, mintha itt egy forradalmi megmozdulás bontogatná szárnyait. Valósággal azt kell monda­nom, hogy a többség és kormány részéről a fü rezdülését már erdők szálfái hajladozásának nézik, egy kibontakozó vihar tombolásának, hogy itt égzengés, földindulás indul meg. Mi nem is gondol­hatjuk meg, hogy elszálló gondolatunk, sóhajunk már milyen mélységes és hihetetlen erőt nyer az önök képzeletének rémlátásában. Méltóztassanak tehát a mai idők szellemét is mérlegre tenni akkor, amikor majdnem minden ember elvesztette bizo­nyos jelenségekkel szemben nyugodt és megfontolt itőléképességét, amikor minden ember hajlamos arra, hogy bárkinek megnyilatkozását bizonyos vonatkozásban elfogultan Ítélje meg, amikor saj­nos, drákói birói Ítéletek tesznek tanúbizonyságot arról, hogy egészen aprójelentőségü vétségekért micsoda hihetetlen súlyos és kemény Ítéleteket hoznak, hogy az igazságszolgáltatás ökle hogyan sújt le. (Propper Sándor : De csak balra !) Amikor, mondom, ezeket tapasztaljuk és azt látjuk, hogy még a legmagasabb és legexkluzivabb és mondjuk minden emberi szenvedélytől mentes és izoláltan állni rendelt intézmények is át vannak hatva ennek a szomorú korszaknak szellemétől, amikor meg­bomlott idegzetű a társadalom, a közvélemény, a politika, amikor szociális és gazdasági életünk tel­jesen összevissza van dobálva, mintha csak a régi lelki, erkölcsi és szellemi rétegzéseket valami ha­talmas, vulkánikus erő, valami borzasztó geológiai rombolás forgatta volna fel és pusztitotta volna végig, mikor tehát mindezt a rettenetes konvulziót nagy, nehéz és rendszeres munkával kellene vala­hogy kialakítani rendes emberi, társadalmi és politikai életté, akkor igy akar preveniálni a további esetleges ilyen felfordulásoknak a t. kormány, hogy még az egyszerű, az egészen közönséges érte­lemben vett panaszok elől is el akar zárkózni, még azokat is lehetetlenné akarja tenni, izgatás­nak kivánja minősíteni tisztán azért, mert rossz a lelkiismerete, mert érzi a felelősséget ezekért a

Next

/
Thumbnails
Contents