Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

358 A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. szorítva, mint akár a pénz- vagy szabadságbüntetés mérve tekintetében. Ha pedig ez áll, mint ahogy áll, akkor áll a büntetőtörvénykönj^v 2. §-ának az a rendelkezése, amely azt mondja, hogy ha különböző törvények és szabályok lépnek hatályba a cselekmény elkövetésétőf kezelve az itélet meghozataláig, akkor ezek közül csakis az enyhébb alkalmazható. Én ezt a kérdést csak mint jogi problémát vetettem fel, amely az én megítélésem szerint nem intézhető el egy egyszerű gesztussal még akkor sem~, ha bclekodifikáljuk ebbe a törvénybe, mert büntetőtörvénykönyv ezen rendelkezése épen a jövőben meghozandó törvényekre vonatkozik. Én azonban kérésemet az igen t. túloldalhoz és a t. minister úrhoz intézem abban a tekintetben, hogy a törvény 9. §-ának rendelkezései csak a jövőben elkövetett cselekményekre alkalmaztassanak ; azon politikai és morális indokok alapján kérem ezt, melyeket előbb bátor voltam előadni, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Senki sincs fej egyezve! Elnök : Szólásra feljegyezve senki nem lévén, kérdem kiván-e még valaki szólni? (Fábián Béla szólásra jelentkezik.) Fábián Béla képviselő urat illeti a szó ! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Én mindig azok közé a képviselők közé tartoztam, akiknek az volt véleményük, hogy minden lehető erővel meg kell akadályozni" az országban a forradalmi és w ellenforradalmi hangulatok terjedését, minden erővel meg kell akadályozni azt, hogy itt az országban az izgatásnak szabad tere legyen. Nem egy alkalommal szólaltam fel, különféle interpellációk és indemnitási beszédek kapcsán, amelyekben rámutattam arra, hogy bizonyos elemek a legfontosabb közkérdéseket használják fel az országban izgatás céljaira. Én tehát nem vagyok ellene annak, hogy az izgatási szakaszok alkalmaztassanak bizonyos hivatásos izgatókkal és lázitókkal szemben. A legelső azonban, ami szembeötlik ennél a 7. §. kilencedik bekezdésénél az, hogy itt visszaható erővel ruháztatnak fel, (Rakovszky Iván belüjjyminisler : 1913 óta benn van a törvénykönyvben !) azért mert nemcsak a jövőben kiszabandó büntetések, hanem a múltban elkövetett deliktumok után kiszabott büntetések (Rakovszky Iván belügyminister : 1913 óta benn van a törvénykönyvben ; tehát nem visszaható erőt adunk neki!) — én legalább ezt olvasom ki a törvényjavaslatból — hogy a múltban kiszabott büntetések is alkalmatlanná tesznek valakit, megvonják valakitől a szavazati jogot, ennélfogva lehetetlenné teszik azt, hogy az illető képviselő maradjon. Én ebben a kérdésben és általában a felsorolt bűncselekmények között, amelyek ilyen visszaható erővel ruháznak fel bizonyos büntetéseket, kénytelen vagyok sajnálattal megállapítani azt, hogy amig egyes egészen jelentéktelen büntetéssel sújtott deliktumokért, mint pl. izgatás vétségéért, vagy kormányzósértés vétségéért valaki mandátumát elvesztheti a jövőre nézve akként, hogy nem léphet fel képviselőnek, addig pl. gyilkosság bűntettéért, ha valakit megöltek, ezért abban az esetben, ha az illető amnesztiát vagy kegyeimet kapott, nem jár ilyen büntetés s akkor az amnesztiában részesült gyilkosok eszerint tagjai lehetnek a nemzetgyűlésnek, de ha valaki izgatás vagy kormányzósértés vétségét követte el, akkor nem választható képviselővé. (Propper Sándor : Gyilkosok? Hogyne !) Én tehát kénytelen vagyok itt ezzel a kérdéssel némileg foglalkozni és a belügy min ister ur figyelmét felhívni arra, hogy midőn a régi világgal — amikor elismerem, hogy megszilárdult államét'? június hó 18-án, csütörtökön. rend volt, — a mai világ áll szemben, akkor még a konszolidáció ereje nem volt olyan hatalmas, mint a régi békebeli világban volt, akkor azt látjuk, hogy régebben a felségsértésnek egész jelentéktelen csoportjával állottunk szemben. Ha megméltóztatnak nézni pl. a közigazgatási bizottság havi jelentéseit, és méltóztatik összehasonlitást tenni az 1914-iki vagy 1907-iki állapot és a mai állapot között, akkor majd megméltóztatik állapítani, hogy ott egész jelentéktelen izgatási és felségsértési csoporttal állottunk szemben, mig ma egy hatalmas arányszámmal szerepel a közigazgatási bizottság által felsorolt bűncselekmények között. Nemcsak azért, t. belügyminister ur, mintha az emberek ma több felségsértèst, vagy kormányzósértést követnének el, mint békében, hanem azért is, mert békében a hatóságok legtöbbnyire arra törekedtek, hogy ne kelljen eljárást indítani. Ha pl. valaki részeg fővel tett a korcsmában valami kijelentést és bevitték a rendőrségre, ott kialudta magát és azt kérdezték tőle, mondta-e ezt vagy nem, mire azt felelte : kérem én nem emlékszem semmire az ég világon és akkor nem indították meg ellene az eljárást. Ma pedig keresik a lehetőséget, az alkalmat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon Provokálják ! — Szilágyi Lajos : Gyűjtik !) hogy minél több ilyen esetet csináljanak. (Rakovszky István : Az autószerencsétlenség és a kormányzósértés állandó rovat ! — Zaj.) De sokkal rosszabb a helyzet másért is. Mi ma a szituáció? Ha valaki ma valahol nem tetszik — volt már több eset rá, konkrét példákat fogok elmondani, — ha valakinek befolyásos ellenségei vannak, nincs egyébre szükség, mint két ilyen emberre agent provocateur-re, nem is mondott semmit és már be is van csukva. Konkrét példát mondok el. Egy szegény ember jött el hozzám és elmondta, hogy egy 75 éves öregasszony van az ügyészségen letartóztatva kormányzósértésért. Megkérdeztem, hogy miért, mi történt? Elmondta a következőket : A lakómat ki akartam dobni, mert két szobám van és az egyikszobában esztendők óta van egy lakó. Nem akart elmenni és feljelentett, hogy miközben ki akartam dobni, kormányzósértést követtem el. Bekérettem a fogházügyész urat és megkérdeztem, hogy melyik hatalomnak, vagy állami rendnek érdeke az, hogy kormányzósértés vádja miatt egy 75 éves öregasszony itt be legyen csukva. Maga az ügyész is azt mondta : Kérem, legjobb lesz az ügyészségi elnök úrral beszélni. Beszéltem is vele és az asszonyt mondhatnám, valósággal rúgták ki a fogházból. Azért mondom ezt el, mert abban az esetben, ha ón nem kerülök véletlenül oda, (Rakovszky Iván íjelügyniinisícr : Akadt volna más ügyvéd !) — nem mint ügyvéd szerepeltem — bizonyára nem hivták volna fel erre az esetre az ügyészségi elnök, figyelmét és az asszony ülhetett volna tovább. (Zaj a szélső baloldalon.) Elsősorban az a véleményem, hogy ne tegyük lehetetlenné a megválasztást olyan egyének részére, akik a múltban követtek el deliktumokat, olyan cselekményeket, amelyeket a bíróság deliktumnak állapított meg nehéz időkben, amikor egyes emberekre nézve talán könnyebben állapították meg a tényálladékot, mint másokra nézve, amikor egyeseket, akik izgattak, nem csuktak be, másokat akik nem izgattak, becsuktak, mert megállapították, hogy izgattak, kaptak egy napi vagy egy heti fogházat" s ennek alapján a nemzetgyűlés tagjai többé nem lehetnek. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Teljes mértékben ellene vagyok ennek. Ha a belügyminister ur a nemzetgyűlés nívója szempontjából és az ország általános közállapotai szempontjából nem tartja helyesnek, hogy olyanok, akik izgatásért vagy az államfő megsértése miatt el voltak ítélve, tagjai lehessenek a nemzetgyűlés-