Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. évi június hő 18-án, csütörtökön. 353 érdekelttel szemben bűncselekmény vagy nem ? Ennek is javaslom tehát a törlését. Ezt annál is inkább méltóztassék figyelembe venni, mert hiszen a közelmúltban is történtek olyan esetek, hogy emberek egészen ártatlanul olyan ügyekben is, amelyek nagy szenzációt képeztek, hosszú ideig ültek vizsgálati fogságban s azután szenzációs módon kitűnt az ártatlanságuk. Itt van például a Leirer-ügy, ahol az apa hosszú ideig ült ártatlanul vizsgálati fogságban. Vagy ott van Ulain Ferenc képviselőtársunk esete, aki ellen nemcsak vádirat volt beadva, hanem főtárgyalást is tartottak s azután a biróság jogerősen "felmentette. Ilyen körülmények között azt hiszem, nem azt a célt méltóztatnak nekem tulaj donitani, hogy ezeknek a szakaszoknak enyhítését célzóm, mert én csak azt célzóm, hogy méltóztassék a büntetések kiszabását •— hiszen elvégre politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése révén a választói jogból való kizárás is ilyenképen egy megválasztandó képviselővel szemben a politikai életből való kirekesztés nagy horderejű büntetéssel egyenlő — rábízni a törvényeink szerint illetékes fórumra. Tisztelettel javasolom, méltóztassék a 7. §-t olykép módosítani, hogy a 9. és 11. pont töröltessék, fenmaradván a kormánynak joga és kötelesége, hogy amennyiben ő nem tartja elegendőnek a bíróságnak a Btk. 57. §-ában erre vonatkozóan megállapított jogát, gondoskodjék arról, hogy ez a keret tágittassék, gondoskodjék arról, hogy a bűncselekmények azon nemeivel szemben, amelyekre vonatkozólag eddigi törvényeinkben nincs megállapítva, hogy a politikai ]ogok gyakorlata felfüggeszthető, ez szintén megtörténhessék. Álláspontom akkor volna teljesen logikus és következetes, ha ugyanezt kívánnám a 10. §-ra vonatkozólag is. Ebben a tekintetben nekem nem is volna semmi kifogásom és a 10. § hasonló eljárás alá vonását ugyancsak helyeselném, miután azonban itt közveszélyes munkakerülőkről van szó, ebben a tekintetben könnyebben megnyugszom a javaslat rendelkezéseiben, mint a 9. és 11. pontokban foglalt rendelkezésekben. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : • Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Tökéletesen helyes az előttem szólott igen t. képviselőtársam álláspontja, amikor ő a politikai jogvesztés kérdését, mint mellékbüntetés kérdését, a büntetőtörvénykönyv kereteibe, illetőleg a bíróságok hatáskörébe kívánja utalni, rájuk bízván, hogy a politikai jogok elvesztésének kérdésében Ítélettel kapcsolatosan határozzanak. Ezen helyes megállapításon túlmenő rendelkezések is — amelyek ebben a törvényjavaslatban is benne vannak — azt a meggyőződést érlelik meg bennem, ami ebből a törvényből, különösen pedig e szakaszból nyilvánvalóa hogy itt tulaj donképen egy testhez szabott törvénnyel van dolgunk és az a sok túlzás és gyűlölet, amely a reakció szempontjából megnyilvánul, különösen süritve van ebben a 7. §-ban és ennek 9. pontjában. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Az én meggyőződésem az, hogy nélkülözi a kormányzati bölcsességet az olyan törvényalkotás és olyan szabályok beállítása, amelyek a nemzetgyűlés egy pártja ellen — a jelen esetben direkte a szociáldemokrata párt ellen —- irányulnak. Végtelen sajnálnám, hogy az a jogászilag fényesen megalapozott beszéd, amelyet Vázsonyi t. képviselőtársam itt az előbb elmondott, nem tenne akkora hatást a belügyminister úrra és a t. többségre, hogy ezeket a rendelkezéseket legalább is oly mértékben enyhítsék, hogy ennek nyilvánvaló tendenciája a továbbiakra nézve fenn ne forogjon. Ha megnézzük azokat a régi törvényalkotásokat, amelyek a választójogra és ezeknek keretében a választójogból való kizárásra vonatkoznak, azt kell látnunk, hogy ezen szabályok beállításánál mindig volt bizonyos objektivitás és ha ettől az objektivitástól bizonyos szempontoktól eltértek is, ez mindig a többségen levők liberális álláspontját jelentette, t. i. akik a későbbi szabályok alkalmazását nem akarták a velük szembenálló párttal alkalmazni. Én nem is tudom, hogy a belügyminister urnák mi a szándéka? Mi az" érdeke polgári szempontból, hogy a munkásság jelenlegi vezetőségének, vezető tágjainak a nemzetgyűlésbe vagy az országgyűlésbe való jövőbeni bejutását ezzel megnehezíti. (Rakovszky Iván belügyminister : Ne rágalmazza őket ! Előre tudja, hogj^ izgatni fognak?) Nem tudom mi érdeke van abban a belügyminister urnák, hogy a munkásságnak ujabb és ujabb keserűségeket okozzon és hogy ezeket a keserűségeket folyton és folyton mélyítse, holott ha ugyanazt az álláspontot követné (Propper Sándor : Egyéb programmja sincs a kormánynak !) amely álláspontot Tisza István követett az 1918 : XVII. te. megalkotásában, (Propper Sándor : Politikai kéjelgés !) amikor az u. n. politikai izgatás kérdését csakis a jövőben elkövetett cselekményekre vonatkoztatta, amint azt Várnai Dániel t. képviselőtársam itt indítvány alakjában is előterjesztette, vagy követné azt az álláspontot, amelyet itt benn Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam hangoztatott, akkor bizonyos objektivitást lehetne megállapítani. Sajnos & jelen esetben azt kell látnom, hogy ez a szakasz és az ehhez való makacs ragaszkodás ezt az objektivitást nélkülözi. (Propper Sándor : Politikai szadizmus !) Én azon az állásponton állok, mint Haller József t. képviselőtársam, de hogy mentsem ezt a politikai eszélytelenséget, szintén beterjesztek egy javaslatot ezekre az izgatási esetekre vonatkozólag, hogy talán mégis akad egy forma, amit elfogadnak, remélvén, hogy a józanabb és mérsékeltebb álláspont lesz az irányadó. (Olvassa.) : »Javasolom, hogy a 9. pont 14. sorában a »nemkülönben« szó után az »ismétlés esetén« szavak is beillesztessenek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát az izgatási cselekményekért a jogfosztás csakis ismétlés esetében következzék be. T. Nemzetgyűlés ! Kérem a belügyminister urat és az igen t. többséget, ne méltóztassanak arra a kényelmes vesszőparipára ülni, hogy aki bűncselekményt követett el, aki izgatott, annak ne legyen választójoga, mert ne feledjék az urak, hogy olyan idők után vagyunk amikor a lelkek nem voltak teljes mértékben megbékülve, amikor a határokat az emberek nem tudták mindig betartani. Hivatkozom magára a belügjnminister úrra. A belügyminister ur itt a nemzetgjmlésen egy interpellációmra adott válaszában a törvényhatóságokról és a törvényhatóságok kiélt voltáról már mondott olyat, hogyha azt a belügyminister ur egy népgyűlésen mondja el, és talán kissé élesebb akcentussal, ez nagyon könnyen ez alá az izgatási szakasz alá kerülhetett volna. Vagy a legközelebbi múltban itt lefolyt választójogi vitára is utalhatok, amikor gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk egy nagy gondolatot vetett fel, hogy a magyar középosztálynak egészen más volna a feladata, élére kellene állnia a demokratikus irány kiépítésének. Ez volt a gondolat formája. Ha nem olyan ügyes és olyan kiváló szónok találja elmondani ezt egy népgyűlésen, egy kissé más formában, egy kissé több éllel, mindjárt bekerülhet az izgatás bűncselekményébe. Az érvelés és elbirálás nagyon különböző. Ezeket a cselekményeket nem kell ugy beállítani, mint hogyha ezek határozottan a jogrend ellen irányulnának. Méltóztassanak elhinni, hogy nagyon sokszor nem is volt izgatási célzat azokban a beszédekben, amelyek elmondat-