Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

354 A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. tak. Emlékeztetem kisgazda-képviselőtársaimat, volt idő, mikor az a programm, amelyet nagyatádi Szabó István a kisgazda-társadalom és a magyar falu érdekében hirdetett, megközelítette a hatalmasok szempontjából az izgatás határait. (Rakovszky Iván belügyminister : Soha egyetlen egy eljárás se volt ellene ! — Propper Sándor : Az ma izgatás lenne ! — Rakovszky Iván belügyminister : Soha nagyatádi Szabó István ellen eljárás nem volt ! Mindig tudta, hogy mit beszél !) Bizony volt idő, amikor ezekre vonatkozólag az erélyesebb ügyészek vagy a szigorú főszolgabirák jelentései alapján könnyen rámondhatták volna, hogy ezek osztály elleni izgatások voltak. (Szakács Andor : Pákozdy András esete !) Tessék ezekben bölcs mérsékletet tanusitani. Meg kell azt is jegyeznem, hogy nem enyhités, amit itt a belügyminister ur inditványoztatott, tudniillik, hogy az'l918 : XVII. te. előtti elkövetett cselekményekre nem vonatkoznak ezek a rendelkezések. Éz nem kegy belügyminister ur. Ez csak a törvényelőkészítő osztálynak a lappáliája, tévedése, ugyanis elfelejtették azt, hogy az Í918. évi XVII. tcikkben már az annak hatálya előtt elkövetett cselekményekre megvolt a felmentés adva, mégis amire vonatkozólag már egy törvény kifejezetten felmentést adott, ebben a törvényjavaslatban azt is büntetni kívánták, tehát ez tulaj donképen csak egy lappália helyreigazítása s amit Rubinek István t. képviselőtársain idevonatkozólag beterjesztett. Egyáltalában ne méltóztassék tehát ezt ugy beállítani, mint hogy ha ez bizonyos engedékenység volna azzal a kérelemmel szemben, amelyet mi itten — nem tudom már hányadik szónok vagyok —- a t. belügyminister ur előtt folyton ismételünk. T. Nemzetgyűlés ! Az idő eljár s bár amiket előterjeszteni kívánok, azokat módomban volna más szakaszoknál is elmondani, mégis mivel e szakasszal kapcsolatban szeretnék ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni, arra kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnék nekem még további tiz percet engedélyezni. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur beszédideje meghosszabbitassék ? (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ilegyiuegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Én még két rendbeli módosítást is kívánnék beterjeszteni. Javasolnám e pont után azt, hogy (olvassa) : »akit a jelen törvény 177. §-ának 5. bekezdése alapján fegyelmi utón jogerősen elitéltek, a jogerőre emelkedéstől számított öt év alatt, az a választók névjegyzékéből ki legyen zárva«. Ugyancsak uj pontként javasolnám azt, hogy (olvassa) : »akiről a bíróság vagy fegyelmi hatóság jogerősen megállapította, hogy jelölésre szánt ajánló ivet jogtalanul megsemmisített, illetőleg megsemmisitte. tett, vagy jogtalanul rendeltetésétől elvont, az a választói névjegyzékből hagyassék ki«; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Egy törvénynek elsősorban védenie kell azokat a rendelkezéseket, amelyek az illető törvény céljait szolgálják. Ez a törvény, — amint Puky Endre előadó ur is többször kijelentette itt nekünk, — elsősorban a választás tisztaságának biztosítását szolgálja. Ha a választás tisztaságának biztosításáról van szó, akkor azokat, akik mandátumokat ellopnak, akik polgárokat választási szabadságukban, ajánlási jogukban akadályoznak, tessék méltatlanná tenni arra, hogy a választási névjegyzékbe felvétessenek ; onnan tehát hagyassanak ki. Az első indítvány arra vonatkozott, hogy a törvényjavaslat 177. "§-ának 5. bekezdése szerint abban*az esetben, ha valakinek — hatósági szemelvről Van szó — cselekménye fegyelmi utón megállapithatólag a választás megsemmisítését vonja évi junîus hó 18-án, csütörtökön. maga után, az illető 6—8.000 aranykorona pénzbirságra büntettetik. Itt tehát nyilván súlyos szabálytalanságokról, egy választás meghiúsításáról, a választók akaratának meghamisításáról van szó. Ezt hatósági közeg, köztisztviselő közege követheti el s ha ezért fegyelmi utón megtorlás jár, akkor nézetem szerint az ilyen egyén, aki egy egész kerület választójoga ellen vétett, feltétlenül méltatlan arra, hogy a választói névjegyzékbe felvétessék. Ha méltóztatnak az urak a választás tisztaságát komolyan venni, akkor méltóztassanak ezt a legsúlyosabb cselekményt olyannak minősíteni, hogy ezzel az illető diszkvalifikálja magát azoknak az embereknek a sorából, akik választójogra érdemesek. Ugyancsak ide vonatkozik a másik javaslatom is ; mert hiszen az 1922-es választások alkalmával, legutóbb pedig a rétsági választáson is tapasztaltuk, hogy lefogták az embereket és a járásbíróság által kiadott, pecséttel ellátott ajánlási iveket elvették tőlük és megsemmisítették, hiába voltak azok az ivek aláirva. Kerületeket tudok felemlíteni, amelyek e cselekmények miatt nem tudták ajánlásaikat benyújtani, úgyhogy ezért ott egyhangú választá- sok voltak. Nyilvánvalóan tehát itt is, hogy a választójog ellen olyan bűncselekmény követtetik el, amely teljesen méltatlanná teszi a választójog gyakorlására az illetőt, aki azt elköveti. Ezeket a javaslatokat, mint e törvényjavaslatban a választás tisztaságát védő intézkedések biztosítását szolgáló javaslatokat bátorkodom előterjeszteni. Hivatkozom a legutóbbi választásra, a nagyatádi választásra, ( Ugy van ! b alj elől.) ahol a választási biztos teljesen jogtalanul, a kiadott rendelet ellenére, bűnösen járt el, mert lehetetlenné tette, hogy a polgárok ajánlásaikat kiegészítsék. Olyan ember, akinek hatalmat adtak a kezébe és ezzel a hatalommal igy visszaél, nézetem szerint határozottan méltatlanná teszi-magát a választójog további gyakorlására. (Ugy van ! baljelöl.) Igen sajnálom, hogy épen a nemzetgyűlés választójogi előadója, aki a választás tisztaságát annyira hangsúlyozza, Puky Endre képviselő ur az, aki a szabályok ellenére még a mai napig sem intézte el ennek a nagyatádi választásnak ügyét. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Az ebben a szakaszban foglalt rendelkezés megerősíthet bennünket abban a hitben, hogy a kormány tetézi azokat az akadályokat, amelyekkel a választók számát szűkíti. Kétségtelen, hogy az a tendencia nyilvánul meg ebben a szakaszban, hogy mennél inkább kiszorítsa a választók sorából azokat, akiket ő nem tart kedveseknek. Az izgatás fogalmát akarja bevinni, hogy az ítélet után egy másodbüntetést is kapjanak az illetők ; nem elég, hogy a bíróság elitéi vagy elitélhet valakit és a bíróságnak magának is joga van kimondani, hogy kit ítél politikai jogainak elvesztésére és kit nem, hanem a kormány tételesen sorolja fel azt, hogy milyen esstekben kell valaki nek politikai jogait megvonni. A törekvés tehát, mondom, az, hogy azokat, akik a társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, lehetetlenné tegye és a választók sorából kiközösítse. Bocsánatot kérek, az az izgatás nagyon tág fogalom. Amit a belügyminister ur izgatásnak tart, egészen bizonyos, hogy azt az osztrák belügyminister nem fogja izgatásnak tartani. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egészen bizonyos, hogy ha én elmegyek egy falura és ott arról fogok beszélni, hogy olcsó a napszám, keveset fizetnek a munkásoknak és azok ebből az olcsó napszámból nem tudnak megélni, rossz a lakásuk, nyomorognak, nélkülöznek, akkor ezt izgatásnak fogják minősíteni ; ha pedig ugyanazt a beszédet Budapesten