Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

350 À nemzetgyűlés 429. ülése 1925. évi június hó 18-án, csütörtökön. Iában nem tudom ennek okát belátni, mert hiszen vannak példának okáért olyan könnyű, szándékosan elkövetett vétségek, amelyeknél ennek semmiféle értelme nem lehet. Különben sincs a dolognak értelme azért, mert a következő pontban ki van mondva, hogy melyek azok a súlyos deliktumok, büntettek és" vétségek, amelyek az állam ellen irányittatnak, amelyeknek elkövetői a választójogból bizonyos időtartamig ki vannak rekesztve. En tehát a magam részéről, minthogy ez egyes fenforgó esetekben súlyos méltánytalanságokra vezethet, elsősorban azt az inditványt adom be, hogy a 7. § 8. pont törlendő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Alternative pedig beadom azt a javaslatot, hogy, amennyiben a belügyminister ur ezt a szakaszt fenn akarná tartani, akkor is legyen szive ezt a szakaszt összeköttetésbe hozni avval a céllal, amely céllal egyáltalán életbe akarja léptetni. Csakis oly deliktumok, amelyekre vonatkozólag az ítélet kimondja az elitéléssel egyidejűleg a politikai jogok felfüggesztését is, — még ha a minister ur felfogása nem is egyezik az enyémmel abban, hogy ez tökéletesen felesleges rendelkezés — szolgálhatnak okul arra, hogy a közbeeső időtartamra, mikor valaki törvényes okokból nem üli le a büntetését, — mert egészen más az, ha valaki megszöknék a büntetés elől, és ha ez volna kimondva ebben a javaslatban — mikor valaki törvényes halasztás alapján nem üli le a büntetését, az illető a választói névjegyzékből kihagyassék. Őszintén szólva, a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését én sohasem tudom megérteni. De ha a minister ur ragaszkodik ehhez a rendelkezéshez, amely teljesen igazságtalan, akkor alternative azt javasolom, hogy ezen szavak után : »akit bűntett vagy szándékosan elkövetett vétség miatt szabadságvesztés büntetésre Ítéltek« az a pótlás tétessék : »amennyiben az Ítélet egyúttal a politikai jogok felfüggesztését mondja ki«. Vagyis pl., ha valaki könnyű testi sértés miatt 8 vagy 10 napra Ítéltetett el, vagy sajtó utján elkövetett becsületsértés miatt ítéltetett el és elutazik külföldre, vag}

7 betegség címén kap akár egyévi halasztást is az igazságügyrninistertől, ez időn belül ne lehessen kihagyni a választói névjegyzékből azért, mert törvényes és jogos okokból halasztást kapott. Ezek után áttérek a sokat vitatott 9. pontra. Abban a matériában, hogy kit kell kirekeszteni a választójogból, tulajdonképen az 1874 : XXXIII. te. foglalta el a legliberálisabb álláspontot, mert ez a törvény azon az alapon állott, hogy csak azokat rekeszti ki a választójogból, akiknek politikai jogát a bíróság felfüggesztette és pedig a bíróság által megállapított időtartamra. Ezzel a gyakorlattal szakított az 1913 : XIV. te, és az a javaslat, amelyet annakidején beadtam az 1913 : XIV. te. nyomán, már szintén nem állott ennek a gyakorlatnak alapján. Nézetem szerint azonban mindig figyelembe kell venni azt a korszakot, amelyben egy javaslat keletkezik. Figyelembe kell venni, hogy mi volt az izgatás 1917-ben, mi volt az izgatás 1874-ben, mi az izgatás ma és melyek azok a törvények s a törvényeknek az a sokasága, amely ma a kormány rendelkezésére áll a közrend fentartása szempontjából, mi ma a juciikatura és mi ma az irányzat. "Azt hiszem, tisztában vagyunk azzal, hogy az ancien régime idején az izgatási perek nagyon ritkák voltak ; (Roüienstein Mór : Esemény volt !) tényleg egy-egy esemény volt, ha egy izgatási per lefolyt. Azaz "egyáltalában nem volt esemény, hanem bagatell volt pl. a királysértési per, amelyet 8 vagy 10 nappal intéztek el. Az állam hatályosabb védelméről szóló törvény, vágj* hasonló törvény ismeretlen volt ; ismeretlenek voltak azok a törvények, amelyek nagyon nyújtható és rugalmas tényállásokat kívánnak meg, ahol tehát nagyon könnyen kimérhető a büntetés, mert hiszen tudjuk, hogy az állam hatályosabb védelméről szóló tör- vény pl. megkívánja kritériumul, hogy valótlan legyen az a tény, melyet valaki az országról állit, biróságaink azonban egyszerűen túlteszik magukat a törvénynek ezen a kritériumán és a bizonyítást nem engedik meg (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s az ezzel ellenkező köztudomásra hivatkoznak. Minthogy tehát azóta, nem ünnepi szakasz az izgatás, azóta nem megy eseményszámba, ha valakit politikai perben elitélnek, hanem garmadával vannak és voltak politikai perek (Propper Sándor : Próbarendőr jelentése alapján !), ennek következtében mindenesetre olcsóbb lett a dolog azon nemzetgazdasági elv szerint, hogy : ami ritka, az drágább. Ez pedig szapora lett. Tehát egészen más megítélés alá kell vennem ma, ha valaki elitéltetik izgatás miatt, mint amilyen megítélés alá vettem akkor, mert bizonyos volt, hogy abban az időben, különösen az idősebb Tisza korszakában, aki az auslaufen lassen, vagy — ha jobban tetszik •— a laisser faire álláspontján állott, azon az állásponton, hogy nem tette meg politikai ellenfeleinek azt a szívességet, hogy minden csekélységért politikai pereket indítson ellenük, hogy alkalmat adjon nekik olcsó martirumok megszerzésére, — abban az időben a legnagyobb ritkaságok közé tartozott a politikai per, ugy hogy ha ilyen politikai per volt, az már igen fontos volt és rendesen az ország főügyésze, boldogult Kozma Sándor önmaga képviselte ezekben az esetekben a vádat az ügy fontosságánál fogva. Ma azonban ezek igen gyakori esetek, ugy hogy ma az izgatási szakaszt és ezeket a szakaszokat egészen másképen kell megítélni, mint ahogy azok a múltban megítéltettek. Az én javaslatomban is benne volt annakidején az a kritérium, hogy (olvassa) : »akit jogerősen szabadságvesztés büntetésre Ítéltek az állam ellen irányuló bűntett vagy oly bűntett vagy vétség miatt, melyre a törvény politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését rendeli, valamint azt, akit a bűntettekről és vétségekről szóló 1878 : V. te. 173. §-a alapján lázítás, vagy a 172. §. alapján nemzetiség ellen elkövetett izgatás miatt ítéltek el jogerősen szabadságvesztés büntetésre». Ezek a rendelkezések tulaj donképen az 1913-as törvényből vétettek át. Szemben álltam egy többséggel, amelyet ezekben az intézkedésekben sem óhajtottam provokálni. Méltóztassék azonban észrevenni a jelentékeny differenciát, amely fennáll a mostani javaslat között és ezen intézkedés között. A jelenlegi javaslat az összes izgatási szakaszokat bevonja, tehát az osztály elleni, tulajdon elleni, felekezet elleni izgatást, amelyet annakidején tudatosan hagytam ki avval az indokolással, — mint ez az indokolásban olvasható — hogy az izgatásszabályozás hiányos és rossz. A tulajdon elleni, osztály elleni, felekezet elleni izgatás, egyenes felhívás a törvény ellen, engedetlenségre, vagy a kiadott törvényes rendelet ellen való izgatás, szóval a köznapi és mindennapos izgatás szakaszait, amelyek a politikai agitációban fordulnak elő, tudatosan kihagytam azzal az indokolással, hogy ez a matéria nincs helyesen rendezve a büntetőtörvénykönyvben, a ténjállás laza, minek következtében a politikai szabadság szempontjából tartsuk fenn ezt arra az időre, amikor a büntetőtörvénjdíönyvet revideálni fogjuk. Fentartottam azonban a súlyosabb lazítást és a nemzetiség elleni izgatást, azért, mert ebben egy súlyosabb momentumot láttam, az állam és haza elleni izgatás momentumát. A nemzetiség elleni izgatást nemcsak abból a szempontból fogtam fel, hogy a nemzetiség ellen izgatnak, hanem •— minthogy a tör-