Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. 319 9. pontja értelmében csupán abban az esetben van kizárva a választójogból, ha a cselekményt a jelen törvény kihirdetése után követte el«. Balogh Jenő felállt a parlamentben és ezt a szakaszt nyíltan megindokolta, mondván, hogy mivel az elmúlt időkben különösen szocialistapárti politikusok közül többen beleütköztek a büntető törvénykönyvnek abba a paragrafusába, indokolt a szociális béke helyreállítása szempontjából, hogy a 180. §-t beiktassák a választójogi törvénybe. Azt, amit Balogh Jenő és Tisza István a háború folyamata alatt indokoltnak tartottak, azt ma egy világháború, két forradalom, a trianoni béke után a jelenlegi nemzetgyűlés nem tartja indokoltnak tízszeresen ? (Rakovszky Iván belügyminister : Épen most tartjuk indokoltnak !) Nem "kell ma egy szétdarabolt országban, ahol igyekezni kell a társadalmi gyűlölség letompitására, ahol a politikai széthúzást lehetőleg minél kisebbre kell redukálni, ahol az elfelejtésnek, az egymásnak való megbocsátásnak, gyűlölség helyett a szeretet idejének kellene eljönni, ezekben a nehéz szomorú időkben, amelynél szomorúbbak a magyar történelemben nem voltak a magyar nemzet felett, — nem gondolja-e a minister ur — a megértésnek, a megbocsátásnak és a feledésnek szellemében törvényeinket megalkotni ? Mondom, ezt különösen azért, mert el tudom képzelni, hogy ha nem teszek semmi mást, mint azt, hogy elmondom, amit elmondtam a hitbizományok reformjáról a nemzetgyűlésen, de nyílt piacon mondom el, akkor egy jelenlevő közigazgatási tisztviselő, aki véletlenül jóban van a szomszédos latifundium birtokosával, bátran jelenthetné illetékes hatóságának, hogy Baross János a latifundiális nagybirtok ellen izgatott. Tehát izgatott a magántulajdon ellen. Miért? Mert elmondtam azt, amit elmondtam a nemzetgyűlésen a hitbizományok reformjáról elfogadott indítványom indokolásául, azt, hogy a magyar nemzet egész történelmében mint nemzeti szerencsétlenség vonul végig vörös vonalként a latifundiális rendszer. Meg lehet állapítani tehát, hogy ez izgatás a latifundiális nagybirtok ellen. Ezt" elmondtam a Házban, ennek alapján elfogadtak egy határozati javaslatot , — sajnos a törvényjavaslat a Ház egyhangú határozata ellenére sincs beterjesztve — de ha ezt künn mondom el, népgyűlésen vagy más gyűlésen, a közigazgatási hatóság és egy-egy túlbuzgó bíró megálíapithatja, hogy én a latifundiális nagybirtokos osztály ellen izgattam. Különösen ha még egy kicsit részletesebben belemegyek a kérdésbe és a latifundiális birtokrendszer szociális közgazdasági és politikai káros hatásait kissé élénkebb színekkel fejtegetem. Kíváncsi vagyok rá, hogy amig ilyen szakaszok vannak egy választójogi javaslatban, van-e kilátás egyáltalában ebben az országban arra, hogy mélyreható szociális reformokat csináljunk, lehet-e kilátás arra, hogy egy olyan parlament gyűljön össze, amely szellemileg és érzésbelileg képes arra, hogy mélyreható szociális reformokat létesítsen. Egy ilyen szakasz, egy ilyen szellemű választójogi reform, ez késziti elő a forradalmat, az uj szociális forradalmat. Nekem elég volt az első év második forradalomból. Nekem nem kell több forradalom. Ezért küzdök minden erőmből egy ilyen rövidlátó reakciós politika ellen, amely megakadályozza a mélyreható szociális reformokat és biztosan előkészíti az ujabb társadalmi felfordulást az országban. Kérve kérem a nemzetgyűlést, hogy amikor kedvező alkalmak nyílnak arra, hogy tompítsuk az ellentéteket, ragadja meg ezeket a kedvező alkalmakat. (Mozgás a jobboldalon.) Kérve-kérem a nemzetgyűlést, hogy ezt fontolja meg ; különösen kérem a volt kisgazdapárti képviselőket, mert nagyon jól emlékszem azokra az időkre, amikor nagyatádi Szabó Istvánnak népgyűléseken mondott szónoklatait hallgattam, ami kor én függetlenségi párti voltam s Nagyatádi pár emberrel itt ült a szélsőbaloldalon a szocialisták helyén. Most a kisgazdák a szélsőjobboldalon ülnek. Ott voltam Nagyatádinak egypár beszédénél a vidéken, amikor közös ellenzéki akciókat intéztünk. Bizony mondhatom, hogy nagyatádi Szabó István a földreform kérdésében, a birtokelosztás kérdésében olyan beszédeket mondott, amelyek az utolsó betűig igazak voltak, de amelyek alapján egy kis rosszindulattal vagy elfogultsággal nagyatádi Szabó Istvánra is rá lehetett volna húzni ezt a szakaszt. A t. kisgazdaképviselők tartoznak a saját volt pártjuknak és elhagyott pártjuk emlékének azzal, hogy ezeket a reakciós szakaszokat segítsenek az ellenzéknek törölni a javaslatból. Önök t. uraim most mosolyognak az ilyen beszéden, de majd számonkérjük a választóik előtt, hogy amikor mi hivatkozunk az önök régi programmjára, az önök elhalt vezérére s arra az egész akcióra, melyet önök megindítottak, amelyet én már 25 esztendővel ezelőtt szóval, írásban és könyvben támogattam, de amelyet az életbe bevinni az önök hibája folytán nem lehetett, mert hiszen a jelenlegi földreformot csak nem lehet a kisgazda és agrárdemokratikus programm végrehajtásának és megvalósulásának nevezni, — akkor önök még a választójogi reformnál is cserben hagyják az ellenzéket és régi programmjukat, régi zászlójukat. (Zaj. — Könyves Lajos : Ne fájjon értünk a fejetek !) Nem az urakért fáj a fejünk, hanem Magyarországért. (Könyves Lajos : A mandátumért !) Nem lehet ebben az országban visszaszerezni azt, ami elveszett, csak akkor, ha az újjáépítő politika a nép legszélesebb rétegeire támaszkodik. Hogyan lehet remélni, hogy ebben az országban egy nagy összefonó, ujjáépitő politika lesz, ha ilyen megbélyegző szakaszok tovább is megmaradnak ? Ha Tisza István és Balogh Jenő nem elég konzervatív önöknek, t. kisgazdapárt, honnan vegyünk még konzervativebb példákat, amelyekre hivatkozni lehet. Önök ma már nem konzervativ politikát támogatnak, hanem egy rövidlátó, reakciós politikát, amely szerencsétlenül, bekötött szemmel, vaksággal készit elő Magyarországon uj szociális felfordulásokat. Mert csak nem képzelik önök, hogy a XX. században ; lehetséges olyan földelosztást, tulaj donelosztást, j jövedelemeloszlást sokáig fenntartani, mint ami! lyen ma van ebben a szerencsétlen országban. T. Nemzetgyűlés ! Sokáig gondolkoztam azon, hogy a blokk keretében együtt működjem-e a szociallista-párttal, vagy sem. Miután jól átgondoltam Magyarország 20 esztendős fejlődésének történetét, végiglapoztam azt a negyedszázadot, amely idő óta tagja vagyok a nemzetgyűlésnek, láttam azt, hogy hogyan fejlődött itt rohamosan Magyarország rombadölése . . . Elnök : A képviselő urnák még egy perce van hátra a beszédidőből. Kérem méltóztassék beszédét befejezni. Baross János : Rá lehet mutatni arra, hogy Magyarország pusztulásának feltétlenül be kellett következnie a bölcs, előrelátó, nagyszivü szociális reformok elmulasztása miatt. Ha tehát egy ilyen szociális és gazdasági berendezés tekintetében elmaradt országban politikusok az osztály elleni izgatásba estek bele, ezt nem lehet csodálni azért, mert hiszen Magyarországon kivételesen rosszak a szociális viszonyok és Magyarországnak, a magyar nemzetnek: helyzete kivételesen nehéz. Erre a speciális két kivételes helyzetre való tekintettel kell a kormánynak és a kormánypártnak egy magasabb politikai szempontra felemelkednie, és pedig arra, hogy elősegitse a társadalmi és politikai kiegyenlítődést és a nemzet erejének összefogását, nem pedig, hogy a gyülö-