Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

320 A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. létnek, meg nem értésnek, visszavonásnak fullánkját még mélyebben verje be a magyar társadalomba és a politikai életbe. Épen ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, a többséget és a kormányt, méltóztassék Várnai képviselőtársam határozati javaslatát elfogadni. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Nagy Vince ! Nagy Vince: Kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Perlaki György jegyző (megszámlálja a képviselőket.) : Tizenkettő ! Elnök : A Ház nem lévén tanácskozóképes, az ülést egy negyedórára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Nagy Vince képviselő urat illeti a szó. Nagy Vince : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk l) Fontos alkotmányjogi törvényjavaslatokat és ilyenek között elsősorban egy választójogi törvényjavaslatot feltétlenül meg kellett, volna hogy előzzenek pártközi konferenciák, mert hiszen csak igy alakulhat ki egy olyan kompromisszumos középút, amely azt eredményezi, hogy a fontos alkotmányjogi törvényben ne egy pártnak, vagy egy uralmon levő osztálynak gondolkozásmódja, érdeke jusson kifejezésre, hanem az általános, egyetemes nemzeti érdek. Ha idegen ember ezt a szakaszt, a törvényjavaslat 7. §-át elolvassa, — kikapottan, a többiektől függetlenül is s nem látta volna az 1. és 2. §-t sem, amely szakaszok jogin egszükitő intézkedéseket tartalmaznak ugy a férfi, mint a női választókra — akkor ebből a törvényszakaszból is meg kellene állapítania, hogy távol állott e törvény előkészítése attól a szemponttól, hogy itt a különböző pártok, osztályok érdekei kompromisszumos megoldást nyerjenek. Nem tartom valószínűnek, hogy ha a választójogi törvényjavaslat benyújtása arra az időpontra esett volna, amikor még .fennállott a t. ministerelnök ur és a szociáldemokraták között úgynevezett paktum, a ministerelnök megengedte volna magának és a többségi pártnak azt, hogy ilyen szakasszal jöjjön a választójogi törvényjavaslatban. Mert hiszen akár volt Írásos szövetkezése, megállapodása a munkásság pártjával, akár csak normális parlamentáris viszonyban állott volna velük, lehetetlen, hogy ilyen szakaszt tervezhetett volna, amelynek némelyik intézkedése egyenesen a szociáldemokraták, azok vezetői, képviselői és újságírói ellen irányul. Ennek a 7. §-nak főként 9. pontja, amely az izgatás bűncselekménye és a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alá tartozó bűncselekmények alapján állit'fel kizáró okokat, kifejezetten a szociáldemokraták ellen irányul. Ha a régi Magyarországon egy ilyen pontot állított volna be a kormány egy választójogi törvényjavaslatba, annak indokolását adhatta volna azzal, hogy az izgatás bűncselekményét legtöbb alkalommal az "úgynevezett nemzetiségek, tehát az idegenajku nemzeteknek politikai agitátorai követik eí, ennélfogva ezeket az állami rendre veszélyes elemeket akarta büntetni a törvényhozás azzal, hogy a választójogból őket kizárja. Ma azonban ezen a Magyarországon, ahol idegen nemzetekről úgyszólván beszélni sem lehet, nyilvánvaló, hogy izgatás bűncselekménye miatt kizáró okot statuálni, ez kifejezetten a szociáldemokraták ellen megy. Szociáldemokrata képviselőtársaim elmondották már idevonatkozó aggályaikat, azonban maga a kérdés nem lehet pártkérdés, nem tekinthetjük ugy, mint egyszerűen a szociáldemokrata pártnak vagy a munkásságnak sérelmét, hanem épen egyetemes nézőpontokból kell tekintenünk a kérdést. Meg kell néznünk azt, hogy vájjon ilyen kizáró okok törvénybe iktatásával, azzal, hogy a szociáldemokrata pártnak akár politikusait, akár újságíróit ki akarjuk zárni nemcsak a választójogból, hanem egyúttal a választhatás jogából, tehát a törvényhozásból, egyetemes nemzeti érdeket szolgál-e a kormányzat? Erről szó sem lehet, mert hiszen, ha a törvényjavaslat ilyen formájában jogerőre emelkedik, méltóztassék elgondolni, mi következik be a munkásság, a szociáldemokraták szempontjából. Két eset következhetik be. Egyik az, hogy a szociáldemokraták likvidálják a helyzetet, azt mondják, hogy a törvénynek egyéb reakciós szakaszai alapján is, amelyek pedig bőven adódnak, itt ad homínem, személyekre szabták e javaslatban a kizáró intézkedéseket. Van paragrafus az emigráció kizárására, van paragrafus e törvény 14. pontjában külön Károlyi Mihályra, van külön Rupert Rezsőre, van külön miránk, azokra az ellenzéki képviselőkre, akik olyan vidéki titkos választókerületekben vagyunk megválasztva, ahol két vagy több mandátummal bir az illető város, ezekre tervezték a törvénynek ezt a paragrafusát, hogy a lajtsromos szavazást iktassák be ezekbe a vidéki kerületekbe, mert ilyen módon akarják elérni, hogy például abban a Debrecenben, amely három ellenzéki képviselőt választott egyéni választással, ott a töredékszavazatok összeszámolásával legalábbis egy nem ellenzéki képviselő is kikerülhessen az urnákból. Mondom, ha a munkásság, amelynek érdekei s politikai képviselete ellen irányul ez az izgatási szakasz, felméri a helyzetet s ugy látja, hogy épen politikai vezetőit nem igen fogja tudni bevinni a törvényhozásba, tehát azokat, akik elsősorban vesznek részt a politikai agitációban, ugy sajtó utján, mint népgyűléseken élőszóval, ha elfogadják magukra ezt a törvényjavaslatot, s akkor a munkásság — ismétlem, lemérve ezt a helyzetet — esetleg a parlamentáris politikai élettől való passzivitását fogja kimondani, aminek konzekvenciáit nem a munkásság, hanem az ország s a kormányzat fogja majd érezni. Lehetetlen pár szóval keresztülsiklani azon a fontos érdeken, hogy vájjon fontos-e az, hogy a munkásság képviselői itt vannak a törvényhozásban, vagy pedig nincsenek itt. Hogy mennyire fontosnak tartotta a mostani igen t. ministerelnök ur is ezt, mutatja az a tény, hogy tényleg kihasználva a munkásságnak a kommunizmus után az ellenforradalom üldöz.öttségében való elnyomottságát, felhasználta az ő lelki és politikai deprimált helyzetüket arra, hogy abba a bizonyos paktumba őket belekényszeritse csak azért, hogy őket rávegye a politikai aktivitásra, mert szüksége volt neki rájuk kormányzati szempontból s ugy gondolta, — s ez lehet az indoka csak — hogy erre szüksége volt az országnak is egyetemes nemzeti érdekből, hogy egyetlenegy réteg se hiányozzék a nemzetgyűlésből, s ezért vette őket rá a politikai aktivitásra. Ha a t. ministerelnök ur annyira fontosnak tartotta, hogy a munkásság képviselői aktive résztvegyenek a törvényhozói munkában, akkor nem lett volna szabad azzal a paktummal logikusan és kongruensen gondolkozó főnek ezt a szakaszt itt beiktatni a törvényjavaslatba, mert ennek egyik nagyon könnyen bekövetkezhető eredménye az lesz,' hogy a munkásság kénytelen lesz passzivitását kimondani. Mert hiszen miről van szó ? Nemcsak hogy az ő emigrációs elvtársaik nem vehetnek részt a törvényhozásban, hanem a mai nemzetgyűlési képviselők vagy még nem képviselők, de értékes