Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

3Í6 A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. remény !) Nem tehetek róla, én ebből a szempontból optimista felfogást vallok, mert nem tudom elhinni, hogy törvényt azért hozzanak, hogy azzal a közvéleményt nyugtalanítsák és nemcsak hogy nem juttatják nyugvópontra ezt a kérdést, hanem ellenkezőleg : felkavarják, odaállítják a társadalmi harcok előterébe és lehetetlenné tesznek minden egyéb nyugodt munkálkodást. Nincs nagy véleményem a kormány és a kormányrendszer felől, amint méltóztatnak tudni, de nem tételezem fel, hogy ez lenne a célja. Már pedig, ha ez a szakasz ebben a formájában és még néhány szakasz a javaslatban lévő formájában keresztül fog menni, ez fog bekövetkezni ; nemcsak hogy nyugvópont nem lesz, hanem ellenkezőleg : a legélesebb és a legkíméletlenebb társadalmi harcok fognak megindulni a választójogi törvény körül, ugyanakkor, amikor minden erőt és minden figyelmet, amint nagyon jól tudjuk, más irányban kellene koncentrálni. A 9. pont még a törvényjavaslat generális reakciós jellegét is túlszárnyalja. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez tiszta ellenforradalmi alkotás, (Rakovszky Iván belügyminister : 1913-ban ellenforradalom volt?) amely megrögzíteni akarja az ellenforradalmat, különösen annak némelyik rendelkezése, nem maga az egész, mert vannak benne pontok és rendelkezések, amelyek szükségesek és amelyekhez mi is hozzájárulunk, —- de annak a politikai része, a politikai üldöztetésre vonatkozó pontja olyan, amely az ellenforradalmi mentalitást akarja paragrafusokba rögzíteni (Rakovszky Iván belügyminister : Az 1913—18-as törvényben is benne ' van !) és az ellenforradalmat akarja állandósitani, noha folyton halljuk épen a kormány részéről, hogy ellenforradalom tulaj donképen már nincs, az ellenforradalmi fázison túl vagyunk, halljuk a konszolidáció ismétlését és hangoztatását. Ezzel szemben a törvényjavaslat 7. §-ának különösen a kilencedik pontja tisztára ellenforradalmi alkotás. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rakovszky Iván belügyminister : A 18-iki törvényben is benne van !) A 18-iki törvényben nem ilyen formában van benne. (Rakovszky Iván belügyminister : De ilyen formában !) Ott visszaható hatálya nincs ! (Rakovszky Iván belügyminister : De van, nézze meg, kérem, mert van !) Épen most olvasta fel a megfelelő szakaszt Várnai képviselő ur. (Rakovszky Iván belügyminister : Nem, az csak két kivételes esetre vonatkozik, nem az egész kilencedik pontra !) Visszaható hatálya van, ami egyébként is ellenkezik minden törvényszerkesztési módszerrel. A 9. pont hivatkozik az 1912 : LXIII. tcikkre. Ez a háborús kivételes törvény. Ez már régen nincs érvényben, nem volna szabad érvényben lennie, mert csak a háború tartamára hozták. (Rakovszky Iván belügyminister : Nem most szabják ki a büntetést annak alapján ; akkor szabták ki, amikor érvényben volt !) A háború idejére hozták azt a törvényt. (Rakovszky Iván belügyminister : Akkor szabták ki a büntetéseket !) A háború, tudtommal, elmúlt 1918-ban, sőt ugy tudom, ha nem tévedek, hogy a békét is megkötötték és itt ebben a Házban törvénybe iktatta az első nemzetgyűlés. Háborús kivételes törvénynek tehát helye nincs, ha csak nem akarják a következő háborút és a régi háborút áthidalni ezzel a törvénnyel. Más célját nem látom és nem tudom megérteni, hogy egy hosszabb időre kontemplált törvényjavaslatban, illetőleg törvényben hogyan történhetik hivatkozás egy megszűnt vagy legalább is a közeljövőben megszűnendő törvényre? (Rakovszky Iván belügyminister : Szomorú, hogy nem érti me

0 1^ Azután hivatkozik az 1913 : XXXIV. te. 3. §-ára, amely a királyság védelméről szól és a királysértési dolgokat szabályozza. Ez a törvény hatályban van. Királyunk nincs, királyság vagyunk király nélkül, nincs tehát kit védelmezni e törvény keretében. De felesleges ezt ide külön felvenni, mert ha ez a törvény hatályban van, ennek 3. §-a amúgy is kimondja, hogy az e törvénybe ütköző cselekedetek a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését vonhatják maguk után. Hivatkozás történik továbbá az 1921 : III. tc.-re, arra az ominózus batályos törvényre, amelyet nemhogy beleépíteni kellene uj törvényekbe, hanem hatályon kivül kellene helyezni. Vagy van ellenforradalom, vagy nincs. Az urak odaát azt mondják, hogy nincs. Ha nincs, nincs szükség ellenforradalmi törvényekre ; akkor elégséges a büntetőtörvénykönyv egymaga, amely "minden cselekmény megtorlására nyújt alkalmat és paragrafust. Ha pedig van ellenforradalom, akkor nem kell tagadni. Az 1921 : III. te. is idejét multa, ezt tehát ki kell selejtezni a törvénykönyvből, nem pedig beleépíteni tovább az alkotmányba és reá ujabb jogfosztást, ujabb szankciókat felépíteni. Rendkívül érdekes a szakasz 8. pontja, amely a közönséges bűncselekményekről szól. Ha valaki közönséges bűncselekményt követ el, a 8. pont alapján az is elveszti választójogát, de csak addig, amig az állam gondozása alatt áll valamely fegyházban, mihelyt ezt elhagyja, megszűnt a politikai jogtalansága is. A 9. pont, amely a politikai vétségekről szól, és a 10. pont is azt mondja : »az elévüJéstől számítva vétség esetében öt év, bűntett esetében tiz év alatt« ; tehát öt és tíz évre vonja meg a politikai vétségekért az aktiv választójogosultságot. Aki azonban közönséges rablógyilkos, aki a tulajdon ellen, az élet ellen, a közbiztonság ellen követ el súlyos cselekményeket, az csak addig nem választó, amig börtönben ül, mert hiszen amig börtönben ül, hiába is volna választó, mert nem választhatna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Tisztáznunk kellene, hogy tulaj donképen mi az izgatás. Ugyebár, ezt nem lehet precízen megállapítani. Nem volt még olyan jogi munka, amely az izgatást precízen körülirta volna. Izgatás az, amit izgatásnak minősítenek. Ki minősít? A bíróság minősít. Milyen alapon minősít? Bírói mérlegelés alapján. Mert az izgatásnál nincs substratum, nincs kioltott élet, nincs eltulajdonított tulajdon, tehát a bírói mérlegelésre van utalva a kérdés és a birói mérlegelés korunkban sajnos, nem egészen aggálytalan, ezt meg kell egészen őszintén mondani. A bíróság a mérlegelésen kivül, nagyon jól tudjuk, sohasem vonja és nem vonhatja ki magát az uralkodó politikai irányzat hatásai alól. Ezt nagyon jól tudjuk és ezt nagyon jól tapasztaljuk, nemcsak most itt nálunk, az ellenforradalom diadala és belső hadjárata után, hanem a történelemből is tudjuk. Minden forradalom után az ellenforradalomban a biróság volt az, amely a maga erejével és hatalmával hozzácsatlakozott az uj uralkodó eszméhez, és büntette azokat, akik ezzel szemben állottak vagy szembeszálltak. Csak egynéhány tünetet emlitek föl erre vonatkozólag napjainkból. Hogy egyebet ne mondjak, a birák és ügyészek egyesületének elnöke, Wolff Károly, ezidőszerint Magyarország legreakciósabb férfia, politikus, aki az ő felfogásának bélyegét ráüti a biróság testületére. Azután továbbmenve, Szabó Dezső neves írónak, volt ellenforradalmi kurzusférfiunak »Élet és Irodalom« című folyóiratában cikk jelent meg, amely súlyos vádat tartalmazott az igazságszolgáltatás egész apparátusa ellen. Ebben a cikkben az a vád foglaltatik, hogy az ügyészek és a birák esküt tettek a Kettőskereszt Vérszövetségnek és í az Ébredő Magyarok Egyesületének, tehát magáni egyesüléseknek, mégpedig olyan esküt, amely