Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

"08 .4 nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. Ezért tehát azt javaslom, amit Szabó Imre t. képviselőtársam Írásban is be fog nyújtani, hogy méltóztassék elhagyni a 6. § második pontjában e szavakat : »legénység tagjait« ugy, hogy sem a tiszteknek, sem a legénységnek ne legyen választójogosultságuk, mert akkor elkerülhetetlenül politizálni fognak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! A 6. § második pontjához a következő javaslatot terjesztem elő : Javaslom a 6. § második pontjában, a második sorban a »legénység« szó törlését. Javaslatomat azzal vagyok bátor indokolni, hogy ez a paragrafus azt mondja, hogy habár az 1. §-ban megszabott kellékeknek megfelel, nincs választójoga a következőknek : — és itt a második pontban felsorolja — »Aki az állami vagy községi rendőrség, folyamőrség, vámőrség legénységének tagja«. Én is felvetem azt a kérdést, miért kell itt külön disztingválni afelett, hogy ki az állami vagy községi rendőrség stb. legénységének tagja, akkor, amikor tudjuk, hogy ezeknek a hatósági alakulatoknak legnagyobb része a közrend fentartásával volna ugyan hivatásánál fogva megbízva, azonban a magyarországi speciális viszonyokat tekintetbe véve, különösen érdekel bennünket az, hogy Magyarországon a rendőrség az ő hivatásától eltérőleg különösen politikai szerepre is vállalkozik, illetőleg a politikai életre nagy befolyással van felruházva. Ha már most ennek a rendőrségnek egyik része, a tisztikar eszerint a javaslat szerint választói jogosultsághoz jut, akkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a legénységnek pedig nem adják meg a választójogot. Nem ezért reklamálom ezt és nem azért teszek javaslatot a legénység szó törlésére, mert a választójogot akarom megszükiteni, hanem azt akarom elérni, hogy mindazok a végrehajtó hatóságok, amelyek a törvényeket végrehajtják, ne vehessenek maguknak alkalmat arra, hogy a mindennapi politikai élet hullámaiba belevessék magukat. Ha akár a rendőrség, akár más fegyveres tényező meg tudná őrizni azt a magas szempontot, hogy fegyverük és más hatalmuk birtokában ne részrehajíóan, hanem teljesen és tökéletesen a törvénynek megfelelően tudnák hivatásukat gyakorolni, ha a múltból nem volna igen sok súlyos példa arra, hogy a politikai jogok ezen hatóságok kezében nagyon is részrehajíóan használtatnak fel, akkor még meg tudnám érteni ezeket a rendelkezéseket. Mihelyt azonban a mi gyakorlatunk és mindenki gyakorlata azt bizonyítja, hogy ezek a hatóságok nem tudnak szabadulni a politikától még akkor sem, ha a törvény őket erre nem kötelezi, sőt ellenkezőleg, a politikai hatalom bizonyos irányú gyakorlására igenis odaállítja a mindenkori kormány, épen azért senki sem veheti rossz néven, ha azt kívánjuk, hogy minden fegyveres alakulat kikapesoltassék a mindennapi politikából. Épen ezért kérem indítványom elfogadását. Ezzel egyszersmind egy vitás kérdés intéződik el, mert hiszen nem lehetséges az, hogy egyik fegyveres alakulat egy része politikai jogokat gyakorolhasson, a másik pedig nem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyz > : Horváth Zoltán ! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Ugy Szabó Imre, mint Saly Endre t. képviselőtársam indítványait és okfejtéseit teljesen magamévá teszem. Nem találok abban semmi logikát, hogy az igen t. belügyminister ur a legénységre nézve megállapítja azt, hogy az befolyásolható, tehát ezek szabadon nem érvényesithetik politikai meggyőződésüket, akkor miért nem állapítja ezt meg a tisztekre nézve is ? (Rakovszky Iván belügyminister : Mert egészen más a fegyelmi viszony !) Én ezt a 6. §-t még egy harmadik ponttal is szeretném kiegészíteni, amely a következőképen szólana : Iktassa a t. Nemzetgyűlés a szakasz harmadik pontjaként a következő szöveget : Ha bár az 1. §-ban megszabott kellékeknek megfelel, nincs választójoga — és ez lenne a harmadik pont — »annak a közalkalmazottnak, aki nyiltszavazásos kerületben van a névjegyzékbe felvéve«. Ebből a paragrafusból kicsillan egy bizonyos tendencia afelé az ideális állapot felé, amely szerint a közalkalmazottak nem alkalmasak arra, hogy önállóan és függetlenül, lelkük és szivük meggyőződése szerint adjanak kifejezést politikai meggyőződésüknek. Ugyebár a közalkalmazott nem egy politikai irány alkalmazottja, hanem alkalmazottja az egész országnak, tehát az egész adófizető polgárságnak, épolyan módon, mint ahogy tulajdonképen a rendőrlegénység és a katonaság is alkalmazottja az államnak ( Ugy van ! a baloldalon.) És ha nem méltóztatnak helyesnek tartani, hogy a katonaság és a rendőrlegénység bármilyen irányban is az ország politikájába beleavatkozzék, azt hiszem, minimális követelés, hogy ezzel konzekvensen a tisztviselőkkel is ugyanilyen módon bánjunk el. Azt hiszem, csak a tisztviselőknek teszünk jót, ha a tisztviselőket azoktól a tortúráktól és kinpadravonástól megmentjük, amelyeket ki kell állaniok egy-egy választás alkalmával. Mert akkor, kezdve az igen t. belügyminister ur alá rendelt ministeriumtól, a főispánon keresztül a községi jegyzőig mindenki terrorizálja akár lelkileg, akár egyéb módon azokat a köztisztviselőket, hogy szavazatukkal azt a politikát támogassák, amelyet a kormány követ. Én ugyhiszem, hogy a tisztviselők a nemzetgyűlés eme intézkedésével meg lesznek elégedve, méltóztassék tehát igen t. minister ur hozzájárulni az indítványhoz. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Senki sincsen feljegyezve ! Elnök : Kiván-e valaki szólani ? (Nem !) Senki szólni nem kivánván, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, a t. túloldal ennek a szakasznak vitájánál egy alapvető tévedésből indult ki, azt hívén, hogy ezáltal általában a fegyverviselésre jogosult tisztviselőket és alkalmazottakat akarjuk elzárni a szavazati jog gyakorlásától és nem gondolták meg, hogy nem épen az uniformis és a fegyverviselés teszik a különbséget, hanem azok a fegyelmi szabályok, amelyek alá a fegyverviselésre is jogosult különböző tisztviselők és alkalmazottak tartoznak. A katonaságnál és csendőrségnél a legénységre és a tisztikarra nézve is egészen különleges fegyelmi szabályok állanak fenn és mind hosszadalmas fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül, a fegyelmi eljárás törvényes garanciái nélkül az elöljáró szabhat ki büntetést, ennélfogva a fegj^elem sokkal szigorúbb ugy a tisztikarra, mint a legénységre nézve. Most más a helyzet a különböző rendőri fegyveres alakulatoknál, a rendőrségnél, folyamőrségnél és vámőrségnél. Itt a legénység tagjai hasonló fegyelmi szabályok alatt állanak s ugyancsak büntethetők, ha bármilyen parancsot megszegtek, az elöljáró által, anélkül, hogy fegyelmi eljárás szükséges volna, a tisztikar azonban ezeknél az alakulatoknál ugyanúgy áll fegyelmi felelősség terhe alatt, mint bármelyik civil tisztviselő és csakis a fegyelmi törvényben megállapított büntetésekkel büntethető, csakis a fegyelmi eljárás lefolytatása után, jogerős ítélet után, csakis a jogorvoslatok igénybevétele, illetőleg a fellebbezési eljárás lefolytatása után lehet elmozdítani. (Horváth Zoltán : Hát a finánclegénység !) A finánclegénységre szín-