Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

A nemzetgyűlés 428. ülése 19, tén fegyelmi eljárás van és szintén csak ugy mozdítható el. Mert a vámőrség és a pénzügyőrség között különbség van. A vámőrségnél a legénység a katonasághoz hasonló fegyelmi szabályzat alatt áll, a pénzügyőrségnél pedig nem, mert csak fegyelmi eljárás alapján lehet valakit elbocsátani, vagy egyéb büntetésre Ítélni. E szakasznak ilyetén megszövegezésével tehát nemcsak mi, hanem elődeink is, akik az előző törvényeket alkották, a fegyelmi szabályzatnak ezt a különböző voltát tették mérlegre, ennek konzekvenciáit vonták le ; mert az, aki szigorú katonai fegyelem alatt áll, akit elöljárója büntethet, anélkül, hogy a fegyelmi eljárás garanciáit rendelkezésére bocsátaná, mindenesetre ez alatt a gyanú alatt állhat, hogy nem teljesen függetlenül gyakorolja választójogát. Röviden térek ki Horváth Zoltán képviselő ur inditványára, Elismerem, hogy ha a rendőrtisztviselőkre kimondanók azt, hogy nem választók, ennek következménye az lenne, hogy a szolgabiró, a községi jegyző és a községi biró se legyen választó. (Horváth Zolláit : Nagyon helyes !) De azt hiszem, hogy azok elsősorban nagyon szépen megköszönnék a képviselő urnák róluk való gondoskodását és nagyon rosszul esnék nekik, ha ehhez a kormány hozzájárulna. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : De csak nyílt választás mellett .') A 11. § biztositékot nyújt arra, hogy a tisztviselő, akinek különösebb befolyása és impériuma van, saját hatásköre területén ne léphessen fel és ne legyen képviselővé megválasztható. Ez vonatkozik a közigazgatás és a rendészet közös tisztviselőire, vonatkozik a rendőrtisztviselőkre, vonatkozik az igazságszolgáltatás funkcionáriusaira is. Azt hiszem, ezzel eleget teszünk annak a célnak szolgálatában, hogy a tisztviselő vissza ne élhessen befolyásával, azonban azt hiszem, hogy a tisztviselőknek, akik mindenesetre az ország középosztályának és szellemi életének nagyon is tiszteletreméltó ágazatát képezik, a választójogot meg kell adni, és csak csodálatra méltó dolog, hogy a nemzetgyűlésben olyan hangok hallatszanak, amelyek a tisztviselőket általában meg akarják fosztani a választójogtól. Kérem, méltóztassék e szakaszt változatlanul elfogadni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ha titkos volna a választás !) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 6. § első bekezdésének 1. pontja meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 2. ponttal szemben Szabó Imre képviselő ur adott be egy módositó indítványt, mely ellentétben van az eredeti szöveggel, tehát szembe fogom állítani az indítványt az eredeti szöveggel. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 6. § első bekezdésének 2. pontját eredeti szövegében, szemben Szabó Imre képviselő ur módositó indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) A nemzetgyűlés az eredeti szöveget fogadta el és Szabó Imre képviselő ur indítványát mellőzi. Horváth Zoltán képviselő ur ugyanezen szakaszhoz uj harmadik pontot hozott javaslatba. Kérdem, méltóztatnak-e a javasolt uj harmadik pontot a szakaszba felvenni, igen, vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Horváth Zoltán képviselő ur indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés a javaslatot nem fogadja el. (Erdőhegyi Lajos : A kollégák majd adnak neked, csak menj haza !) Következik a 7. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 7. §-d/.) Elnök : Szólásra következik? 25. évi június 17-én, szerdán. 309 Petrovits György jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Minthogy ez a szakasz azok közé a szakaszok közé tartozik, amelyek a bizottságban érdemben nem is tárgyaltattak, — t. i. arról volt szó, hogy előbb az igazságügyministcr urat is meg kell kérdezni — és a szakasz bizottsági tárgyalásánál bizonyos módosítások, javaslatok épen ezért nem is fogadtattak el, de különben is, mivel igen hosszú szakaszról van szó, amelyet én tisztán jogászi szempontból kívánok tárgyalni, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy felszólalásom időtartama 15 perccel meghosszabbittassék ; termé szetesen igyekezni fogok, hogy ezt a 15 percet se vegyem igénybe, és csak azért kérem a meghoszszabbitást, hogy — mivel több módosítást nyújtok be — ne legyek feszélyezve abban, hogy tisztán jogászi érvelésem közben abban kelljen hagynom beszédemet, akkor, mikor még bizonyos kérdésekkel foglalkoznom kellene. Elnök : Felteszem a kérdést : Méltóztatnak-e Rupert Rezső képviselő urnák megengedni, hogy az egynegyedórás beszédidőt rnég egy negyedórával meghosszabbithassa. (Igen ! Nem l) Kérem azokat a képviselő urakat, akik ehhez hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik,) Többség. A nemzetgyűlés az engedélyt megadja. A képviselő ur beszédideje félóra. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Amint már bátor voltam jelezni, ezt a szakaszt különösen jogászi szempontból óhajtom tárgyalni, igyekszem elérni, hogy egy-két módosításom, amely ennek a szakasznak jogászi szabatosságát előmozdítja, elfogadtassék. Csak kis részben fogok politikai kérdésekkel foglalkozni. Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, (Zaj jobbfelőh — Horváth Zoltán : Tessék kint kaszinózni, tessék kimenni ! — Felkiállások : Halljuk ! Halljuk !) hogy e fontos szakasz sorsát méltóztassanak a legteljesebb jóindulattal kisérni. Nekem mindenekelőtt a jogászi szabatosság szempontjából kifogásom van a 7. § második pontja ellen. Eszerint ki van zárva a választói jogból és a választók névjegyzékébe nem vehető fel az, aki elmebeteg, még ha nem is áll gondnokság alatt. Azt gondolnám, hogy csak a jogász szabatosság követelményeinek tennénk eleget, ha kiegészítésül ehhez a ponthoz odavennők azt, hogy »de ellene a per a gondnokság alá helyezés céljából már megindult«. A szöveg tehát a következőképen hangzana : »Aki elmebeteg, még ha nem áll is gondnokság alatt, de ellene a per a gondnokság alá helyezés céljából már megindult«. Tudniillik az a jogi helyzet, hogy a gyámtörvény értelmében, az 1877 : XX. te. 28. §-a alapján minden elmebeteg gondnokság alá helyezendő. Már most, nehogy visszaélések történjenek és hogy csakugyan az elmebetegek hagyassanak ki valójában, akik komolyan annak minősíthetők, vegyük még ide ezt a kautélát, mert esetleg a választói névjegyzéket összeállító fórumoknál valaki felvetheti azt az indokot, hogy hiszen ez bolond, elmebeteg, hagyjuk ki ; akárkivel megtörténhetik tehát ez az igazságtalanság. Törvényeink szerint ugyan nem lehet olyan elmebeteg, — ha csakugyan elmebeteg — aki ellen az eljárás meg ne indult volna, jogászilag ennélfogva csak szabatosabbá válik a rendelkezés, ha ezt hozzávesszük. A törvény szerint ugyanis, ismétlem, nem lehet elképzelni olyan esetet, amelyben legalább az eljárást meg nem indították volna. További kifogásom a szakasz 4. pontja ellen irányul. Ez a szakasz felsorolja, hogy a közjótékonyságból, közsegélyből élők, és ehhez hasonlók szintén nem bírnak Választójoggal. Nézetem szerint ez a pont az előző törvényhozási anyag szempontjából is hiányosnak mutatkozik és alkalmas lehet arra, hogy igazságtalanságokra vezessen 49*